A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 11. (Veszprém, 1972)

Sági Károly: Magyar néphagyományok a második világháború katonáinak tudatában. III. Táplálkozás

oldalát". Mint a „palacsintát, egymásra rakva tálalják". — Beör Bálint, rk. fm. 1923, Hangács, Borsod m. 113. „Krumplismálé" reszelt burgonyából készül. Egy tepsinyi anyaghoz kb. két kanálnyi liszt, kevés aludttej, só, vöröshagyma, foghagyma, zsír kerül. Ebből kb. 1 cm vastagnyi réteget helyeznek a tepsibe és úgy sütik meg. — Lukács Gyula, rk. fm. 1923, Budafa, Zala m. 114. A „krumplisprósza, azonos az előzővel. — Scheck Antal, rk. fm. 1910, Bakonykoppány, Veszprém m. 115. Fenti ételnek „lepcsák" a neve. — Szépe Antal, rk. tisztviselő, Viss, Szabolcs m. 116. „Krumplispalacsinta". Közönséges palacsintatésztát burgonyanyomón átnyomott, cukrozott krumplival töltenek meg. — Kiss István, rk. vincellér, 1923, Hegyesd. 117. „Krumplisrétes" az előző töltelékkel töltött rétes, amit tejföllel jól meg szoktak locsolni. — Kiss István, rk. vincellér, 1923, Hegyesd. 118. „író főtt pityókával", a forró főtt krumplit hideg iróval eszik. — Skovrán Aladár, rk. tisztviselő, 1924, Csíkszentsimon. 119. „A csiramáié alföldi étel". Egy-másfél cm vastagságú búza-, vagy rozsréteget deszkára terítve csíráztatnak. Ez abban áll, hogy időnként meleg vízzel locsolják. Amikor a csíra úgy egy cm-nyire megnő, késsel levágják és eldobják. Vásznon át kinyomják a gabona levét és liszttel keverik. Magát gabonát a vagy késsel vágják apróra, vagy ledarálják. Az így felaprított gabonát aztán zsíros tepsiben teszik fel sülni, miközben a lisztes lével locsolják. — Telek Ferenc, Kunszentmárton. 120. A „csiramáié" általánosan ismert étel a faluban. Nagyanyja is ismerte készítési módját. — Molnár Jenő, ref. tanító, 1919, Sömjénmihályfa, Vas m. 121. „Kukuri" egy lángosfajta neve. — Nagy Emil tanító, Eted. 122. „Kelt buzaprósza". Búzalisztből, tejből, cukorból gyúrt tészta, amihez élesztőt adnak és kelesztik. Tepsiben kisütik és tetejét valami ízesítő lekvárral kenik be. — Kustán István, Zalaegerszeg. 123. „Kevert buzaprósza" aludttejben elkevert búzalisztből készül, amit tepsiben sütnek ki. — Kustán István, Zalaegerszeg. 124. „Lisztes prósza" lisztből, tejből, sóból gyúrt tészta, amit zsíros tepsiben sütnek ki. Tetejére lekvár, túró stb. kerül ízesítőnek. — Szathmáry Károly, gépkocsivezető, Miskolc. 125. „Bobájka". Ujjnyi vastag kelt tésztát tepsiben egy-két cm széles szalagokra vágják és megsütik. Sütés után kézzel apró darabokra tördelik. Forró vízben megfőzve, vajjal és túróval ízesítve eszik. Nyáron „nagy dologidőben" gyors ebéd. — Szuhodi Miklós, rk. fm. 1923, Vivitány, Zemplén m. 126. „A bobájka szentesi vacsoraétel". — Balázs Imre, ref. fm. 1923, Ungtarnóc. 127. „Mákosguba". Kenyértésztából sodort, hoszszú, vékony rudakat sütnek kemencében. Ezt leforrázzák, esetleg tejben is és így mákozzák meg. — Vaskúti József, rk. tisztviselő, 1922, Palin, Zala m. 128. „A tökösrétes ünnepi étel Zalában. Hordják a tököt, bucsu lesz" mondják. Rendes „evőtököt" használnak erre a célra. — Dombi Mihály, Sümeg. 129. A „tökösrétes" Szegeden is ismert, de itt sütőtököt használnak hozzá. Ez azonban csak akkor jó, ha a dér megcsípte már. — Szarka János, Szeged. 130. A „tökösturós- és tökösmákosrétes" ismert. — Pungor Gyula, Szombathely. 131. „Tökösbéles". Kelttészta, tökkel kevert mák, vagy túró töltelékkel. — Kustán István, Zalaegerszeg. 132. „Kőrelepcs" forró kőre öntött és így megsütött lepény neve. — Rokay Alajos, rk. fm. 1923, Gyergyócsomafalva. 133. „Pampuska" a fánk neve. A „fánk elnevezés" ismeretlen. — dr. Várady Lajos, Ózd. 134. „Pankó" a fánk neve. — Ambrus István, rk. szabó, 1923, Gyergyócsomafalva. 135. „Kürtösfánk" a kürtöskalács neve. — Szegedi András, Hermányszeg. 136. „Csőrefánk" a forgácsfánk neve. — Csiky Sándor, ref. fm. 1923, Lőrincfalva. 137. „Kókonyakenyér" búzalisztből sült üreskalács neve. „Húsvétkor a szegények javára is sütik". — Rokay Alajos, rk. fm. 1923, Gyergyócsomafalva. 138. „Kulcsoskalács". Láncszerűen font, karika-alakú kalács neve. — Mácsay János, Úszód. 139. „Molnárlaska", vagy „vasbakalács" ostyaszerű étel, amit édestésztából, „ostyasütő" között sütnek meg. — Csépé Sándor, rk. fm. 1923, Hasznos, Heves m. 140. „Foncsalék" a maradék a kalácsból, túróból stb., amit a gyerekek kapnak meg. — Nagy Emil tanító, Eted. 141. „Noha szőlőből" szoktak lekvárt főzni. — Lukács Gyula, rk. fm. 1923, Budafa, Zala m. 142. Lekvárt általában „nova szőllőből" szokott főzni az édesanyja, de egyéb szőlőből, barackból, szilvából is főz. — Bulák Gyula, fm. 1923, Héderfája, Kisküküllő m. 143. Igen jó a „piros delavári szöllő" lekvárja. — Ekler Károly, Zalaegerszeg. 144. „Sütőtök lekvár" érett, átpasszírozott tökből készül. — Büki János, rk. fm. 1915, Zalaudvard, Zala m. 145. „Töklekvár" közönséges evőtökből készül. — Büki János, rk. fm. 1915, Zalaudvard, Zala m. 146. „Töklekvár mustban". A tököt mustban főzik és édesítésre szőlőt is passzíroznak hozzá. — Gubányi Imre, Kerekegyháza. 147. A „dinnyelekvár" cukordinnyéből és egyharmad rész sárgabarackból készül. — Cukor nem kerül bele. A cserépedénybe tett lekvárt kenyérsütéskor be szokták tenni a forró kemencébe, „ott forrik"és nem penészedik meg. — Darabos József, Hort. 148. „Nova szőllőt szoktak szemezett állapotban napon aszani gyékényre terítve". — Bulák Gyula, rk. fm. 1923, Héderfája, Kisküküllő m. 149. A „noha", „delavári" és izabella" szőlőt leszemezik és a szőlőszemeket tepsiben, kemencében szokták megaszalni. — Nagy Lajos, rk. fm. 1923, Nemesapáti. 451