A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 13. – Természettudomány (Veszprém, 1978)
Tóth Sándor: Ökológiai és faunisztikai adatok Magyarország pöszörlégy-faunájának ismeretéhez (Diptera: Bombyliidae)
Lelőhelyei: Irodalmi adatok: Budapest, Kalocsa, Sátoraljaújhely, Tolcsva (F. R. H.). Megvizsgált anyag: Csákvár: Hajdúvágás (1961. V. 25., Zs.), Dunavecse (1958. V. 16., Stankow), Mecsek: Nagy Árpád (1957. VI. 17., Mó\). Systoechus gradatus WIEDEMANN apud MEIGEN, 1820 Június-júliusban repül. Sík- és dombvidéki fajnak látszik. Előfordulása szórványos. Tiszatarjánban, a Holt-Tisza közelében, ligeterdőben füzéren (Lythrum virgatum) gyűjtöttem. Részesedési aránya 0,47%. Lelőhelyei: Irodalmi adatok: Budapest, Kalocsa, (F. R. H), Gyón (Kertész). Megvizsgált anyag: Fót (1958. VII. 9., Sz.), Hejőbába (1964. VI. 26., 1965. VII. 9., T.), Nógrádszakái: Rárós (1958. VI. 16., L.), Tiszatarján: Holt-Tisza (1963. VII. 10., T.), Tiszatarján: Tisza-ártere, ligeterdő (1963. VII. 10., T.), Tompa: Zsíroskúti-erdő (1962. VII. 28. r Zs.). Megjegyzés: A Tompáról származó példány valószínűleg a törzsalak változata (var. lucidus LOEW, 1855), mely abban különbözik a törzsalaktól, hogy lábainak sortéi teljesen vagy részben sárgák, sokszor teljesen fehérek. Szárny erezete sötétebb és vastagabb. Tiszatarján: Holt-Tisza (1963. VII. 10., VII. 18., T.), Zamárdi (1957. VIII. 15-20., K). Anastoechus hyrcanus PALLAS apud WIEDEMANN, 1818 Július-augusztusban repül. Életmódját és előfordulási körülményeit nem ismerjük. Bizonyító példány nincs a fajból. A csepeli irodalmi adat további megerősítésre szorul. Lelőhelye: Irodalmi adat: Csepel (F. R. H.). Anastoechus nitiduhis FABRICIUS, 1794 Április- szeptemberben repül. Az adatok zöme augusztusból származik. Az áprilisi adat nem teljesen megbízható. Lárvája sáskák petetokjában fejlődik. Életmódját és előfordulási körülmenyeit pontosan még nem ismerjük. Szórványosan található, síkvidéki fajnak látszik. Részesedési aránya 0,35% Lelőhelyei: Irodalmi adatok: Budapest, Peszér (= Kúnpeszér) (F. R. H.), Ungarn, Kecel (Thalhammer = Engel, 1938). Megvizsgált anyag: Ágasegyháza: homokbuckás (1967. VIII. 29., M.), Mogyoród (1948. IX. 18., Sz.), Tass (1958. IV. 28., Stankow). Systoechus sulphureus M1KAN, 1796 Július-szeptemberben repül. Egyike a leghosszabb ideig rajzó Bombyliidae fajoknak (22. ábra), különösebben kiugró rajzási maximum nélkül. A hegy- és síkvidéken egyaránt előfordul, de inkább a síkvidékre jellemző. Helyenként gyakori, de kö- • zönségesnek nem nevezhető. Füzény (Lythrum) fajokon gyűjthető, de megtalálták virágkákán (Butomus umbellatus) is. Részesedési aránya 1,06%. Lelőhelyei: Irodalmi adatok: Budapest, Debrecen, Kalocsa, Peszér (= Kúnpeszér) (F. R. H.), Ungarn (Engel, 1938). Megvizsgált anyag: Ágasegyháza: homokbuckás (1967. VIII. 29., M.), Bakony: Bakonyszentlászló (1971. VIII. П., T.), Balatonalmádi: Káptalanfüred (1969. VII. 22-24., Neruzsil), Bükk: Tardi-patak völgye (1960. VIII. 27., T.), Derekegyháza (1963. VI. 5-6., Zs.), Hejőbába (1963. IX. 2., 1968. IX. 2., T.), Ipolytarnóc: Botos-árok (1957. VIII. 30., L.), Magyargéc (1957. VIII. 24. 24., L.), Mecsek: Abaliget (1964. VIII. 1., T.), Mecsek: Magyarürög (1964. VIII. 8., T.), Nagykovácsi (1957. VII. 30., Kakassné), Szécsény (1957. VII. 26., L.), Lomatia belzebul FABRICIUS, 1794 Júniusban repül. Valószínűleg hosszabb ideig tart a rajzása, azonban ritkasága miatt más hónapból nem gyűjtötték. Előfordulási körülményeit nem ismerjük. Részesedési aránya 0,09%. Lelőhelyei: Irodalmi adatok: Budapest, Párád (F. R. H.). Megvizsgált anyag: Bükk: Tard, Sugaró (1957. VI. 13., T.), Rárós (1957. VI. 19., L.), Lomatia erinnys LOEW, 1869 Május-júliusban repül. Életmódját és előfordulási körülményeit nem ismerjük. Nagyon ritka. Hazánkban egyetlen bizonyító példánya Tardról került elő. Részesedési aránya 0,03%. Lelőhelyei: Irodalmi adat: Ab auctore in Hungária lecta (F. R. H.). Megvizsgált anyag: Bükk: Tardi-patak völgye (1959. VII. 5., T.). 22. ábra: A Systoechus sulphureus MIK. repülési idő diagramja. Abb. 22: Die Flug-Zeit Diagramm von Systoechus sulphureus MIK. Lomatia lachesis EGGER, 1859 Május-júliusban repül. Ritka, domb- és hegyvidéki faj, hazánkban eddig az Alföldről nem került elő. Előfordulási körülményeit és életmódját nem ismerjük. Részesedési aránya: 0,41%. Lelőhelye: Irodalmi adatok: Budapest (F. R. H.), Ungarn (Engel, 1938), közelebbi lelőhely megjelölés nélkül. Megvizsgált anyag: Bakony: Fenyőfő, ősfenyves (1970. VI. 17., VII. 7., T.), Bakony: Köveskál, Fekete-hegy (1962. VI. 16., P.), Budaörs 47
