A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 16. (Veszprém, 1982)

Sági Károly: Magyar néphagyományok a második világháború katonáinak tudatában

kell, a ,,rendőrbiztos" szokta kürttel közhírré tenni. Egyébként a ,,kisbíró" szokta vasárnap mise után végezni a közhírrétételt. Van ,,közgyám", ,,határbíró" és három ,,határpásztor" is. A ,,megyebíró" kezeli az egyház vagyonát és intézi a templommal kapcsolatos ügyeket. Megfelel a mi „templomatyánknak". A „megyebírónak" minden , Járásból" van egy „egyháztanácsosa". Van hat „megyepógár", akik a sekrestyési teendőket látják el. Megvan a közbirtokossági szervezet is. „Elnök, alelnök, erdőgazda, jegyző és pénztáros" ennek a vezetősége. A közbirtokosságnak „választmányi tagjai" is vannak, akik szintén beleszólnak a vezetésbe. A közbirtokosság birtoka két részből áll: „reglős" és „erdős területből". Van három „erdőpásztor" is. Tíz évnél fiatalabb erdőben tilos a legeltetés. — Rokay Alajos, rk. fm. 1923, Gyergyócsomafalva. 57. „Inspektor" az általánosabb neve a „határbírónak". Két „határbíró" van, egyik „az alsó", másik a „felső határból." ök lóháton járva ellenőrzik a határt. A „határpásztorok" az ő felügyeletük alatt állnak. Ezek vigyáznak a vetemények épségére, és meggátolják a lopásokat. Ha a havasról letéved valami állat, azt a határrész szerint illetékes inspektor „hajtókertjébe" terelik. Ott tartják addig, míg a gazdája ki nem váltja. — „Erdőpásztor" az erdőkerülő neve. Erdeje majd mindegyik gazdának van, de külön erdeje van a „közbirtokosságnak" is. Ennek jövedelmét az elbeszélő szerint „megeszik a tanácstagok". A befolyt jövödelmet közcélokra fordítják. — V. Szabó Bálint, rk. fm. 1923, Gyergyóremete. 58. „Forgó határ" egyszer az egyik, máskor a másik határrész volt bevetve, míg a másik „parlagon" maradt. Ma már „zárt határ" van, amelyben mindenki úgy kezeli a birtokát, ahogy akarja. — Ferencz József, rk. géplakatosinas, 1926, Gyergyós zentmiklós. 59. „Van külső és belső határ." — Esik Zoltán, ev. tanító, 1919, Tiszamogyorós. 60. Gyergyószentmiklóson a közbirtokossági erdő jövedelmét „jog" szerint osztják ki. — Ferencz József, rk. gépalaktosinas, 1926, Gyergyószentmiklós. 61. „Megyei birtok" a templom szántóföldjeinek és kaszálóinak gyűjtőneve. — Kelemen Béla, baptista asztalos, 1923, Kisgalambfalva, Háromszék m. 62. „Megye földjei" a templom szántóföldjei. „Megye nyilai" a templom kaszálói. — Rokay Alajos, rk. fm. 1923, Gyergyócsomafalva. 63. Közös birtoklás esetén „elnyilazzák" a területet, vagyis felosztják használatra egymás között. — Sandi Tibor, rk. fm. 1923, Futásfalva, Háromszék m. 64. „Megye nyilakat kicsovázzák (sic!)", vagyis kijelölik az egyház kaszálóján, hogy melyik darab kié lesz. — Rokay Alajos, rk. fm. 1923, Gyergyócsomafalva. 65. Mint az előző. — Kelemen Béla, baptista asztalos, 1923, Kisgalambfalva, Háromszék m. 66. , »Megye napja" a búcsú. Adatközlő szerint az egész megye hivatalos ilyenkor a faluba, innét a név. — Bálint Jenő, rk. fm. 1923, Csíklázárfalva, Csík m. 67. A kanászbúcsú napján sorra járja a házakat, „ahonnét kihajt". Bort, kalácsot, sült húst kap ezeken a helyeken. Annyi mindent összeszed, hogy vagy két hétre el van látva a családja élelemmel. — Horváth Imre, rk. fm. 1923, Zalaszentgyörgy, Zala m. 68. Szurdokpüspöki a múlt világháború után egyesült Zagyvaszentjakabbal. A két községet csupán a Diós-patak választotta el egymástól. Két templom van, ma is két búcsút tart a falu, de mindegyik falurész csak a maga templomának búcsúját üli meg. Ma is két temetőben temetik el a halottakat. Régebben sok súrlódás adódott a két falurész legényei közt. Az „alvég" és „felvég" elnevezés mindegyik falurészben megvan ma is, az egyesítés ellenére is. Kovács József, rk. iparos, 1923, Szurdokpüspöki. 69. A község részei: „Kisszeg, Domjánszeg, Tiporszeg, Asszonyfa, Alsócséplak, Felsőcséplak, Alsófarkasi, Felsöfarkasi, Alsókögyár, Felsőkőgyár." — Madarász István, rk. fm. 1923, Szentgyörgyvölgy, Zala m. 70. A falu „alvégre", „felvégre" és „belsősorra" különül. — Fodor József, Cserépfalu. 71. A templomi ülésrend kötött a döbröközi katolikus templomban. Az ülésrendet mindenki tartja még ma is, nem is vétett senki az íratlan szabályok ellen, csak az új postamester, Kabdebó Marci bácsi ült be az „asszonyok sorába". Meg is szólták érte nagyon. Az oltárhoz viszonyítva a jobb oldali sor pad a „férfiak sora". Az első padba az „egyháziak" ülnek, a templomatya stb. A második sor a bíró, jegyző és esküdtek sora. A tisztség letelte után nem ülnek már be a tisztséget illető helyre, hanem hátrább. A bal oldali sor az „asszonyok sora". Az első és utolsó padba a kiváltságos öregasszonyok

1 ülnek, előimádkozó, oltáregyleti tagok stb. Az iskolásfiúk a férfiak előtt állnak, a lányok az asszonyok előtt. A férfiaktól balra, a mellékhajóban van a legények helye, a nők sorától balra, ugyancsak a mellékhajóban a nagyobb lányok és menyecskék helye. Kórusra az énekesek mennek fel, a „mester" csak megkezdi az éneket, amit az énekesek folytatnak. — Dr. M. Vicze István, Döbrököz, Tolna m. 72. Szüretet hétfői napon kezdik. Minden legény visz a következő vasárnap a közös hordóba egy „vider" mustot. Legénynek számít az, aki „meg van konformálva.". Ez a közös hordó „ollyan biztos helyen áll, ahol nem nyúlnak hozzá", vagyis valamelyik módos gazdánál. Egy legény nem adja be a maga mustadagját, az megmarad feltöltésre. November 7-én vásár van a faluban, „ez a fiatalság napja". Ekkor vesznek a legények „guzsalyt, orsót, füsüt" a lányoknak. Este összejönnek a legények. Nem nyúlnak még ekkor a közös borhoz, hanem egy olyan legény boradagját isszák meg, aki azért nem adta be a közösbe a magáét, hogy legyen erre a napra innivalójuk és a hordót se kelljen megbontani. Legények mulatnak a „boros háznál", oda mennek a lányok is és táncolnak. „Eljön karácsony szombatja", amikor a legények újból összejönnek a „boros háznál". Ezen az esten szokásos a „kántállás". A kántálásért pénzt, kalácsot, ennivalót szoktak kapni. Elsősorban elárverezik a pénzt, 369