Kralovánszky Alán – Palágyi Sylvia szerk.: A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 13. – Történelem (Veszprém, 1978)
BÉKEFI ANTAL: A bakonyi pásztorok zenei élete II. Népi hangszerek, hangszeres zene
124. Szentgál, 1972 - T. Molnár István, 1891. W. E darabol a 2.U. furulyán játizolla otyan ujjrakissal. miiHha G dű-r»n jáuzoti volna. Áttekintve furulyáink hangolását, és a rajtuk való játék módját, megállapíthatjuk, hogy a temperált hangszerekhez képest a bakonyi pásztorfurulyák hangolása éppen úgy hamis néha, akár csak a többi furulyáé. A furulyák többnyire semleges tercei nem zavarják a játékosokat, sőt azonos alapról kiinduló előadást tesznek lehetővé dó végű és lá végű dallamok esetén is. Még egy tényt meg kell említenem. Míg a citerajátékosok közt gyakran asszonyokat, lányokat is találunk, a furulyák, fuvolák kezelői a mi vidékünkön mindig férfiak, főleg pedig pásztorok voltak. A nemzetközi irodalomban e hangszer phallikus vonatkozásaira több adat is utal, mint ahogy erről Sárosi Bálint is ír az Acta Ethnografíca XIV. kötetében megjelent „Die ungarische Flöte" c. tanulmányában. E vonatkozásokra következtethetünk mi is sípkészítő mondókáink ily értelmű záradékaiból. Tanácsok a furulyások részére Ha elkészült a fafurulya, vigyázni kellett, hogy száradás közben meg ne repedjen. Ezért a diszeli Kiss István azt mondja: „Be szoktam a külsejit neki faggyúzni. Akkor, ha a nap sütötte, nem hasadt el." Ács Gergőnek Dudaron más receptje van repedés ellen: „Be szoktuk kennyi, mikor nyers fábú csinyátuk szappannyä, hogy né repedjen meg. Bellű semmivé. - Minné jobban szárad, anná jobban szól." Ha mégis siket volt, vagy rekedten szólt, arra is megvolt az orvossága a szentgáli kanásznak: „Egy kis latykó [víz] köll bele!" Még a maga PVC furulyáját is megrázogatta a konyhájuk vizesvödrében. Az igazság az, hogy nem is a PVC furulya igényli a vizet, hanem pásztoraink munkától cserzett, repedt ujjai puhulnak föl kissé a víztől, s zárják üyenkor pontosabban a furulya „kormányzólikaitt". Még egy tréfás receptje is van a szentgáli kanásznak a furulyások számára: „Akkor szól a legjobban, ha borszellő járgya. . ." c. „Hosszi furugla' Ez a hangszer, amelynek már csak emlékét találtam meg a bakonyi pásztoroknál, maguk a hangszerek már régen tűzre kerültek, vagy megette őket valamelyik kamra zugában a szú. . . Csak néhány menekült meg e szomorú sors elől, ezek gondos gyűjtőknek köszönhetik, hogy most múzeumok raktárában megmaradhattak hírmondónak. E hosszifuruglák igazi hazája Tolna, Baranya, Somogy és Zala megye volt, így a mai Veszprém megye zalai részein, Sümeg, Tapolca vidékén kutattam tüzetesen utána, de csak emlékével találkozhattam már. Kodály Zoltán írja róla, hogy csak erősen felemelt fejjel lehetett rajta játszani, oly távol voltak rajta a lyukak a végétől. Sárosi Bálint még az ujjrakás rendjét is megfigyelte rajta: a játékos az öt lyukat alulról számítva jobb keze középső (néha gyűrűs) és mutató ujjával, balkezének pedig gyűrűs, középső és mutatóujjával fedte be. Érdekes sajátosság azonban, - amely a hangszer hosszú voltából adódik -, hogy a jobbkéz mutatóujjának nem a hegye, hanem az utolsó ujjperece takarta el a hangnyílást. Hangja mélyebb volt a hat lyukú „furugláénál", ezért inkább illett a csendes nótázgatások mellé, mint a hangos táncmulatságokba, ahol elnyomta volna a citerák pengetése és a táncosok dübörgése. A hangszerről elég ha ennyit megjegyzünk. Nézzük, milyen konkrét emlékeink, emlékezéseink utalnak rá. Nekünk mindössze két adatunk van, amely a „hosszifuruglára" vonatkozik. Pécselyen Molnár Jánosné mondta el, hogy az édesapja nagyon szépen „furuglázott", körülbelül egy méter hosszú volt a hangszere és „hosszifuruglának" hívta. Vigántpetenden Tóth István ennyit tudott a kiveszett hangszerről: - . . .egy öreg bácsinál láttam. . . A lukakat én nem óvastam meg, csak oan öreg, vastag-forma hangja vót annak, de furugla vót a is! S most vegyük sorra a múzeumokban területünkről fennmaradt hosszifuruglákat. Az Országos Néprajzi Múzeum (103.792.) „hosszufuruglájának" leltári lapja nem tünteti fel a hangszer pontos lelőhelyét, csupán azt jegyezték fel rá, hogy Veszprém megyéből származik és 1913. augusztus 8-án Beck Mártontól vétel útján került a múzeum tulajdonába. '61. ábra) 61. ábra. Veszprém megyei „hosszifurugla" az Országos Néprajzi Múzeumban. Fig. 61. The long recorder of Veszprém in the National Ethnographic Museum. A hangszer hossza 965 mm, a hosszabb dunántúli hosszifuruglák közé tartozik. Keresztmetszete fenn kívül 23, belül 14 mm, a hangszer végénél kívül 29 mm, belül 19 mm. Az öt lyuk 2 +3-as csoportosításban helyezkedik el rajta. 399
