A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 9. (Veszprém, 1970)

Cserny Margit: Adatok Veszprém megye 1848–49-es történetéhez

za, a hadbavonultakat hivataluktól meg ne fossza és hátrahagyott családjaik iránt kötelességét teljesítse.

141 A veszprémi püspök, gróf Zichy Domokos öccse volt az a Zichy Ödön, akit szeptember 29-én Soponyán fogtak el a nemzetőrök, amint Jellasicshoz tartott. Másnap Csepelen a rögtönítélő haditörvényszék kötél általi halálra ítélte. Az Ödönnél talált pénz felől azt rebesgették, hogy azt a püspök bácsikája adományozta az ellenforradalom támogatására. A gyanú első hangjaira a püspök kimenekült az országból. A Honvédelmi Bizottmány november 26-án, Budapesten kelt átiratában értesítette a Vallás és Közoktatási minisztert, hogy a honból eltávozott és nemzetellenesség gyanújával terhelt gróf Zichy Domokos veszprémi püspök helyét megüresedettnek tekinti. A „Kossuth Hírlapja" december 22-i számában egy Pápáról beküldött tudósítás hírt ad róla, hogy a főispán két hét óta a püspöki javak lefoglalását végzi, majd gúnyos éllel folytatja: „.. .a jó püspök Innsbruckban gondolkodik a világ hiúságáról... Megyénkben sokan megbotránkoztak azon köztudomású tényben, hogy a főpapi szökevény Győrben kapott úti levelet." Megyénk népének hangulatát mutatja az a kis hír is, amelyet Veszprémből október 27-én küldtek be a „Kossuth Hírlapjá"-hoz (közű november 1-én) „a megszökött püspök, gr. Zichy Domokos ellen a vizsgálat végre megkezdődött. Komornoka a napokban elfogatván, Pápára vitetett kihallgatás végett. Bízunk kormánybiztos úr erélyességében, hogy a nyomozást a legszigorúbban fogja teljesíteni." December vége, január eleje szomorúan izgalmas napokat hozott. December 24-én még arról ir a veszprémi tudósító, hogy Perczel, seregének nagy részével a megyén vonul keresztül. Számára 800 fegyvert és 2000 pár fehér ruhát vitetnek.

142

. Az Állandó Bizottmány jegyzőkönyve megemlékezik arról is, hogy kenyérrel látták el Perczeit.

143 A pápaiak december 26-án ünnepélyesen fogadták Perczel seregét, de néhány nap múlva már a császári seregek masíroztak be. Újév napján elhagyták a várost, azonban 3-án ismét bevonulnak, az őket gyűlölő pápaiak nagy elkeseredésére. Veszprém ezután még két hétig magyar kézen volt. A küszöbön álló veszély ellen igyekeztek minden erőt mozgósítani. A csapatok felszerelése szinte teljesen kimerítette a megye pénztárát. Január 2-án Nemegyei őrnagy szabadcsapata számára vásárolják össze a városban található kész szűröket, kesztyűket és csizmákat.

144 3-án Acsády Sándornak egy szabadcsapat alakítására kifizet a Bizottmány 600 forintot, Adler András hadfogadó hadnagynak a honvédek ellátására pedig 100 forintot utalnak ki.

