A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 16. (Veszprém, 1982)

Sági Károly: Magyar néphagyományok a második világháború katonáinak tudatában

láncból hurkot vetnek és egy fejszét fektetnek melléje, „a vadállatok ellen". Ezeket szentelt vízzel megszentelik. ,,A lánc megfogja, a fejsze agyonveri a vadakat!" — Rokay Alajos, rk. fm. 1923, Gyergyócsomafalva. 340. Az a marha, amelyik az „erdőn legel", nyár elején gyakran ,,vérbe esik". Ennek orvossága: sörbe porrá tört zöld diót kevernek, és ezt megitatják a beteg állattal. ,,Ha ettől nem tér meg", akkor ,,cserefa" alsó piros háncsából főzött teát itatnak vele. — Sandi Tibor, rk. fm. 1923, Futásfalva, Háromszék m. 341. Ha ,,fecskefüvet" legel a tehén, véres lesz a teje. (Kékes virág, amit herbateának is használnak.) — Farkas András, rk. tanító, 1922, Csörnyeföld, Zala m. 342. Ha fecske átrepül a tehén alatt, a tehén elveszti a tejét. — Mátyás János, rk. fm. 1923, Monó, Szilágy m. 343. ,,Ha ledöntik a fecskéket az istállóban, véres tejet ád a tehén!" — Iván Kálmán, rk. fm. 1923, Vöckönd. 344. „Főkényes csöcsü tehén tőgyét nagypénteken pucok bélivel kenik be" — Vaskuti József rk. tisztviselő, 1922, Palin, Zala m. 345. Ha menyét megmarja a tehén tőgyét, az megdagad, és megalszik a tőgyben a tej. „Sőt, ha nem orvosolják, meg is kövesedik!" A menyét lenyúzott bőrét bükkfára vagy kukoricacsutkára húzzák, és ezzel simogatják meg a marás helyét. Ettől elmúlik a baj. — Lukács Mihály, rk. fm. 1923, Székelyvécke, Marostorda m. 346. Az „aranymálinkó" fészkét, amikor a kicsinyek kirepültek belőle, le szokták szedni, aztán, amikor a tehén beteg, ezzel szokták megfüstölni. Ez azért jó orvosság, mert az „aranymálinkó hét határban szedi a fészkéhez a fát." — Iván Kálmán, rk. fm. 1923, Vöckönd, Zala m. 347. Amikor a tehénnek „súly" van a testén, karácsony hetében sütött és eltett kenyér „vakarékával" háromszor körülhúzzák. — Horváth József, rk. fm. 1910. Karmacs. 348. ,,Súly egye meg" azonos a dunántúli „fene egye meg" káromkodással. — Réti Ignác, rk. fm. 1923, Lemhény. 349. Tavasszal ezüstpénzt szoktak a marhák vályújába tenni „a betegségek ellen". — Lukács Mihály, ref. fm. 1923, Székely vécke, Marostorda m. 350. Két- vagy háromköldökű újszülött borjút hátra fordítják, és hátát megsimogatják az istálló ajtajának küszöbén. — Rokay Alajos, rk. fm. 1923, Gyergyócsomafalva. 351. A borjú „gombáját" megetetik a tehénnel. „Babonaság"! — Szilveszter Antal, rk. fm. 1923, Gyergyóalfalu. 352. Nem szokták elszedni a borjú „gombáját", hogy „jó körme legyen". (Gomba: 2 puha rész a patában, a „körömráma" felett.) — Rokay Alajos, rk. fm. 1923, Gyergyócsomafalva. 353. „Megszárított négyujjú fűvel" (erdei mocsarak partján nő, kb. 25 cm magas növény, aminek négy levele van csak) „megfüstölik a tejesköcsögöt, sok tejet ad a tehén". — Szuhodi Miklós, rk. fm. 1923, Vivitány. 354. Keresztúton, pirkadatkor szedett harmattól sok teje lesz a tehénnek, és a tejből sok vajat lehet köpülni. — Szuhodi Miklós, rk. fm. 1923, Vivitány. 355. A tehén tejét úgy lehet megszaporítani, hogy azt a rongyot, amivel a tehén „csecsét" szokták mosni, kidobják a keresztútra, amerre a csorda szokott járni. Ahány tehén átlépi, annyi elveszti a tejét. Ha ezzel a ronggyal megdörzsölik a tehén tőgyét, a többi tehén elvesztett tejét ez kapja meg. A rongyot három napon át kell a keresztútra kidobni, és a tőgyét vele megdörzsölni. — Tóth Gyula fm. 1923, Bézs. 356. Szent György-nap este különösen jól tartják a teheneket, hogy „egész évben jól tejeljenek". — Urbán József, ref. fm. 1923, Abara. 357. Ha Szent György-napra virradó éjjel piros vagy fekete rongyot ásnak a marha első lába alá, megrontják vele. — Vilázs János, ref. fm. 1923, Abara. 358. Ha a halott csontjából vesznek fel, és a jószág állása alá elássák azt, „megrontják vele a jószágot!" „Vettünk egy új tehenet, amelyik, az új helyen folyton nyugtalankodott, és a teje is elapadt. Leástunk, és az első lába alatt egy emberi lábszárcsontot találtunk, ami rontásnak volt letéve!" — Tóth Gyula, fm. 1923, Bézs, Ung m. 359. Tehenet úgy „rontják meg", hogy mással vetetnek tejet, amit a „tudós asszonyhoz" visznek aztán. — Katona Ferenc, rk. fm. 1923, Andrásfalva, Románia. 360. Napnyugta után nem adnak ki tejet, hogy meg ne rontsák a tehenet. — Petrinyec István, Domoszló, Heves m. 361. Tehén megellése után az édesapja mindjárt leköpte azt, „hogy meg ne igézzék!" — Ekler Károly, rk. fm. 1923, Zalaegerszeg. 362. Amikor megellik a tehén, nem szívesen mutatják meg idegennek sem a tehenet, sem a borjút, azt tartják ui., „ilyenkor viszik el a tehén hasznát". Berkes Béla, rk. fm. 1923, Tiszapolgár, Szabolcs m. 363. „Nem adnak ki tejhasznot napnyugta után". — Gubányi Imre, rk. fm. 1923, Soltvadkert. 364. Amikor a tehén megborjúzik, két-három napig, esetleg egy hétig „semmit nem adnak ki a háztól". — Mezei Dénes, Mezőpanit. 365. Ha a tehén ellik, egész nap „nem adnak ki a házból". — Urbán József, ref. fm. 1923, Abara. 366. Tehén megellése után krétával keresztet rajzolnak az istálló ajtajára. — Esik Zoltán, ev. tanár, 1919, Tiszamogyorós. 367. Náluk annyira mennek, hogy ,,a tehén megellése után 3 napig nem adnak ki. Ekkor még élesztőt sem vesznek!" — Petrinyec István, Domoszló, Heves m. 368. Tehén borj ázása után három napig nem adnak ki semmit az „életből", mert „elapad a tehén teje". Bálint Jenő, rk. fm. 1923, Csíklázárfalva. 369. Mikor újszülött borjú van, első napon senki idegent nem engednek be a „pajtába", mert azt tartják, elviszi a tehén tejét. — Veress Miklós, unitárius, fm. Vargyas, Udvarhely m. 370. Amikor megellik a tehén, aznap senkit 382