Kralovánszky Alán – Palágyi Sylvia szerk.: A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 13. – Történelem (Veszprém, 1978)

BÉKEFI ANTAL: A bakonyi pásztorok zenei élete II. Népi hangszerek, hangszeres zene

forént [vót az ára]. Hát féhetbtt kapni egy jó sűdó't is [érte]. (Tótvázsony, Szabó) Annak a pásztornak, aki maga készítette el csontkürtjét, gondot csak a megfelelő' méretű szarv beszerzése jelentett. Volt aki munkát vállalt érte: „Bakambélbű Pénzeskutra ezér hajtottam át, el lett a napidijjam, hogy az enyim lett a bal-szarva" (Szentgál, T. Molnár). Volt, aki úgy vásárolta a szarvat. Az 1945-ös harcok után még találni is lehetett ilyet. A szerencsés találó, a vigántpetendi Tóth István el is mondja, hogy készítette el kürtjét: Készítése „Én is csinátam átvonulláskor. Talátam: Agyonverték az (ökröt), beledobták "égy pocsollyába, kiszödtem, a bal szarvát elhoztam és saját magam mégcsináltam. Odalbavertem a szarvat és lecsúszott arrul a csonkjárul. Akkor aztán szépen beletettem egy vasfazékba, kifőztem, hogy az a piszok, minden menjen ki, akkor aztán szépen nekilátam. Bicskává, reszelővS szépen kidógoztam, úgy ahugyan az eredeti kürtök hát szoktak lenni, aztán vótak jó kis furuim, a főső végit kifúrtam, ahová a munsteklit [fúvókát] bele lehetett csinyáni. Még munsteklit is csontbú csinátam hozzá. Ugyancsak ilyen szarvcsontbú, mer vótak ilyen ócska darab csontyaim, ez nem fog érepennyi sohase. Az aztán ki is szógáta az életemét addig, mig kanász vótam." Van, aki a készítéshez újabb adatokkal is szolgál: „Először l&'pucótuk késsel, öveggel, aztán kismirglipappiroztuk. Itt -meg ezt a másik végit ugy kifurtuk és utánnapucútunk a fúrásnak. Vót hozzá égy pici kés, aztán kipucótuk az egész belsejit" (Diszel, Kiss). A legrészletesebben a szentgáli T. Molnár István mondta el, hogy készít kürtöt. „Ez a szarv numérázott volt [az állat számát a szarvba is belesütötték]. Körülbellű hat éves ökör vót, mer a gyürükbű léliet iátni. Prima kis kürt l'énne ám belülle, mer - tudja-e ez a balszarv. . . - Innen kezdődik az elevenség - mutatja a szarvon a feketére színesülő részt. - Nyáron a legmelegebb here, égy fára vagy valamire fölakasztottam. Ném tellett bele egy hét, akkó má maga szerive kigyütt belülle az izé. . . Kipottyanik, kiszárad belüle az a beső! Ugy kiszárad, kipottyanik maga szerint. .. A végit lé? köll szépen fürészűnyi. .." Hogy a levágás síkja merőleges legyen a szarv középvonalára, ügyes módszert alkalmaz: zsineget teker a kürt tölcséresedő végére, s megköti azt. Benézi a zsineg állását, kicsit igazít még rajta, majd ceruzával a zsineg mentén körülrajzolja a szarv tölcsérét, így jelöli ki a fűrészelés helyét. Ezután a kürt belsejének kitisztításai ól, falának szükséges megvékonyításáról beszél. „Ha belenéz az embfe'r a nagytölcsérgyin, át lehessfe'n látni legalább- idáig, a feketéig (a szarv csúcsa mintegy 150 mm hosszan fekete). . . Ahugyan fordítjuk a napnak, mindenféle világost méglátunk benne. Ha bolha vagy bármi is jár benne, méglátja az ember. .." A kürt csak akkor lesz szép hangú, ha fala áttetszően vékonyra van kidolgozva. A szarv belsejében kidudorodó, enyhe spirálos vonalú négy-öt szarueret le kell reszelni, smirglizni a munka során. Ezután a kürt hegyének kifúrása következik. Hogy pontosan irányozhasson, és a kürt „csap"-jának, fúvókájának is megfelelő átmérőjű lyukat fúrhasson, levág a szarv hegyéből mintegy 25-30 mm-t. (36. ábra) Az így nyert szabálytalan, kissé ovális metszet középpontjába először kis méretű fúróval fúr be a szarv középvonalának irányában. Csak, ha ez a kis lyuk jó irányba sikerült, akkor tágítja ki egyre vastagabb cigányfurukkal e lyukat 16 mm-esre. Majd a külső felület végső megmunkálása következik. „Lereszeljük, aztán leüvegézzük finomra. Először durva smirgli, utánna finom smirglivé. Akkor égy kis olajjá vagy 37. ábra. Kürtkészítés. (Szentgál). Fig. 37. Horn making. (Szentgál) 36. ábra. Kürtkészítés. (Szentgál). Fig. 36. Horn making. (Szentgál) disznózsírrá, bármivé (bekenjük), akkor visszanyeri azt a szint, ami vót nekijje abba az időbe, mikor hát visé'te a marha." (37.ábra)