A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 16. (Veszprém, 1982)

Sági Károly: Magyar néphagyományok a második világháború katonáinak tudatában

77. A fundamentumba pénzt dobnak. — Németh József, rk. fm. 1923, Kozmadomján. 78. Fundamentumba mindig dobnak pénzt, hogy „mindig legyen a házban." — Csizmadia Ferenc, rk. tanító, 1920, Nagykanizsa. 79. Fundamentumba pénzt tesz a gazda, hogy ha elfogy a pénze, mondhassa: ,,annyi van még, amennyi a fundamentumban van!" — Tamás Pál, g. kat. fm. 1923, Görömböly. 80. A fundamentumba pénzt és a gazda vagyoni helyzetét feltüntető iratot tesznek. — Rokay Alajos, rk. fm. 1923, Gyergyócsomafalva. 81. Kemendolláron egy téglagyár építésénél volt napszámos az elbeszélő. Itt figyelte meg, hogy a tulajdonos a fundamentum minden sarkába ezüst 5 pengőst tett. — Sági Jenő, rk. fm. 1923, Vöckönd, Zala m. 82. Haragos épülő házának fundamentumába döglött macskát vagy kutyát igyekeznek dobni. Maga az építtető viszont döglött szárnyast dob a fundamentumba. — Csizmadia Ferenc, rk. tanító, 1920, (Nagykanizsa) Letenyén hallotta. 83. Új ház építésekor az első sarokkövet az építtető legkisebb gyermeke szokta letenni. — Sági János, rk. gazd. alkalmazott, 1910, Nemesbükk. 84. A házépítő gazda az első fundamentumkőre kalapáccsal hármat ráüt. — Horváth József, rk. fm. 1910, Karmacs. 85. „Karróközre épült ház." A ház alapjának megfelelő ,.fundamentumot" készítenek. Erre fektetik a keményfából készített talpakat. A fundamentum lehetőleg úgy készüljön, hogy a kövezet 20—30 cm-re nyúljon fel a föld felszíne fölé. Ennek az a célja, hogy a talpakat ne érje nedvesség, azok szárazan maradjanak. Talpakat tölgy-, gesztenye- vagy akácfából szokták kifaragni. A talpakat ,,farkásfogra" eresztik össze. A belső választófalak alá is jön talp. A sarkoknál bevésnek a talpakba, és ezekbe a lyukakba eresztik bele a ,,szeglábakat". A sarkon álló ,,szeglábakat" kitámasztják, és a „kötésekbe jó 5 calos szegeket is vernek még". A „szeglábak" tetejére csapos megoldással jönnek rá a koszorúfák. A koszorúfák alsó felébe 25—30 cm távolságokban jó vastag fúróval befúrnak. Ezeknek a felső fúrásoknak megfelelően belefúrnak a talpakba is. Ezekbe a furatokba megfelelő erősségű „karok" jönnek. Ezeket a karókat is lekérgezik, hogy ne essen beléjük a szú. Kb. szőlökaró-erősségüek ezek. Ezek készen vannak, elkészítik a tetőzetet, hogy a készülő falazatot védje az időjárás viszontagságai ellen. Falazat úgy készül, hogy jó erős sárga agyagból finom sarat készítenek. ,,A sárnak olyannak kell lenni, mint a jól kidagasztott kenyérnek." Szalmát készítenek, legjobb a hosszú szálú rozsszalma. Ebből vesznek egy marékkal, leteszik a lábuk elé, egy kapa sarat tesznek rá, és kis gombócot formálnak belőle, úgy, hogy a szalma ennek belsejében legyen. A szalma nem látszik ki a sárból. Ezeket a „gombócokat" odahordják az épülethez, és villával jól becsapkodják a karók közé. A fal olyan vastag lesz, mint a talp, ezért jó vastag talpakat kell választani. 30 cm vastag fal már elég jó, „nem engedi át a szelet". A falat „folytatólag" lehet rakni, száradási periódusokat nem kell tartani. Mikor a fal egy kicsit „megfokszik" már, vagyis úgy 2 hét múlva, mikor a fal kicsit kiszárad, baltával egyenesre faragják a falat. Amikor a fal tökéletesen kiszáradt már, finom polyvás sarat készítenek, és ezzel a falat kívül-belül jól besározzák. Ahányszor a fal megreped, megismétlik ezt. Két „szegláb" adja meg az ablak szélességét. A szeglábakba vízszintesen becsapolt gerendák adják az ablak alsó és felső lezárását. Ezeket a szeglábakat kívülről támasztják meg. Elbeszélő is ilyen típusú házat épített magának 7 x 4 m méretben. — Toplak Pál, kb. 50 éves, rk. fm. Bucsuta. 86. A tetőszerkezet felrakása után „szosznafát" állítanak. így hívják a karácsonyfát is. Rendesen nyírfaág ez, amire két törülközőt, valamint szalagokat szoktak kötni, úgy, mint mikor „májfát állítanak". Kendőt az ácsok kapják. — Tóth Gyula, Nagybári, Zemplén megye. 87. A kőmívesek azon igyekeznek, hogy ünnepestére készek legyenek legalább a ház egyik sarkával. Erre aztán feltűzik a szalagokkal díszített „zöld ágat". Másnap, az ünnepen, a gazda áldomást fizet nekik. — Jaskó Károly, rk. fm. 1923, Ecseg, Nógrád m. 88. Amikor a „fedélszék" is a házon van már, ennek legmagasabb pontjára virágos szalagos botot tűznek ki. Máskor meg ágat virágoznak fel és azt tűzik ki. Csernátoni Lajos, ref. tisztviselő, 1912, Székelykövesd. 89. A ház befejezése után a tetőzet legmagasabb pontjára egy díszítetlen csupasz zöld ágat tűznek ki. — Orosz László, ref. fm. 1923, Tiszadada. 90. „Májfának" hívják azt az ágat, amit akkor tűznek ki, amikor a ház falai elkészültek már, de a tetőszerkezet nem készült még rájuk. — Füleki Benedek, rk. fm. 1923, Gyöngyössolymos. 91. Amikor az épülő ház falai elkészülnek, egy nagy zöld ágat tűznek ki rá. Ezt vörös szalagokkal díszítik fel. Gazda italt ád, az építkezési munkásoknak. — Benkó István, rk. fm. 1923, Szügy, Nógrád megye. 92. Üj ház felépülésekor az első „szelemengerenda" felhúzásakor „májusfát" tűznek ki ennek csúcsára. Ahány munkás dolgozott a házon, anynyi zsebkendőt kötnek fel a fára. Ez a fa „topolyafa". — Sata Mihály, rk. villanyszerelő, 1923, Pécska. 93. „Májusfának" hívják azt az ágat, amit a kőmívesek a ház falainak felhúzása után a ház csúcsára feltűznek. Erre a gazdaasszony 2—3 db legfinomabb pamutkendőt ad, ami a mesteré lesz, míg a segédek számára már csak egy ugyanilyen kendőt vagy törülközőt akasztanak a fára. A jobb munkások számára egy gyengébb minőségű törülköző vagy kendő is megfelel. Ezeken kívül mindenféle színű szalagokkal díszítik fel a fát. A színek közül a piros és kék szín dominál. Amikor a tetőszerkezet elkészül, ugyanilyen „májusfát" állítanak az ácsok is. — Monostori Gyula, rk. tanító, 1919, Edelény. 94. Amikor a tető is kész már a házon, szalagokkal, üvegekkel díszített ágat tűznek ki rá. — Tóth István, rk. fm. 1923, Nagyút, Heves m. 95. A tetőszerkezet elkészülése után a ház 371