A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 16. (Veszprém, 1982)
Csoma Zsigmond: Somlói borpincék a XVIII–XIX. században
IRODALOM ANDRÀSFALVY В. 1954. A pátyi pincehegy. NÉ. XXXVI. 113—125. ANDRASFALVY В. 1957. A vörös bor Magyarországon. NÉ. XXXIX. 49—67. BALASSA M. I. 1977. Az ágasfás-szelemenes tetőszerkezet a magyar népi építkezésben. Ethn. LXXXVIII. 329—364. BATKY ZS. 1930. a. A magyar ház eredetéhez. NÉ. XXII. 65—83. BATKY ZS. 1930. b. Magyar tűzhelyek és háztípusok. NÉ. XXII. 113—137. BATKY ZS. 1937. Ragfa és szarufa. NÉ. XXIX. 340— 345. BELÉNYESI M. 1955. Szölö- és gyümölcstermelésünk a XIV. században. NÉ. XXXVII. DORNYAY B. 1939. A Balaton-parti Gyenesdiás régi fapincéi. NÉ. XXXI. 48—59. DÖMÖTÖR S. 1958. Sághegyi borospince 1567-ből. Ethn. LXIX. 448—454. EÖTVÖS K. 1909. Balatoni utazás vége. Bp. ÉBNER S. 1931. Adatok a Zselicség tárgyi néprajzához. NÉ. XXIII. 89—110. EBNER S. 1933. Adatok a Bakony északi községeinek építkezéséhez. NÉ. XXV. 1—14. GAÁL L. 1977. A Gaál— Kropf család pusztamiskei gazdasága. ASZ. XIX. 219—234. GÖNCZI F. 1914. Göcsej s kapcsolatosan Hetes vidékének és népének összevontabb ismertetése. Kaposvár. GUNDA B. 1933. Szekérrel nyomtatás a Mezöföldön. NÉ. XXV. 89. HERMAN О. 1899. A magyar ősfoglalkozások köréből. Természettudományi Közlöny. 225—271. A magyarság háza. 231—262. HOFER T. 1957. Jobbágy hagyatéki leltárak és becsük a keszthelyi Festetics-uradalomból. 1785—1847. ASZ. I. 285—327. HOLUB J. 1960. A bortermelés Zala megyében 1526 előtt. A Göcseji Múzeum Jubileumi Évkönyve. 1950—1960. Zalaegerszeg. SCHOMLAUER WEINKELLER Auf Grund ihrer Morphologie habe ich die Weinkeller von Schomlau in zwei grössere Gruppen eingeteilt, wobei die Bauernkeller die eine und die Kelterhäuser der Herrschaften die andere Gruppe darstellen. Diese Unterteilung war jedoch mit dem gessellschaftlichen Stand des Kellerbesitzers nicht in jedem Falle gleichsinnig. Die Keller haben durch ihre Grösse und Verzierung vor allem die Vermögenslage ihrer Besitzer zum Ausdruck gebracht. Die Bauernkeller wurden ohne Obergeschoss, zwei-, seltener dreiteilig gebaut. Sie bestanden in der Regel aus einem mit Dachboden überbauten Lagerraum zum Aufbewahren des Weines und einem anderen Raum ohne Dachboden, in dem die Freiluftfeuerstätte angebracht war. Auf den niedrigen Abhängen des Berges diente der Kot als Baustoff (Lehmziegelmauer, Stopfenmauer), während an den höherliegenden Stellen der aus ILA В.— KOVACSICS J. 1964. Veszprém megye helytörténeti lexikona. Bp. JANKÖ J. 1902. A Balatonmelléki lakosság néprajza. Bp. LUKÁCS L. 1976. A népi építkezés emlékei a zámolyi szőlőhegyen. ALBA REGIA. XV. 237—243. LUKACS L. 1978. Népi építkezés a Velencei-hegység szőlőiben. 299—343. ALBA REGIA XVI. MENDELE F. 1964. A pécselyi öreg-hegy szölőpincéi. 167—181. Magyar Műemlékvédelem. 1959—1960. PAKAY ZS. 1942. Veszprém vármegye története a török hódoltság korában a rovásadó-összeírás alapján. (1531 — 1696.) Veszprém. SCHAMS F. 1833. UNGARNS Weinbau. . . Pest. SEEMAYER V. 1933. Régi tüzelőberendezések dél-Zalában és belső-Somogyban. NÉ. 1933. XXV. 49-63. SEEMAYER V. 1934. Pajtáskertek Nemespátrón (Somogy m.) NÉ. XXVI. 65—81. TAKÁTS GY. 1953. Az utolsó talpaspajta Somogyjádon. Ethn. LXIV. 293—299. TERSANCZKY J. 1869. A jobb szőlőművelés, borkezelés és pincegazdálkodás korszerű könyve. Nagykanizsa. TÓTH JÁNOS 1942. A Sághegy pincéi. Dunántúli Szemle. IX. 3—4. sz. 92—100. VAJKAI WAGENHUBER A. 1938. A parasztszőlőmüvelés és bortermelés Veszprém megye déli részében. NÉ. XXX. VAJKAI A. 1939. Cserszegtomaj. NÉ. XXXI. 170—204. VAJKAI A. 1956. Présházak és pincék a XVIII. századból a Balaton északi partján. Ethn. LXVII. 57—90. VAJKAI A. 1959. Somló. 1007—1011. Élet és Tudomány XIV. évf. 32. sz. VAJKAI A. 1963. Adatok a Balaton-melléki szőlőhegyek népi építkezéséhez. VMMK. I. 171—182. VAJKAI A. 1966. A Balaton északi partjának présházai. VMMK. V. 181—246. VARGA E. — szerk. 1958. Úriszék. XVI —XVII. sz. Bp. VINCZE I. 1958. Magyar borpincék. NÉ. XL. 83—104. VISKI K. 1931. Makkos fazáraink. NÉ. XXIII. 41—55. IM 18^20. JAHRHUNDERT dem Berg gewonnene Stein verwendet wurde. Die nördlich vom Balaton charakteristischen Steinbauten sind also — abgesehen von den niedrig liegenden Gegenden — auch auf der Schomlauer Landschaft üblich. Als Dachkonstruktion kommen — ähnlich wie in den westlichen Gebieten von Transdanubien — Strohdächer mit Bockpfettendachstuhl zum Einsatz. Die Kelterhäuser der Herrschaften sind mit Obergeschoss gebaut und bestehen aus mehreren Räumen, wie Wohnräume, Küchen und Stall. Die Kelterhäuser waren immer mit einem geräumigen Keller mit Gewölbebogen untergebaut, der oft ganz bis unter den Weingarten hinter dem Kelterheus weitergeführt wurde. Die Zahlreichen wohlhabenden, nicht hier ansässigen Grundbesitzer Hessen manchmal auch überschmückte, schöne Kelterhäuser bauen. ZSIGMOND CSOMA 356
