A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 16. (Veszprém, 1982)

Sági Károly: Magyar néphagyományok a második világháború katonáinak tudatában

686. Ha valaki valamilyen babonát elmond valakinek, többet nem tudja azt megcsinálni. — Iván Kálmán, rk. fm. 1923, Vöckönd, Zala m. 687. A lidérc sokféle alakban jelenik meg. Van, amikor világító fény, máskor meg jegenyefa nagyságú lólábú árnyék, amelynek emberi alakja van. Jelentkezhet fekete kutya képében is. Snidár bácsi (Rózsa u. 20.) mesélte el, hogy a Somogyszentmiklós határban fekvő szentgyörgyvári hegyről jött egyszer haza. Feltűnt neki, hogy a lovai szokatlanul nyugtalanok. Egyszer hátratekintve észrevette ö is a lovak félénkségének okát. Három óriási lólábú árnyék követte a kocsit. Erre ö habosra hajtotta a lovakat, de az árnyak csak a szélső háznál maradtak el. Máskor meg a hegyről jövet lámpa alakú fényeket látott a réten imbolyogni. Ezek azonban félnek az emberektől, tehát nem veszélyesek. — Csizmadia Ferenc, rk. tanító, 1920. Nagykanizsa. 688. A „rarásik" vagy „ludvérc" nem más, mint egy rossz asszony, ,,aki seprűn lovagol és a kéményen át jár haza". ,,Olyan, mint egy nyomórúdforma tüzes stráf." — Sulák István, rk. fm. 1923, Sur, Veszprém megy

e. 689. „Lidérc" este repül a levegőben. Tüzes, olyan, mint egy lámpa. — Katona Ferenc, rk. fm. 1923, Andrásfalva, Románia. 690. Fekete tyúk tojását hón alatt kell kikölteni. A kikelt ,,ludvérc" gazdája minden kívánságát teljesíti. Amikor meg akarnak szabadulni tőle, azt mondják neki ,,hozz egy kötél vizet!" Ezt nem tudja teljesíteni és eltűnik. — Markos András, rk. tanító, Szőregen hallotta. Lakik: Magyarcsanádon. 691. Balázs Imrének mesélte dédnagyanyja, aki 1942-ben 92 éves korában halt meg: „Kendermagos csirketyúk" első tojását láb között, vagy hón alatt ki kell költeni. Aki ezt meg tudja tenni, annak a kikelt „lidérc" minden kívánságát teljesíti. ,,A lidérc egy madár". Volt egy öregasszony, aki ki tudta költeni a lidércet. Annyira meggazdagodott, hogy már azt sem tudta, mit kívánjon a lidérctől. „Horgyál lószart", adta ki ekkor a lidércnek. „Erre a lidérc úgy megrakta reggelre az ajtót, hogy nem lehetett kinyitani". — Balázs Imre, ref. fm. 1923, Ungtarnóc, Ung m. 692. A „lidércről" csak annyit tud, hogy az valami „csirke féle, amelyik karácsonykor szokott bevánszorogni". — Szuhodi Miklós, rk. fm. 1923, Vivitány, Zemplén m. 693. „A lidérc a hón alá fogott tojásból hét hét után kel ki." — Vilázs János, ref. fm. 1923. Abara. 694. A „lidérc" ,,egy gyűjtő állat, ami nem más, mint egy fekete kakas". Fekete tyúk első tojását hón alatt kell kikölteni. A lidérc gazdája minden kívánságát teljesíti, „de folyton foglalkoztatni kell". Nagyanyja mesélte, hogy volt egy ember, akinek volt lidérce. Egyszer nem tudott már mást mondani neki, hát azt mondta „horgyál szart!" Reggelre nem tudtak a házból kijönni, úgy körülhordta azt. — Szegedi András, ref. fm. 1923. Hermányszeg, Szatmár megye. 695. „Nyomásfény" a lidérc. — Esik Zoltán, ev. tanár, 1919. Tiszamagyarós. 696. Az éjszaka látható, általában lidércnek nevezett mozgó fényt „indzsellér"-nek hívják. Azt tartják, hogy bűnös mérnökök lelkei ezek, akik éjszakánként csörömpölve húzzák a mérőláncot, és mérik újra a szegények földjeit. — Balázs Imre, ref. fm. 1923. Ungtarnóc. 697. „A gyertyás" valami mérnök volt, aki életében sokat csalt. Azóta minden éjjel a határt méri mécsvilágnál. A nép megszokta és nem fél tőle. — Szuhodi Miklós, rk. fm. 1923. Vivitány. 698. „A nyirág ludvércet űzni jó!" — Tóth Pál, rk. fm. Csatár. 699. Kint a „mezőn" belecsapott a villám egy „pusztába", amelyben több ember bentégett. Innét minden este egy „mécs" indult ki, és járta a pusztákat. Ahová bement, az állatok olyan nyugtalanok lettek, majd megbolondultak. Egy „aggastyán legény" elhatározta, megnézi mi a „mécs"? Lóháton üldözőbe vette, és annyira megközelítette, hogy rá tudott lőni. Ekkor valami úgy megrázta, hogy leesett a lóról, a ló meg elszaladt. Másnap gyalog indult el a legény, és lesben állt, amerre a „mécs" szokott járni. Ekkor 15 olyan parázs vette körül, mint a pipa tüze. Ezek kö

