A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 16. (Veszprém, 1982)

Sági Károly: Magyar néphagyományok a második világháború katonáinak tudatában

szerre tesznek fel a guzsalyra". Az asszonyok külön járnak fonni, leginkább a szomszédban gyülekeznek össze. A lányok ,,fonóházába" eljárnak a legények is. ök „mészárát" fizetnek a gazdának. Minden lány mellett ül egy legény. Ha a lány leejti az orsóját, és a legény fel tudja kapni, csak váltságdíjért adja vissza. A lány rendesen bizonyos számú csókért váltja ki az orsót a legénytől. A ,,fonóházat" keddi napon kezdik meg. Minden este fonnak, kivéve a szombatot, ünnepek előestéjét és Luca napját. Bizonyos napokon összebeszélnek a lányok, és főznek ,,cukros-mákos kukoricát" meg „molnárlaskát". Vasárnap társasjátékot szoktak játszani a lányok és legények. „Szomszéd", „fordulj bolha", „suszterlegény" a szokásos játékok. „Amikor befonnak, van a trakta." Csépa Sándor, rk. fm. 1923, Hasznos, Heves m. 196. „Két legény fogadott a fonóházban, hogy melyik nem fél. Egyik, hogy bátorságát bebizonyítsa, éjfélkor egy fakeresztet hozott be a temetőből. Amikor visszavitte, a kereszttel leszúrta köténye sarkát is. Mikor nem tudott eljönni, ijedtében meghalt." — Kovács József, rk. iparos, 1923, Szurdokpüspöki. 197. „Fonóházaknál" szokás a „bakuszrendezés". Valaki felveti az ötletet: „Csütörtökön csináljunk bakuszt!" Ez abban áll, hogy egy csoport lány és legény felöltözik „maskurának", és felkeresi a másik „fonóházat". Ott mókáznak, táncolnak stb. A cél az, hogy ne ismerjék fel őket. — Kovács József, rk. iparos, 1923, Szurdokpüspöki. 198. Fogadtak a legények, hogy ki mer éjfélkor egy keresztet behozni a temetöböl? Az egyik legény be is hozott egyet. Reggel holtan találták a visszavitt kereszt mellett. A kereszttel leszúrta a kötényét, ezt nem vette észre, és mikor nem tudott eljönni, ijedtében meghalt. — Gálos László, rk. tisztviselő, Körmend. 199. Ha a „fonóházban" a legény fel tudja kapni a lány elejtett orsóját, csak csókért adja viszsza. Ha a lány nem hajlandó kiváltani, a legény elviszi az orsót a lány udvarára és „felmatollálja a duvaszkát". Ez azt jelenti, hogy az istállótól a ház kilincséig kifeszíti ezt a fonalat, ami az orsón volt. — Fekete István, rk. fm. 1923, Csíklázárfalva. 200. Legények igyekeznek „duvaszkát" lopni a „fonóból". „Duvaszka" a fonal neve. Ezt „egyik kerttől a másikig kifeszítik a lányos házaknál, hogy „az asszonyok akadjanak bele". — Fekete István, rk. fm. 1923, Csíklázárfalva. 201. „Van fehér juh, fekete juh, fehér és fekete berke." Legfinomabb a berke gyapja. A gyapjút tavasszal májusban szokták lenyírni. A hazavitt gyapjút hideg vízben áztatják. Kétnapi ázás után kiviszik a kúthoz, ahol van víz bőven, és „megsulykolják". Sulykolás után a napon vagy a „füttő mellett" megszárítják a gyapjút. A megszáradt gyapjút „megtépik", aztán beviszik a városba „megfüsültetni". A háromszékiek Kézdivásárhelyen a Barthos-cégnél szokták! a „füsültetést" végeztetni. „Füsültetésből" „guzsalyokban" kapják vissza