A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 11. (Veszprém, 1972)

Sági Károly: Magyar néphagyományok a második világháború katonáinak tudatában. III. Táplálkozás

77. „Puliszka" úgy készül, hogy a forró vízbe egyszerre teszik a puliszkalisztet, vagyis a kukoricalisztet és főni hagyják. Ha megfőtt, „puliszkadeszkára" borítják ki. Tejjel, túróval, vagy hússal eszik. — Fülöp Gyula, ref. cipész, 1923, Zabolapáva, Háromszék m. 78. A „puliszka akkor jó, ha ércedényben főzik". — Rokay Alajos, rk. fm. 1923, Gyergyócsomafalva. 79. „Törökbúza" a kukorica, vagy tengeri neve Háromszékben. Ismerik ugyan ezeket a szavakat is, de nem használják őket. — Páll István, rk. fm. 1910, Szentkatolna, Háromszék m. 80. „Kukoricakása" vízben megfőtt kukoricadara, amit tányérra szedve hagymás zsírral locsolnak meg. — Kiss István, rk. vincellér, 1923, Hegyesd. 81. A „töpörtyűs kukoricakása" vacsoraétel. Vargha István rk. gazdasági alkalmazott, 1923, Badacsonytomaj. 82. „Kukoricakását" ritkán, csak kedvtelésből esznek. —• Micskó János, Kisbér. 83. „Kelt kukoricaprósza" úgy készül, hogy kukoricalisztből, édestejből, cukorból masszát gyúrnak, élesztőt adnak hozzá és kelesztik. A tésztát tepsiben kisütik és cukros tojáshab, vagy lekvár kerül rá. — Kustán István, Zalaegerszeg. 84. „Kevert kukoricaprósza" aludttejben elkevert kukoricalisztből készül, amit tepsiben kisütnek. Rendesen szilvalekvár kerül rá, amit megcukroznak. — Kustán István, Zalaegerszeg. 85. A „kukoricaprósza" kukoricalisztből készült tészta. — Scheck Antal, rk. fm. 1910, Bakonykoppány, Veszprém m. 86. Ha van már édes szőlő, akkor a „kukoricaprósza" tésztájába szőlőszemeket kevernek és így sütik meg. A prósza tetejét cukros tejföllel kenik be. — Büki János, rk. fm. 1910, Zalaudvard, Zala m. 87. A „kukoricapogácsa" úgy készül, mint a rendes pogácsa, csak kukoricalisztből. „Nem nagy barátja a zsirosvéndölnek", vagyis sok zsírt igényel. — Lukács Gyula, rk. fm. 1923, Budafa, Zala m. 88. A „görhöny", vagy „kukoricapogácsa" töpörtyűzsírral összegyúrt kukoricalisztből készül. Kézzel „kitapsolják", „kiszaggatják" és megsütik. — Kiss István rk. vincellér, Hegyesd, Veszprém m. 89. A „görhe" kukoricalisztből készül. Keményre gyúrt tésztáját pogácsa alakúra „szaggatják". — Szabó László, rk. fm. 1923, Tiszaörs. 90. A „kukoricagörhét" ismeri Tóth József, rk. fm. 1923, Zalaszentiván, Zala m. 91. A „málé" tejjel forralt kukoricaliszt, fahéjas cukorral ízesítve. Ugyanez keményebbre készítve és pogácsa alakúra szaggatva a „görhe". — Sinka András, ref. tisztviselő, 1919, Nyírbogdány. 92. „Kukoricamálé" cukros tejben elkevert kukoricaliszt, amibe tojást is ütnek és zsíros tepsiben sütnek meg. — Skovrán Aladár, rk. tisztviselő, 1924, Csíkszentsimon, 93. „Kukoricamálé" néven a kukoricaprószát ismeri. — Szabó László, rk, fm. 1923, Tiszaörs. 