145 Bizakodnak a meghirdetett népfelkelés sikerében, ennek rendezési tervét Nemegyei január 4-re elkészítette. A szomszédos Fejér megyében szintén folyik a népfelkelés szervezése, közös akciókat terveznek. Azonban a fekete-sárga áradat a megye mind nagyobb részét elözönlötte. A január 8-án délután tartott bizottmányi ülésen Nemegyei már a népfelkelés céltalanságáról beszélt. Elmondta, hogy az osztrákok bevonultak Budapestre, csapataik megyénket minden oldalról körülvették, nagyrészét elfoglalták. A magyar hadsereg átvonult a Dunán, maga az országgyűlés és a Honvédelmi Bizottmány mintegy elfelejtve magárahagyta a Dunántúlt; ily körülmények között ő hazafiúi bűnnek tartja a kellőképpen fel sem szerelhető nép szervezését. Ez a megnyilatkozás elárulja Nemegyei helytelen felfogását a szabadcsapatok működését illetően. A nép azonban jobban megértette ezt. Csapatokba verődve nyugtalanították, meg-megtámadták a császáriakat, elfogták postájukat, utánpótlásukat. Tömegével húzódtak a Bakonyba, ahova az osztrák nem merészkedett utánuk. Már maga az ellenállásra kész néperőnek a felmutatása is jelentős hatású volt. Veszprém városa január közepéig megszállatlan maradt. A császáriak között elterjedt a híre, hogy Veszprémben még komoly magyar erők vannak. 1849. január 13-án Rohonczy Ignác, Vas megye császári biztosa panaszkodik Windischgrätznek a megyéiben levő nyugtalanító állapotok miatt, amelynek fő oka a Veszprém megyei közállapotokban rejlik, amelynek hírét mindenfelől megerősítik. Eszerint Perczel Mór hadtestének részei a Bakonyban rablóbandát alakítottak. A veszprémi rebellis-biztos jelentős erőkkel rendelkezik. A már osztrák megszállás alá került falvakból jöttek a nép ellenállásáról szóló hírek. Az elfoglalt területek tisztviselői, bizonytalan helyzetükben a megyei Állandó Bizottmánytól vártak támogatást, illetve cselekedeteik igazolását —• a felelősség áthárítását. így január 8-án tárgyalja az ülés Szakonyi Lajos főbíró levelét, amelyben arra kér határozott utasítást, hogy a Marcaltőn állomásozó császári őrnagy követeléseit teljesítse-e. Kroft őrnagy leginkább a marcaltői híd helyreállítását sürgette, valamint retorziót követelt a lakosság ellen, mivel azok nyíltan kimutatták osztrákellenességüket. A bíró és a jegyző megtagadták a statárium kihirdetését, császár és katonasága iránti hűségre magukat írásban nem kötelezték. A néptől nem szedték be a fegyvert — inkább megszökve a környékbeli szabadcsapatokba álltak. Sokan csatlakoztak Mednyánszky Sándor honvédszázados guerilla csapatához. Ez a portyázó csapat Kossuth népfelkelésre szólító felhívása után alakult Győrben. 195 fő legénység állt Mednyánszky parancsnoksága alatt. Voltak közöttük a megyei tömlőéből kiengedett jobbágyrabok, akik önként álltak a zászló alá, valamint Győr és Veszprém megyei önkéntes népfelkelők. A guerillacsapat a Bakonyba vonult, innen rajtaütésekkel zavarták a császáriakat. Kisbéren elfogtak egy vágómarhából álló szállítmányt, Pápán a postaházat őrző katonaságot támadták meg. Ugodnál megszorították őket a császáriak, ezért visszahúzódtak előlük a Bakonyba. Január 12-én délben értek Bakonybélbe, ahol a csapatnak és lovaiknak az apátság adott szállást és ellátást. Turcsányi Sándor suri ev. lelkész tisztként teljesített szolgálatot a csapatnál. Őt küldte a parancsnok Veszprémbe pénzért és lőszerért. Másnap délután egy ugodi parasztember hírét hozta, hogy 200 osztrák katona érkezett Pápáról Ugodra, a szabadcsapat üldözésére. Megtudták hollétüket, az ugodi bírót kényszerítették 36 kocsi kiállítására, így hamarosan ideérhetnek. A 14-ére virradó éjszakán már megjelentek a császáriak. A fagyos havon csikorgó szekereik messziről elárulták közeledésüket. Szerencsére, Turcsányi valamivel előbb megérkezett Veszprémből, hozott egy kis puskaport és 300 forintot. Mednyánszky felkészülten várta az ellenséget. A csapat nagyobb részét — a „Vihar Bandi"-nak nevezett Rochlitz Eduard főhadnagy vezérletére bízva — a kolostor körül helyezte el, ő maga pedig a legjobb lövészekkel előre ment a falu kerítéséig. Á szekerekről lekászálódó ellenséget puskalövésekkel fogadták, ami megzavarta őket, nem mertek azonnal rohamozni. Hamar észrevették azonban, hogy a mieinknek kevés a fegyverük. Csak 26 embernek volt puskája, hozzá 15—15 töltény. Miután az utolsó töltényük is elfogyott, Rochlitz főhadnagy visszavonult csapatrészével, amely most már csak baltákkal, kaszákkal, nem vehette volna fel a harcot a jól felfegyverzett császáriakkal szemben. Szentgálra akartak eljutni, de eltévesztették az utat és társzekereikkel elakadtak a kerteskői sziklaszurdoknál. Később, amikor a császáriak elvonultak, a bakonybéli bíró vezetőt küldött nekik, annak a segítségével eljutottak Szentgálra. A 27 emberével hátvédként visszamaradt Mednyánszky is kénytelen volt visszavonulni. Átvágtak a legelőn, majd Zirc, Veszprém, Füred, Tihany után átkeltek a Balatonon. Somogyban csatlakoztak Nemegyei guerillacsapatához és velük együtt Pécsre vonultak. Hajnalban a császáriak megrohanták Bakonybélt. Kirabolták a kolostort, elhajtották a majorból a lovakat. Egy másik csapatuk a falut kutatta át zsákmányolás és a visszamaradt portyázok felkutatása végett. Egy komáromi népfelkelőt, aki az utolsó percig ellenállt, a templom előtt lőtték agyon, a falu házaiban ápolt három sebesültet: Redl Antal bakony139