A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 9. (Veszprém, 1970)

Sági Károly: Magyar néphagyományok a második világháború katonáinak tudatában

563. Aki megijedt valamitől, azt „megontik viasszal". A beteget leterítik a „karácsonyi abrosszal", hogy rá ne menjen a viasz. — Gelencsér Lajos, rk. fm. 1914, Rezi, Veszprém megye. 564. A karácsonyfán a csillagszórókat és gyertyákat az éjféli misére hívó első harangszóra gyújtják meg. — Kakukk Károly, rk. fm. 1923, Poroszló, Heves megye. 565. Karácsony este „pásztortüzet" szoktak gyújtani a szőlőhegyen. Olyan hegyen szokták ezt gyújtani, ahonnét messze ellátszik. — Büki János, rk. fm. 1915, Zalaudvard. 566. Luca naptól karácsonyig minden nap gyűjtenek egy szál tűzrevalót a legények. Éjféli mise előtt a templomkertben máglyát készítenek ebből, ami köré mésszel egy kört rajzolnak! Beharangozáskor meggyújtják a máglyát. Ekkor megjelenik a leendő feleségük képe, akit aztán akár akarnak, akár nem, el kell majd venniök. — Tóth István, rk. fm. 1923, Jászalsószentgyörgy, Szolnok megye. 567. Gyakran megtörténik az elbeszélő szerint, hogy a boltostól visszakapott pénz eltűnik a pénztárcából. Ennek magyarázata az elbeszélő szerint : „Luca naptól kezdve minden nap gyűjtenek tűzifát egész karácsonyig úgy, hogy naponta egy darabot tesznek félre. A fát szenteste bekészítik a „katlanba". A „katlan" előtt krétával húznak egy kört, amikor beharangoznak éjféli misére, aki a dolgot meg akarja csinálni, beléáll a körbe és azt nem is hagyja el addig, míg a dolgot be nem fejezte. Az elbeszélő szerint veszélyes kísérlet ez. Szerinte főleg a „vásáros zsidók" vállalkoznak véghezvitelére. „Meggyújtja a tüzet, aztán egy »tűzkutyát« tesz bele, amire kis vasfazekat állít. Ebbe a fazékba mindenféle aprópénzt dob, amiket vízzel önt le, úgy, hogy a forró víz ki ne fusson a fazékból. A víznek az éjféli mise végéig kell forrnia. Aki ezt a műveletet végzi, mindenféle ijesztő képet lát: malomkő hajszálon függ a feje felett, bika rohan neki stb. Ha megijed és elhagyja a kört, meghal. Ez többször történt már !" Amenynyi pénzt így megfőz valaki, ha kiadja, visszajön hozzá. Kitalálták a dolog ellenszerét is : Meg kell harapni a pénzt, mielőtt a tárcába teszik, nem fog abból eltűnni. — Tóth István, rk. fm. 1923, Jászalsószentgyörgy, Szolnok megye. 568. „Karácsony éjjel felveti magát a pénz!" — Sági János, rk. gazdasági alkalmazott, 1910, Nemesbük, Veszprém megye. 569. Éjféli mise után a tűzoltók lőnek és trombitálnak. — Jaskó Károly, rk. fm. 1923, Ecseg, Nógrád megye. 570. Karácsony napján későn reggeliznek. Előző este ugyanis későn feküdtek le. Reggelizésnél elkezdik, hogy mindenki amiből eszik, egy kis zacskóban eltesz egy keveset. Estig csinálják ezt. A zacskót felteszik a padlásra egy „kakasülőre" és következő karácsonyig ott hagyják. •— Turánszky Imre, rk. fm. 1923, Kiskőrös. 571. Ugyanaz, mint az előző, csak az ételmaradékot a „kiskertben" kitett deszkára öntve a madarak kapják. — Bálint János, Apátfalva, Csanád megye. 572. Karácsonyi ünnepek alatt nem viszik ki a házból a szemetet, hanem összegyűjtik és az ünnepek után a gyümölcsfák tövébe öntik. — Lőrinc György, rk. fm. 1923, Babosdöbréte, Zala megye. 