Kralovánszky Alán – Palágyi Sylvia szerk.: A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 13. – Történelem (Veszprém, 1978)

BÉKEFI ANTAL: A bakonyi pásztorok zenei élete II. Népi hangszerek, hangszeres zene

Kodály Zoltán ír a dudálásról „A magyar népzene" c. könyvében: „A magyar dudások kivétel nélkül szöveges dallamokat szoktak játszani. De néhány variáció után rátérnek egy figuráit befejező szakaszra, melynek neve „aprája". Szövege nincs, legfeljebb rövid táncszókat fognak rá. Ez a sokszor vég nélkül ismételt aprája nem egyéb, mint primitív tánczene, formája, mint a gyermekdaloké, tartalma kevés hangú. . ." Dudanótáink között vannak olyanok, amelyekre Kodály szavai teljességgel érvényesek. A „Hét tél, hét nyár" c. dudanótánkat elő és utójáték keretezte valamikor, s ezt a dal mai, szöveges változata is megőrizte számunkra. Jól érezhető a dal utójátékán, az „apráján" hogy annak szövege csak applikáció a dudán megszólaló dallamhoz. (159. dallam) Szinte egy-egy kis zenei motívumból, néha egyetlen zenei hangból építkezik ez a „Lik, lik" kezdetű dudanóta, amelyre párosával összefogódzva, szembenézve táncoltak egykor. (Bár e dudanóta Keszthely mellől származik, mégis közöljük, tekintettel a vándordudások kalandozási körzetére.) (166. dallam) Van a dudanóták közt olyan is, amely a duda többszólamú előadásmódját is igyekszik megvalósítani azáltal, hogy egy második szólamnak egy szöveg diktálta osztinátot ad a dallam alaphangján, akárcsak a duda mély bordósípja, s fölötte szólal meg a dudanóta dallama. Az előjátékban és az utójátékban szereplő hangszerszerű dallamot, az apraját itt is jól megfigyelhetjük. A szöveg kitűnően alkalmazkodik a tizenhatodokhoz. (170 -171. dallam) Apráját találunk a „Megérett a búza" c. dalban (167.), dudára emlékeztető szövegtöredékek és hangszeres utójáték nyomai találhatók az „Aki dudás akar lenni" (153.), „Kályha vállán" (157.), és a „Piros kukoricaszár" (163.) kezdetű dalokban. A dudanóták szövege Sokszor megcsodáltuk már népdalaink költői képeit, metaforáit, amelyekkel oly finoman, szépen tudták kifejezni azt is, amit prózában megfogalmazni néha oly nehéz. E dudanóták a gyengéd lírai képeknek most éppen ellenkezőjét hozzák felszínre. A vaskos szövegek sokszor szégyenkezés nélkül beszélnek olyan dolgokról, amelyeket ma még a pásztorok is restellenek elmondani. E dalok nagyon régi keletűek. Az ilyen népdalok minden népnél megtalálhatóak, nemcsak a magyarságnál. Az ősköltészetnek jelentős ága ez, amelyet kryptádia néven foglal össze a tudomány. E kryptádiák keletkezésük idején és a maguk használati körében nem botránkoztattak meg senkit, s elképzelhető, hogy ameddig a dudák használatban voltak, e dalok is közszájon forogtak, nem voltak kirívó jelenségek. A korábbi századokban a köznyelv is sokkal szókimondóbb volt. Még prédikációkban, egyházi példabeszédekben is találkozunk Pázmány Péter vagy Bornemissza Péter s kortársaik írásaiban oly kifejezésekkel, amelyek ma drasztikusnak tűnnének, ha használnánk őket. E kryptádiákhoz rendszerint régi, patinás dallamok társulnak. Itteni közlésünkben azonban a közízlést sértő kifejezések, illetve versek helyét csak pontozással jelöljük. Szövegi szempontból érdekes a „-Kenderguba" című (154.) dudanóta. Szövege mindössze ennyi: Kenderguba, mag