A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 16. (Veszprém, 1982)

Sági Károly: Magyar néphagyományok a második világháború katonáinak tudatában

231. Addig nem adnak másnak vetőmagot, amíg maguk nem vetettek. Tojásnál ugyanez a helyzet ültetéskor. — Gubányi Imre, rk. fm. 1923, Soltvadkert. 232. Ha valakinek magot kell kölcsönadni, és maguk még nem vetettek, és a kérés teljesítése elől nem térhetnek ki, mert pl. jó szomszéd, rokon stb. az illető, mielőtt kiadnák a kért magot, egy maroknyit elszórnak a kertben, ,,hogy el ne vigyék a hasznot". Gubányi Imre, rk. fm. 1923, Soltvadkert. 233. Trágyát telehold idején szokott az elbeszélő édesapja hordani, hogy a „föld előbb megteljen trágyával". — Dénes Ferenc, rk. fm. 1923, Erdőszentgyörgy, Zala m. 234. Tavaszi vetést nem jó keddi vagy pénteki napon kezdeni. — Bálint Jenő, rk. fm. 1923, Csíklázárfalva, Csík m. 235. Mint az előző. — Fekete István, rk. fm. 1923, Csíklázárfalva, Csík m. 236. „Bemagóta a fődet", bevetette a földet maggal. Tamás János, rk. fm. Gelse, Zala m. 237. „Ponyesz" az a ruha, amiben kézi vetéskor a magot a nyakba akasztják. — Guti Imre, rk. fm. 1923, Nagyút. 238. „Magvető" az a ruha, amiben kézi vetéskor a magot a nyakba akasztják. — Bálint Jenő, rk. fm. 1923, Csíklázárfalva, Csík m. 239. Vetés befejezése után a föld egyik sarkába is tűznek „ződ ágat", ami egy nyírfaág, — Szipőcs István rk. fm. 1923, Kerkanémetfalu, Zala m. 240. Szent György-nap előestéjén a búzaföld egyik sarkába is tűznek nyírágat. — Lőrincz György, rk. fm. 1923, Babosdöbréte, Zala m. 241. Gyerekkorában az édesapja megkérte a komáját, hogy tegyen valamit, hogy a madarak ne hordják el a kölesvetést. Reggel, amikor mentek ki vetni, látták ám, hogy a koma jár körbe a vetéshez előkészített föld szélén. Hiába szóltak hozzá, nem válaszolt, csak amikor elvégezte, amit akart, „de abban az évben nem is hordták el a madarak a vetést!" Büki László, rk. fm. 1923, Vaspör, Zala m. 242. Elbeszélő nagyanyja szerint „búzavetés napján nem szabad sütni, mert üszkös lesz a gabona." — Mátyás János, rk. fm. 1923, Monó, Szilágy m. 243. Mikor búzát vetnek, nem szabad rágyújtani, mert „üszkös lesz a búza". — Mátyás János, rk. fm. 1923, Monó, Szilágy m. 244. Jó búzából Szt. György-napkor nem szabad kilátszani a varjúnak. — Gubányi Imre, rk. fm. 1923, Soltvadkert. 245. „Gallyos" a föld jelzője, göröngyös, rögös értelemben. „Gallyos főd" rögös földet jelent. A szó Háromszékben általános. A mi „gally" szavunk, ami ágacskát jelent, ismeretlen ott. — 246. „Megfókszik a főd", szárazság idején megcserepesedik, összerepedezik a föld. — Kozma Ferenc, rk. fm. 1923, Szigliget. 247. Azt szokták mondani. „Gabonának gally kell, zabnak víz kell, az árpának por kell!" Gabona néven a rozsot értik, ennek „gallyos", vagyis rögös föld a jó, a zab a vizes helyet szereti, míg az árpa száraz helyen is megnő. — Rokay Alajos, rk. fm. 1923, Gyergyócsomafalva. 248. „Gabona" általában csak rozsot jelent. — Rokay Alajos, rk. fm. 1923, Gyergyócsomafalva. 249. „Gabona" szó Visen, Szabolcs megyében rozsot jelent. — Szépe Antal, Sárospatak. 250. „Zsúp" minden összekötött anyag neve, kivéve a gabonát. „Van 100 zsúp nádam", azaz van száz kéve nádam. Azt azonban így mondják már: „Van 50 kéve rozsom". — Csiky Sándor, ref. fm. 1923, Lőrincfalva, Marostorda m. 251. Pénteki napon nem kezdenek aratni. Elbeszélő édesapja szükség esetén már csütörtökön levág egy kévényit. — Dénes Ferenc, rk. fm. 1923, Erdőszentgyörgy, Zala m. 252. Pénteken és 13-án nem kezdenek aratni, mert ezek „szerencsétlen napok". — Horváth Imre, rk. fm. 1923, Zalaszentgyörgy. 253. Az aratást hétfőn, szerdán és pénteken nem szabad megkezdeni. Hogy miért, nem tudják! Általában csütörtökön vagy szombaton kezdenek bele az aratásba. — Esik Zoltán, ev. tanár, 1919, Tiszamogyorós. 254. „Sarlós napján — jún. 2. — nem szabad kaszát venni kézbe!" — Sági Jenő, rk. fm. 1923, Vöckönd, Zala m. 255. Aratás megkezdése napján a gazda bal karjába könyök fölé búzából font kötelet szoktak kötni. Kötél helyett van, aki finom selyemszalagot használ. Néha mindkettőt felkötik. Gazda pénzt ád vagy áldomást fizet. — Kakukk Károly, rk. fm. 1923, Poroszló, Heves m. 256. A „kaláka" kollektív munka, amit szívességből végeznek az ismerősök és szomszédok. A munkáért csak enni és inni kapnak. Szántás, vetés, aratás, „szénacsinálás és erdőlés" szokott kalákában történni. — Salló Dávid, rk. fm. 1923, Csíkszentmárton, Csík m. 257. Amikor egy nagyobb gazda nem tudja időben befejezni az aratást, és attól kell tartania, hogy a gabona'túlérik, „kalákás aratást" rendez. A kisebb gazdák mind bevégezték ekkorra már az aratást. „A kalákás aratás" végén egy legény levetkőzik derékig meztelenre, egy kéve búzát szoknya alakjára maga köré vesz, fejére búzakoronát tesznek. A legényre azt mondják: „ö kíséri be a határt." Hazafelé menet egy-egy vödör vízzel nyakon szokták önteni. Legény bort kap. — Veress Miklós, unitárius, fm. 1923, Vargyas, Udvarhely m. 258. Az aratás rendesen „kalákában" történik. A múlt világháború óta a gazda általában személyesen hívja meg a szomszédokat és ismerősöket. Az elbeszélő édesapjától hallotta, hogy a múlt háború előtt (1914) a „kalákahívó" reggel kiállt a hegyre, és elkiáltotta magát: „gyertek össze kalákosok!" így nem érezte senki kényszernek a „kalákát", aki elment, jó szívből tette. — Kelemen Béla, baptista, asztalos, 1923, Kisgalambfalva, Háromszék m. 259. Legények egyes gazdának „kalákában" learatják a vetését. A gazda ezért a saját költségén táncmulatságot rendez nekik. — Lukács Gyula, rk. fm. 1923, Budafa, Zala m. 260. Aratás végén minden kévekötő 9 kötelet köt az utolsó kévéjére. — Szatmári Ferenc, rk. fm. 1923, Piricse, Szabolcs m. 261. Az aratás sarlóval történik. Amikor az 378