573. Karácsonytól kis-karácsonyig nem viszik ki a szemetet a házból, hanem összegyűjtik. „Három királakkor" ezt az összegyűjtött szemetet felszórják a gyümölcsfákra. „Még a hegyre is szoktak kivinni belüle!" — Nagy Lajos, rk. fm. 1923, Nemesapáti. i "'.:.'• • •.' ' DECEMBER 27. JÁNOS NAPJA 574. Az „Istvánolás" és „Jánosolás" karácsony után István és János napon szokásos. — Ambrus István, rk. szabó, 1923. Gyergyócsomafalva. 575. János napján, december 27-én kis, lapos üvegben bort visznek a gazdák a templomba. A pap a mise végén megszenteli a borokat. Délután kimennek a szőlőbe és minden hordóba, amiben bor van, öntenek pár cseppet ebből a szentelt borból. — Dr. Dlusztus József, rk. tisztviselő, Németboly, Baranya megye. 576. Szent Jánoskor szenteltetnek bort. Ebből minden hordóba öntenek pár cseppet. „Ez a Szent János áldása." •— Nagy Lajos, rk. fm. 1923, Nemesapáti, Zala megye. DECEMBER 28. APRÓSZENTEK 577. Aprószentek napján kora reggel járnak „korbácsolni". Úgy igyekeznek, hogy még ágyban találják a háznépet. „Akit megkorbácsolnak, az nem kellésül ki" tartotta az elbeszélő nagyapja. — Sági Jenő, rk. fm. 1923, Vöckönd, Zala megye. 578. Az „aprószentekelés" abban áll, hogy a legények vékony, piros fűzfavesszőt szednek, azt a kályhán felmelegítve nyolcágú korbáccsá fonják. Ezt ä csizmaszárba, vagy a bekecs belsőzsebébe dugják és aprószentek napján felkeresik a lányos házakat jókor reggel, amikor a háziak még ágyban vannak. A legény az alábbi vers elmondása közben jól megkorbácsolja a lányt és a háziakat: „Aprószentek ! Darabos Dávid Fúrja-faragja, Elromlott a korcsolyája Alcsik Sándor megcsinálja, Hogy az új esztendőben meg ne varasodjék !" A legényt megvendégelik. — Szabó Bálint, rk. fm. 1923, Gyergyóremete. 579. Az elbeszélő édesapja szokta kis unokáit „megkorbácsolni". — Gálfy András, rk. fm. 1923, Szapáriliget, Rad megye. 580. „Sibározásnak" nevezik az aprószenteki korbácsolást. Iskolás fiúk ketten-hárman együtt járják aprószentek reggelén a falut és a házakhoz: „Hol vannak aprószentek?" kérdéssel bemennek. A házbeliek válaszolnak: „A sarokban mindenütt egy szakajtóval!" Erre a fiúk a fűzfából font korbáccsal, amit „sibárnak" neveznek, megkorbácsolják a kis lányokat és nőket. Pénzt, süteményt, szaloncukrot kapnak — Mocsay János, rk. tanító, Úszód. Különösen Kalocsán divatos. 581. Nyolc piros fűzfavesszőből négyágú korbácsot fonnak. Ez az ún. „aprószentek". Éjfél után 5—6 legény megindul, de van aki egyedül megyén. Csak lányos házakhoz mennek. Itt éneklik : „Házigazda aluszol-e ? Még sokáig nyugszol-e ? Serkenj fel álmodból És kelj fel ágyadból Mert jöttünk tehozzád! Mond meg, jó szívvel látsz-e ? Házadba bebocsájtasz-e ? Mert, ha nem, megtérünk, Más szállást keresünk, Megyünk, honnan jöttünk. Kívánjuk, Isten éltessen, Sok jóval szerencséltessen Mindenben szerencséltessen Élj sokaknál sokakat, Szebbeket, jobbakat s frissebbeket !" Itt bemennek a legények a házba s egyikük elmondja az alábbi verset: „Örvendetes nagy nap, Krisztus születése napja, Melyben szent István életét végezte, Szent János pedig példáját követte. Mi is elindultunk Heródes útján, De nem fegyverekkel, Hanem szép termő ágakkal. Azt hallottuk, disznyót kettőt öltek, Kolbászt, hurkát jó sokat töltöttek, Hoztunk egy kicsiny tormát, Ha megengednek elosztani!" 271