a gyapjút. A „guzsalyokat" „kötővel" egy kb. 2 m hosszú „guzsalyra" szerelik. A fonó" térde közé veszi a „guzsalyt", jobb kezében tartja az „orsót", bal kezével vezeti a gyapjút az orsóra, és közben „nyálazgatja azt". Az orsó juharfából készül. Az orsóról „matollára" teszik rá a gyapjúfonalat. A „matolla" kb. 2 m hosszú, mogyorófából készült rúd, melynek mindkét vége villás. „Matollán" megszámolják a fonalat. Számolásnál csak az egyik oldalt veszik figyelembe. Három szál egy „ige", harminc szál egy „pászma". Egy „matollára" öt pászmát „vetnek". A „matollát" aztán beállítják egy „cseberbe" és szépen „meghúzogatják": hideg vízzel jól lelocsolják. Ha süt a nap, a napon, ha nem, a „füttő" mellett szárítják meg. A megszáradt gyapjúfonalat leveszik a „matolláról". Ezt ketten végzik. Eztán kerül rá a fonal a nyírfából készült „feltekerő levélre" . . . Gáli Géza, Ikafa, Háromszék m. 202. „Matolla, tekerőlevél vagy tekerőleánka." — Fülöp János, ref. cipész, 1923, Zabolapáva, Háromszék m. 203. A kész gyapjú-, len- vagy kenderfonalat „felmatollálják". A „matolófa" I alakú és 2 sing hosszú. Egy sing 62 cm. A fonalat a „matolófán" fehérítik és festik. Fehérítésre bükkfahamus vizet használnak, majd kemencében 2—3 napig szárítják. A festés gyári festékkel történik, a használati utasításnak megfelelően. A fonál mennyiségét a „matolófán" olvassák meg. A fonóasszony hármasával veszi a szálakat, három szál egy „ige". 21 ilyen „ige" a „zseréb". Ezután „felvetik" a fonalat a „tekerőlevelre (sic!). A „tekerőlevelen" 4 katona van. „Tekerölevelről" „gomolyákba" tekerik a fonalat, és minden „gomolyára" ráírják, hogy hány „zserébből" és „igéből" lett. — Rokay Alajos, rk. fm. 1923, Gyergyócsomafalva. 204. „Matolla, tekeröláb vagy tekerővetőszeg." — Borbély Jenő, ref. fm. 1923, Mezöpanit. 205. „Sing" 62 cm. Vászon, fonál, posztó mértéke. — Fülöp János, ref. cipész, 1923, Zabolapáva, Háromszék m. 206. „Zseréb" 60 szál fonal neve. — Kelemen Béla, baptista, asztalos, 1923, Kisgalambfalva. 207. „A zseréb" szó ismeretlen. Helyette a „pászma" ismert. — Fülöp János, ref. cipész, 1923, Zabolapáva. 208. „Osztováta" a régi fajta, nagy szövőszék neve. „Vencsel" a „vetőfa" neve, „fonókerék" a rokka. — Fülöp János, ref. cipész, 1923, Zabolapáva, Háromszék m. 209. Szövés befejezése után kihúzzák a ,,keresztcsépet", és házasulandó korban lévő kiszalad vele az utcára. Ha lány szalad ki vele, amelyik irányból előbb jön férfi, abból az irányból lesz az élete párja.. Legény esetében nő mutatja meg, hogy melyik irányból nősül. — Rokay Alajos, rk. fm. 1923, Gyergyócsomafalva. 210. Bár van külön „varróház" is, leginkább azt csinálják, hogy amelyik lány ,,lefont", az varrni kezd. Ha varrás céljára helyiséget bérelnek, akkor a „varróház" ugyanúgy megy, mint a „fonóház". — Csépé Sándor, rk. fm. 1923, Hasznos, Heves m. 211. Pénteken a legények nem járnak sem „fosztóházba", sem „fonóházba", csupán a lányok. „Szombaton nem fonnak, mert befonják a Szűz Mária haját." Vargha András, rk. fm. 1923, Szurdokpüspöki. 376