van benne, Kigubálják, nem lesz benne, Kigubálják, nem lesz benne. Csak énekeljük, énekeljük, a szavakat értjük is, a dalt mégsem. Csak akkor, ha kicsit a népdalok jelképrendjéhez közeledünk, és így nyúlunk e dal megfejtéséhez. Az énekes megjegyezte, hogy paszitakor, keresztelőkor szokták e dalt énekelni. Miért éppen akkor? A kender a népköltészetben a termékenység szimbóluma, így a szülés után énekelt dal költői képei egyszerre világossá válnak előttünk. Dudanóták-orgonán Régen, a misztériumdrámák előadása idején, s még később is valóban volt rá példá, hogy a pásztorok furulyájukkal, dudájukkal, zenéjükkel közreműködtek a pásztormiséken, éjféli miséken. Ilyen pásztor-közreműködésre csak egyetlen adatunk került elő: Hegyesden Kiss Zsigmond emlékezett rá, hogy pásztor őseitől hallott róla. Erdőssy Endre olaszfalusi kántortanító az éjféli misén egy kollegájától tanult dudautánzó dallamot szokott játszani. (191. dallam) Játszott dudadallamot a jásdi kántor is az éjféli misén. Ezt azonban Lukács József zenei emlékezete őrizte meg a számunkra, s az ő füttyszava nyomán jegyeztem le. A legelterjedtebb, 8 szótagszámú, de három soros forma mellett a dallam mixolid fordulatai is a duda sokszor mixolid hangolású sípjára emlékeztetnek.(160. dallam) Klarinét, „cigánysíp" A nyelvsípok családjának hangszerész által előállított fajtáiból a „cigánysíp", a klarinét jutott cl leginkább a pásztorok közé. A cigánysíp hangjára magára is tudtak mulatni. „. . .cigánysípra, ami azelőtt a bandává szokott lennyi." Valószínűleg azonban cigány klarinétos mulattatta őket. Csak az öreg, kádártai Csatári Gábor említette, hogy valamikor klarinéton is tudott kicsit játszani. Tárogató „Tárogatót láttam, vót is a kezembe, de nem tudtam rajta mc'gtanúni" - mondja róla Vigántpetenden Tóth István. A tárogató nem is volt pásztorhangszer. A tárogatóval és a klarinéttal a cigányzenekarok hangszerei közt találkozhattak pásztoraink. VI. PÁSZTORHANGSZEREK ÉS HANGSZEREGYÜTTESEK, DAL, MUZSIKA, TÁNC A PÁSZTORMULATSÁGOKON, LAKODALMAKON Szinte az eddig részletesen és részletekben megismert adatok összefoglalására kínálkozik ez a pásztorok vigalmairól szóló fejezet. A falusi búcsúk alkalmával, a juhászbálokon, pásztorösszejöveteleken virágzott csak ki igazán a dal, a zene és a tánc hármas egysége. A pásztorfamíliák nagyon népesek voltak. 8-10, néha 12 gyermek is gyakori volt egyetlen családban. Ha ezek felcseperedtek, búcsúra, névnapra hazajártak, és hozták magukkal feleségeiket is, jöttek a komák, jóbarátok, s egykettőre megvolt a 20 főnyi vendégsereg. „Nem köllött akkorgyába, nem vót ez a hívás! Mindé'nki, ahogy érezte. Ha engedte az ideje, bizon elment. Kilómétérek, 10 kilóméterre is elment.Abbaaz időbe ez vót a szokás." „Mikor asszony féttem, akkor tartottam én is az első bucsut, ugy hogy ötven vendégém volt! És az ötven vendég olyan mulatságot csapott, hogy bizon a lakodalmam se vót nagyobb. Vót ottan mindenféle. Három nap tartott a mulatság, cjjel-nappal mindig." (Pécsely, Molnárné) De rendeztek pásztormulatságokat névnapok alkalmával, birkanyíráskor vagy valamely nagyobb áldomás örömére is. „Hát azok bizon igén nagyon szipek vótak. Olyanok vótak, hogy most a kocsmába olyan bálok, mulatságok nincsenek, mint mikor nálunk a házaknál vótak. Olyankor összejöt409