zül csak akkor tu

dott szabadulni, mikor keresztet vetett. — Sata Mihály, rk. villanyszerelő, 1923. Pécska, Arad m. 700. Aki erőszakos halállal hal meg, annak a lelke addig nem szabadul a „tisztítóhelyről", amíg valakit meg nem ijesztett. — Rokay Alajos, rk. fm. 1923. Gyergyócsomafalva. 701. Hízó disznójuk, amikor a legszebb volt, mindig megdöglött. Ugyanekkor a tyúkok is döglöttek. Azt mondták az emberek, „az ördög szállta meg a házat". Valakit megöltek ott, annak a szelleme kísért. Ezen aztán házszen te léssel, amit a pap végzett, segítettek. Nagyanyjától hallotta az elbeszélő, aki Bölönben élt. — Miklóssy István, rk. tisztviselő, 1919. Brassó. 702. Volt Vöcköndön egy gazdag házaspár, Kosa Ferencék. Hogy a birtok egyben maradjon, az asszonyt rávette az ura, hogy csak egy gyerekük szülessen, pedig több is akart, de azokat „ecsináták". Az asszony vénségére megzavarodott, és folyton azt kiabálta: „elvisz az ördög!" Egyszer minden ujját egyenként leharapta. Amikor az utolsóval is végzett, kiszólt az urának: ,,Ez temiattad volt, Feri!" Ekkor meghalt. Akik a koporsóját vitték ki a temetőbe, meg mertek rá esküdni, hogy „valósággal elvitte testét az ördög, olyan könnyű volt a koporsó. A pap fel is akarta ásatni a sírját". — Iván Kálmán, rk. fm. 1923. Vöckönd, Zala m. 703. Szénáért ment egy gazda. Egyszer egy ember kéretőzött fel a kocsijára. Beszélgetni kezdtek. Beszéd közben azt mondta a gazda: „Bár Isten megtartaná az időt, hogy egy kicsi rendet össze tudnék gyűjteni!" Isten nevének hallatán az idegen „tüzes alakban eltűnt". — Szilveszter Antal, rk. fm. 1923. Gyergyófalu. 704. A pap, tanító és orvos fogadtak, hogy ki mer éjfélkor szöget verni egy keresztbe! Az orvos „állta a fogadást". A sötétben be is verte a szöget, de nem vette észre, hogy a kabátját is odaszögezte. Amikor el akart jönni és nem tudott, ijedtében meghalt. — Fülöp Gyula, ref. cipész, 1923. Páva, Háromszék m. 395