A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 11. (Veszprém, 1972)
Sági Károly: Magyar néphagyományok a második világháború katonáinak tudatában. III. Táplálkozás
Magyar néphagyományok a második világháború katonáinak tudatában III. Táplálkozás A gyűjtés körülményeit és egyéb szükséges megjegyzéseket az első közlés (VMMK 9, 1970, 247—273) bevezetésében elmondhattam már, erre felesleges lenne újból visszatérnem. Gyűjtésem második része ugyancsak évkönyvünkben jelent meg (VMMK 10, 1971, 441—455), a szerelem, házasság, születés és halál anyagával foglalkozik. Harmadik résznek a falu életének anyagát szántam, a rendelkezésünkre álló terjedelem azonban kisebb rész közlését tette most lehetővé, ezért választottam a táplálkozással kapcsolatos gyűjtés közreadását. Az ételek készítésével foglalkozó adatok sok esetben pontatlanok, ennek ellenére szükségesnek látom közlésüket. Az étel neve és jellege megállapítható, így az anyag bizonyos következtetéseket tesz majd lehetővé népünk táplálkozásával kapcsolatban. A vonatkozó anyagrészeknél ismétlés helyett hivatkozom csak a megfelelő rész sorszámára. A falu élete anyagának bemutatásával szeretném folytatni gyűjtésem ismertetését, évkönyvünk egyik következő számában. NÉPÜNK ÉTELEIBŐL Vö.: 1/251, 253—255, 257, 259—260, 263—265, 267— 269, 293, 303, 312, 398, 400, 509—510, 512, 519, 534 és II/4, 8, 16, 27, 30, 66, 70, 97, 201, 290, 302. 1. „Karimó kenyér" egy szelet kenyér. — Salló Dávid, rk. fm. 1923, Csíkszentmárton. 2. A kenyeret „sulytják" a kemencébe, vagyis „bevetik". — Kovács József, rk. iparos, 1923, Szurdokpüspöki. 3. A „verthajú kenyér" Erdélyben általános. A jól megkelt kenyér két-három óráig „ül" a kemencében, közben a héja megég. Ezt az égett részt „kés fokával" leverik. A csíkiak rozskenyeret esznek, amibe még „pityókát" is sütnek (krumplit), hogy „lágy maradjon a kenyér". Elbeszélő szerint esznek „árpás rozskenyeret" is. — Rokay Alajos, rk. fm. 1923, Gyergyócsomafalva. 4. Kenyérsütéskor kenyeret, „cipót" és „lángost" szoktak sütni. — Szabó László, rk. fm. 1923, Tiszaörs. 5. A „lepény" kis kerek, kb. másfél kiló súlyú kenyér. — Rokay Alajos, rk. fm. 1923, Gyergyócsomafalva. 6. Ugyanígy ismeri a lepényt Szilveszter Antal, rk. fm. 1923, Gyergyóalfalu. 7. „Vakarék" a cipó neve. — Katona Ferenc, rk. fm. 1923, Andrásfalva, Románia. 8. „Vakarcs", vagy „kotorcs" a cipó neve. — Lőrincz György, rk. fm. 1923, Babosdöbréte, Zala m. 9. „Vakaró" a kenyérsütéskor megmaradt tészta neve. Ebből „perecet" szoktak készíteni. A „perec" gömbölyű, lapos, tenyérnyi tészta aminek a közepét a háziasszony az ujjával át szokta fúrni. A tetejét késsel mintázzák. — Rokay Alajos, rk. fm. Gyergyócsomafalva. 10. „Galambos". A „vakarából" madár alakot formálnak, aminek konkolyból még szemet is ragasztanak. A kenyérrel sütik meg a gyerekeknek. — Rokay Alajos, rk. fm. 1923, Gyergyócsomafalva. 11. „Laska" a vakarából készült lapos, tenyérnyi pogácsa. — Horváth József, rk. fm. 1910, Karmacs, Veszprém m. 12. „Szemeteskenyér". Az aszalt gyümölcsöt ledarálják és a kelésben levő kenyér tésztájába gyúrják, majd megsütik. — Kovács Károly, rk. fm. 1923, Dióskál, Zala m. 13. A „szemeteskenyeret" ismeri Szathmáry Károly, gépkocsivezető, Miskolc. 14. „Diákkenyér", mint az előző. — Bódy János, Szabolcsveresmart. 15. „Kóbászos kenyér". A kiszaggatott kenyér tésztájába egész szál füstölt kolbászokat nyomnak és így sütik ki. — Bódy Sándor, Szabolcsveresmart, Szabolcs m. 16. Szegény ember reggelije: "Főtt krumpli, szelet kenyér és egy fej vereshagyma". — Szabó Sándor, Kunhegyes. 17. Reggelire „turóspuliszkát" szoktak enni. Ez úgy készül, hogy egy réteg „eresztett puliszkát" a tepsiben elnyújtanak, rá egy réteg juhtúró kerül, föléje ismét puliszka. így sütik meg. — Rokay Alajos, rk. fm. 1923, Gyergyócsomafalva. 18. „Eresztett puliszka". Forró, sós vízbe állandó kavarás mellett kézzel „eresztik a málét", vagyis a kukoricalisztet és addig kavarják, amíg olyan nyúlós lesz, mint a „kikölt tészta". Tejjel eszik. A tányér egyik felébe „eresztett puliszka" kerül, a másikba tej. — Fülöp Gyula, ref. cipész, Zabolapáva, Háromszék m. 19. „Laska" vékonyra nyújtott és „platnin" megsütött levestészta, amit tejhez, kávéhoz esznek. — Juhász Mihály, rk. fm. 1923, Zalatárnok. 447