A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 9. (Veszprém, 1970)

Sági Károly: Magyar néphagyományok a második világháború katonáinak tudatában

Magyar néphagyományok a második világháború katonáinak tudatában SÁGI JÁNOS EMLÉKÉNEK I. A NAPTÁRJ ÉV A második világháború idején, majd az azt követő hadifogság során a legkülönbözőbb magyar etnikai vidékek emberanyagával kerültem hosszabb-rövidebb ideig tartó kapcsolatba. Távoli, magyar tájak embereinek egymás közti beszélgetése során kitűnő alkalom kínálkozott bizonyos megfigyelésre, amit kezdettől fogva rögzíteni igyekeztem. Gyűjtött, néprajzi anyagom zöme sajnos megsemmisült, kézdivásárhelyi és leningrádi feljegyzéseim állnak csupán rendelkezésemre. Ennek egy részét, a naptári évvel kapcsolatos anyagot közölhetem most, a további anyag imertetésére a későbbiekben, több részletben kerülhet majd sor folyóiratunkban. A gyűjtés során igyekeztem egyes jelenség eltejedési területéhez is anyagot kapni, ezért azonos anyagot különböző helyekről is lejegyeztem, de a nemleges válaszokat is feltüntettem. Mivel az akkori ember életét, szemléletét lakóhelye, foglalkozása, életkora, de vallása is befolyásolta, ezeket adatközlőimnél igyekeztem feltüntetni. A foglalkozás, születési év és vallás megjelölésénél nem voltam minden esetben következetes, pár esetben ezek el is maradtak. Következetesen megjelöltem viszont adatközlőim bemondása alapján azt a helyet, ahol tudatuk rögzítette a közölt anyagot. A helymegjelölések természetesen nem felelnek meg minden esetben a ma használatos közigazgatási elnevezésnek, a megfelelő módosításhoz szükséges helységnévtárak azonban nem állnak rendelkezésemre, ezek hiányában tehát a szükséges korrekciókat nem végezhettem el. Azok számára, akik nem ismernek, el kell mondanom, hogy nem vagyok néprajzos, a lehetőség és akarat hozta össze az anyagot. Öröm volt számomra ez a munka és, ha a szaktudomány némi hasznát látja, akkor munkám nem is volt hiábavaló ! Végezetül őszinte köszönetet szeretnék mondani M. M. Gulimnak, a Szovjetunió hadserege akkori századosának, aki a hadifogságban parancsnokunk volt. Kulturális törekvéseinket mindig és mindenben messzemenően támogatta, figyelemmel kísérte és segítette néprajzi gyűjtésemet is. Köszönettel tartozom Bálint Sándornak is, aki gyűjtésemet volt szíves átnézni és azt kiadásra javasolni. A Szovjetunióban készített feljegyzéseim a Magyar Tudományos Akadémia Könyvtárában, Ms. 504 számon találhatók. Kézdivásárhelyi jegyzeteim a keszthelyi Balatoni Múzeum Adattárában vannak, JANUÁRI. ÚJ ÉV 1. Új év reggelén szokásos a „zabhintés". Első-, másodikés harmadik osztályos fiúgyerekek — csak fiúk — jókor reggel felkeresik a házakat. Zsebükből maroknyi zabot vesznek elő és azt a vetés mozdulatát utánozva elhintik a szoba földjén. A zab hintése közben ezt a versikét mondják: „Adjon Isten füvet-fát, Tele pincét, kamarát, Sok örömet a házba, Boldogságot hazánkba, Ebben az új évben Г — Szabó Bálint, rk. fm. 1923, Gyergyóremete. 2. Új év napjának reggelén a kisebb fiúk, úgy tizenkét éves korig, misére való beharangozásig végzik a „zabhintést". Zsebnyi zab van náluk, aztán járják a házakat. „Szabad-e zabot hinteni?" kéretőznek be. Igenlő válaszra a gyerek bemegy és elmondja a következő verset : „Ez az új esztendő Nagy bőséggel járjon, Istennek áldása Házukra szálljon! Szomorúság szívükre Sose forduljon, Hanem azt az Isten Minden jóval megáldja. Dicsértessék a Jézus Krisztus Г A vers mondása közben maroknyi zabot hint el a gyerek. Ajándékot kap. Az elszórt zabot a miséről hazatérve seprik össze és a tyúkokkal etetik meg, hogy „jó tojók legyenek és jól fejlődjenek." — Rokay Alajos, rk. fm. 1923, Gyergyócsomafalva, 3. Ugyanígy ismeri a „zabhintést" Szilveszter Antal, rk. fm. 1923, Gyergyóalfalu. 4. Nem ismeri a „zabhintést" Lukács Mihály, rk. fm. 1923, Székelyvécke. 5. Nem ismeri a „zabhintést" Katona Ferenc, rk. fm. 1923, Andrásfalva, Románia. 6. Új év reggelén a 7—8 éves fiúk „köszönteni" járnak. Két-két gyerek közösen jár. A következő versikét mondják el: „Eljött új esztendő Borzasztó szakállával, Fenyegetnek engem Kétágú korbáccsal. Ha máriást nem adnak, El sem fogom venni ! Odakint a hegyen Nagy szél csatázik, Megfázik az ember, Ha nem pálinkázik. Ne búslalkodj gazda, Tégy bort az asztalra, Én is itt maradok A zsíros pánkóra. Én kicsi dubikás. 247