93. A „cukrosvízben megfőzött kukoricát" a téli estéken szőni, vagy fonni összegyűlt fiatalságnak szokták adni. — Török József, Sarud, Heves m. 95. Téli estéken egyszer-kétszer szoktak „törökbúzát" főzni. A kukoricát addig melegítik vízben, míg a víz forrni kezd. Ekkor egy-két marék hamut dobnak a vízbe és engedik „egyet-kettőt rottyanni". Ezután leveszik a tűzről és a kukoricát tiszta vízben megmossák. A kukorica „haja" mosás közben lejön. Az így megtisztított kukoricát új vízben megfőzik. Ha megfőtt, mindenki ízlése szerint cukrozza. — Gedeon Zoltán, Szentegyházasfalu. 96. Ugyanígy ismeri Kelemen Béla, bapt. asztalos, 1923, Kisgalambfalva, Háromszék m. 97. „Főtt kukorica mákkal és cukorral". — Kiss István, rk. vincellér, 1923, Hegyesd, Veszprém m. 98. Pattogatott kukoricánál a jól kipattogott szemeket „kakasnak", a kevésbé szép szemeket „cipónak" nevezik. — Szépe Antal, rk. tisztviselő, 1919, Viss, Szabolcs m. 99. „Kakas" a pattogatott kukorica neve. — Szegedi András, Hermányszeg. 100. „Kakas", vagy „pattogatott kukorica" egyaránt használt. — Juhász Pál, rk. fm. 1923, Nagyiratos. 101. „Kókis" a pattogatott kukorica neve. — Rokay Alajos, rk. fm. 1923, Gyergyócsomafalva. 102. A törkölyhöz pálinkafőzéskor kevés kukoricát is tesznek, hogy édes legyen a pálinka. Lakatos László, Bölcske. 103. „Hajdinásrétes" cukrostejben főtt hajdinával van töltve. — Kustán István, Zalaegerszeg. 104. A „kiszi" zabdarából sült „málé". — Rokay Alajos, rk. fm. 1923, Gyergyócsomafalva. 105. „Somogyigaluska". Sós vízben apróravágott „pityókát" főznek. Háromszékben „pityóka" a krumpli általánosan ismert neve. A megfőtt „pityókát" összetörik és fehér liszttel addig kavarják, még kemény lesz. Egy „kászlóban", vagyis lábosban hagymás-paprikás zsírt készítenek és az előbbi masszát ebbe szaggatják bele. Sütőben megpirítják — Fülöp Gyula, ref. cipész, 1923, Zabolapáva, Háromszék m. 106. Ugyanez az étel „krumplisdödölle" néven ismert. — Kiss István, rk. vincellér, 1923, Hegyesd. 107. A „krumplisdödöllét" ismeri Dobi Géza, rk. fm. 1923, Atkár, Heves m. 108. „Krumpliganca" vagy „krumplikása" úgy készül, hogy a kockára vágott krumplit sós vízben jól megfőzik, úgy, hogy teljesen szétfő. Fakanállal még apróra is törik, majd liszt hozzáadásával behabarják. Fazékból tányérra rakják, kanál „fejével" szétnyomkodják és külön elkészített hagymás, töpörtyűs zsírral meglocsolják. — Micskó János, Kisbér. 109. „Krumpligánica törtkrumpli, vöröshagymás zsírral". — Pungor Gyula, Szombathely. 110. Szegedi parasztétel a tarhonyás paprikáskrumpli. — Imreh András, rk. tanító, 1919, Szeged. 111. „Zsírban sült krumpligombóc". Krumplistésztából jó testes gombócokat készítenek és azokat zsíros, hagymás lében kisütik. — Micskó János, Kisbér. 112. „Krumplislángos". Hajában, vagy tisztítva főtt krumplit liszttel összegyúrnak, evőtányér nagyságúra nyújtják ki és ezeket „meleg vason megpirítják", aztán vagy „pirított vajjal, vagy zsírral kenik be mindkét 450