A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 16. (Veszprém, 1982)

Sági Károly: Magyar néphagyományok a második világháború katonáinak tudatában

Sata Mihály rk. villanyszerelő, 1923, Pécska. Arad m. 287. Gazdaasszony az első dörgéskor egy marék földet a vetés mozdulatát utánozva elszór. ,,Itt vetés nélkül is sok kapor nőtt!" — Szuhodi Miklós, rk. fm. 1923, Vivitány, Zemplén m. 288. Tök ültetésénél összevissza szaladgálnak, hogy „hosszúra nyúljon a szára!" — Szuhodi Miklós, rk. fm. 1923, Vivitány, Zemplén m. 289. Elbeszélő édesanyja káposztapalántáláskor az első palántát eldobta a „férgeknek". — Lukács Gyula rk, fm. 1923, Budafa, Zala m. 290. Krumpliültetéskor meghempergőznek, „hogy nagy szem krumplik teremjenek!" Ma már inkább csak gyerekekkel csináltatják. — Szuhodi Miklós, rk. fm. 1923, Vivitány, Zemplén m. 291. „Olyan álmos vagyok, hogy kialudnám a földből a pityókát"! — Rokay Alajos, rk. fm. 1923, Gyergyócsomafalva. 292. Mák vetés közben nem szabad szólni, „hogy ne legyen férges, és sok teremjen". — Szuhodi Miklós, rk. fm. 1923, Vivitány, Zemplén m. 293. „Tatárka" a cirok neve. Azt tartják, ezt a tatárok hozták be. — Csiky Sándor, rk. fm. 1923, Lőrincfalva, Marostorda m. 294. „Patyolatok": úritök. — Lőrinc György, rk. fm. 1923, Babosdöbréte, Zala m. 295. Ha nagypénteken esik az eső, jó kukoricatermés várható. — Németh Sándor, rk. gazdasági alkalmazott, 1915, Keszthely. 296. Akkor lesz jó kukoricatermés, ha a lekaszált zabosbükkönyt „hétszer megmossa az eső". — Németh Sándor, rk. gazdasági alkalmazott, 1915, Keszthely. 297. „Máléfőd" a kukoricaföld. — Mátyás János, rk. fm. 1923, Monó, Szilágy m. 298. „Törökbúza" a tenger» neve. — Szász Kovács Pál, ref. fm. 1923, Gernyeszeg. 299. „Kukorica kas" a kukoricagóré neve. Elbeszélő Nagybajomban (Somogy m.) dolgozott, mint munkaszolgálatos. A gazdaasszony kiküldte: „Hozz egy szakajtó kukoricát a góréból!" „Kimentem, mert szégyeltem megmondani, hogy nem tudom, mi az a góré, de bizony vissza kellett gyünnöm, mert nem tanáltam meg a kukoricát." — Csiky Sándor, ref. fm. 1923, Lőrinci alva, Marostorda m. 300. „Góré" a kukoricának vagy más növénynek az elszáradt szára. — Beőr Bálint, ref. fm. 1923, Hangács, Borsod m. 301. „Góré" mint az előző. — Csiky Sándor, ref. fm. 1923, Lőrincfalva, Marostorda m. 302. „Száríttó" a kukoricagóré neve. — Beőr Bálint, ref. fm. 1923, Hangács, Borsod m. 303. „Csusza" a kukorica csutkája. A „csutak" fatuskót jelent. — Csiky Sándor, ref. fm. 1923, Lőrincfalva, Marostorda m. 304. „Suska" —kukoricaháncs. — Szegedi András, ref. fm. 1923, Hermányszeg, Szatmár. m. 305. „Cimber" a kukorica virágzata. — Táncsics Sándor, Vép és Pungor Gyula, Szombathely. 306. „Kukoricafosztás" a tengeri lemorzsolása. — „kukoricahántás" a kukoricafosztás, vagyis a tengeri csövéről a „csuma" letépése. — Csiky Sándor, ref. fm. 1923, Lőrincfalva, Marostorda m. 307. Kukoricafosztáskor a lányok és legények a „fosztásból" babát szoktak készíteni, amit az utca felől a kapufélfára szoktak akasztani vagy a nyitott ablakba állítani. Elbeszélő szerint ennek semmi jelentősége nincs. — Füleky Benedek, rk. fm. 1923, Gyöngyössolymos, Heves m. 308. Kukoricafosztáskor a ,,fosztást" u. úgy elszórják, mint a „fosztónkat" szokták. Hogy ne bírják olyan könnyen összeseperni, a szecskavágón apróra szokták vágni. — Füleky Benedek, rk. fm. 1923, Gyöngyössolymos, Heves megye. 309. „Csepefa" fiatal tölgyfa. „Csepeles" a fiatal tölgyes. — Farkas Endre, rk. tanító, 1922, Csörnyeföld, Zala m. 310. „Cseplesz" a fiatal gyermek vagy fiatal erdő neve. — Rokay Alajos, rk. fm. 1923, Gyergyócsomafalva. ÁLLATTENYÉSZTÉS 311. „Amiből egy születik, az ellik, amiből több, az fiadzik". Elbeszélő külön kiemelte, hogy mennyit nevetett, mikor az egyik dunántúli azt mondta, „megellett a disznó". — Szegedi András, ref. fm. 1923, Hermányszeg, Szatmár m. 312. „Ami egyet szül, az ellik, a többi az fiadzik". — Szegedi Imre, ref. tisztviselő, 1919, Debrecen. 313. Tehén megborjúzik, vagy a ló megcsikózik, vagy disznó malacozik, „aznap semmit nem adnak ki". Szipőcs István, rk. fm. 1923, Kerkanémetfalu, Zala megye. 314. Mint az előző. — Szécsi Imre, rk. fm. 1923, Pusztafalu, Abaúj m. 315. „Farkapénz" az állat gondozójának vagy a kisgyereknek adott ajándékpénz, az állat eladásakor. — Horváth József, rk. fm. 1910, Karmacs. 316. Mint az előző. — Hegedűs Antal, rk. tisztviselő, 1919. Markota. 317. „Szerencsepénz" az állat gondozójának vagy a kisgyereknek adott ajándékpénz az állat eladásakor. — Rokay Alajos, rk. fm. 1923, Gyergyócsomafalva. 318. Az állatokat nyáron „kicsapják a havasra". Előzőleg egy vagy több gazda „felfogadja" a pásztort. Külön őrzik a „meddü csordát" és külön a „fejősöket". A legeltetési idő május 15től okt. 31-ig, „Szent Mihály-napig" tart. A „meddüért" bizonyos pénzösszeget, régebben 15 pengőt, most a háborús világban 70 pengőt kellett a pásztornak fizetni. A pásztor szerződés útján kötelezi magát, hogy az ő hibájából származó károkat megtéríti, és a lehető legjobb helyen legeltet. Az állatokat biztosítják is, és amit a vadak széttépnek, azokért a biztosítótársaság fizet. „A medve és farkas uralkodik." Legeltetési terület a közbirtokosságé. Akinek nincs „erdei joga", vagyis nem tagja a közbirtokosságnak, az állatonkint 2—5 pengőt fizetett évenkinti legeltetési idényre. Egy állatra „5 hódjógót számíttanak!" A gazda szerződés útján kikötheti, hogy a trágyáztatás a saját „órotásában" történjen. Az órotás egyesek tulajdonát képező, a közbirtokossági erdőből „kiszakított terület" amiből a tulajdonos 380