A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 9. (Veszprém, 1970)

Veress D. Csaba: Veszprém megye felszabadításának története (1944. december 3.–1945. március 30.)

együttműködve ezeket a munkáitokat műszakilag vezetik, napijelentéseikben a felsorolt utak állapotára részletesen térjenek ki és egyúttal jelentsék ezen rendeletem alapján bevetett munkaerőt és a tett intézkedéseket.. ."

82 A német hadseregcsoport parancsnokság intézkedéseinek megfelelően, a nyilas polgári hatóságok elrendelték a kötelező közmunkák bevezetését. A hatóságok tízezernyi polgári személy és ezernyi fogat alkalmazásával tették alkalmassá az utakat a felvonuló 6. SS páncélos hadsereg csapatai számára. A zirci járás területén február 28 és március 9-e között 5037 ember és 1349 fogat bevetése történt meg. A devecseri útbiztosság szakaszán 5117 ember és 1984 fogat dolgozott. A Bodajk—Zirc közti út 14—31 km-es szakaszán 672 ember és 105 fogat javította az utat. A 8. számú műút 43—73 km-es szakaszára 1240 polgári személyt, 600 szlovák katonát és 400 fogatot rendeltek ki. A Pápa nyugati útbiztosság útjaira 10 182 embert és 2399 fogatot rendeltek ki.

83 A polgári munkaerő nagyarányú és kíméletlen mozgósítása ellenére is késett a 6. SS páncélos hadsereg csapatinak felvonulása. A támadás előtti napon, március 5-én a „Balck"-hadseregcsoport parancsnoksága jelentette, hogy a német 6. hadsereg és a magyar 3. hadsereg csapatai megszállták megindulási állásaikat, de a nehézfegyverek és a harckocsik még nincsenek a helyükön. A 6. SS páncélos hadsereg csapatainak felvonulása sem fejeződött be még aznap. Az I. SS páncélos hadtest két hadosztálya (az 1. SS „Leibstandarte Adolf Hitler", — és a 12. SS „Hitler Jugend" páncélos hadosztályok) felvonultak a megindulási állásokba, de a II. SS páncélos hadtest két hadosztálya, a 2. SS „Das Reich" — és a 9. SS „Hohenstaufen" páncélos hadosztályok még nem tudták helyüket elfoglalni a súlyos útviszonyok miatt. A 6. SS páncélos hadsereg parancsnoka, Dietrich vezérezredes ezért az javasolta a hadseregcsoport törzsének, hogy a támadást halasszák el 24 órával. Ezen a véleményen volt a „Balch"-hadseregcsoport vezérkari főnöke is. A hadseregcsoport parancsnoksága azonban ragaszkodott a kitűzött időponthoz, mivel a szovjet részről tett intézkedések arra mutattak, hogy a szovjet csapatok parancsnoksága felderítette a németek szándékát. Az ügy sürgősségére való tekintettel a még felvonulóban levő II. SS páncélos hadtest csapatait be sem várva, megindították a támadást. A támadás 1945. március 6-án hajnali 4 órakor indult meg. Az időjárás rendkívül kedvezőtlen volt, a hőmérséklet 0 fok volt. A mélyen szálló felhők, gyakori hózáporok rossz látási viszonyokat eredményeztek. A szántóföldeken a mély sár, az utakon a szovjet páncélelhárító tűz tette szinte lehetetlenné a harckocsik előremozgását. A német hadvezetőség a főcsapást Seregélyes—Alsótarnóca sávban indította meg a szovjet 30. lövész hadtest első lépcsőjében levő hadosztályok harcrendje ellen. A támadás jobbszárnyán, Balatonvilágos és Enying között az I. lovas hadtest támadott. (A német 3. és 4. lovas hadosztályok, illetve a magyar 25. gyalogos hadosztály.) A támadást a Vörösberény feletti magaslatokon összevont német és magyar tüzér ütegek 30 perces tüze előzte meg, amely a Balaton felett lőtte a Balatonvilágos és Enying között húzódó szovjet állásokat. A Balatonaliga és Mezőszentgyörgy szélességben felvonuló I. lovas hadtest támadása azonban elakadt a szovjet 104. lövész hadtest ellenlökésén. A magyar gyaloghadosztály (a hadtest jobbszárnyán) és a gyalogságként alkalmazott két német lovas hadosztály március 6—7—8—9-én a szovjet hadtest állásai előtt levő hatalmas akadályrendszer előtt állt és képtelen volt azon áthatolni. A 9 könnyű- és 1 nehéz üteggel és 13 aknavető üteggel támogatott I. lovas hadtest, amely mindössze néhány rohamlöveggel volt csak megerősítve, négy napig állt a szovjet védelmi vonalak előtt. A kudarccal fenyegető helyzetet az oldotta meg, hogy a lovas hadtesttől balra támadó II. SS páncélos hadtest csapatai március 9-én áttörték a 135. lövész hadtest fő- és második védőövét és kijutottak Dég—Enying vonalára. A mintegy 170 harckocsival és rohamlöveggel támadó német páncélos hadtest folytatta az előnyomulást Simontornya főirányban. Március 10-én reggel a 104. lövész hadtest csapatai meg" kezdték a visszavonulást a Sió-csatorna felé. A harcolva hátráló szovjet csapatok csak három nap múlva, március 13-án vonultak a Sió-csatorna mögé. A visszavonuló szovjet csapatoknak a Sió É-i partján két jelentős híafőállást sikerült megtartani. Egyik Siófoktól É-ra volt, a községtől ÉK-re lévő vasútvonal mögött. A másik hídfőállás Simontornya körzetében volt. A Sió-csatornán csak egy ponton tudtak a németek átkelni. Az I. lovas hadtest balszárnyán támadó 4. lovas hadosztály két százada átkelt a csatornán és Ádánd térségében hídfőállást foglalt el. A csatorna déli partvonalát a 104. lövész hadtest csapatai szilárdan tartották. Ebben nagy segítséget nyújtott az, hogy harcba vetették a front tiszti kiképző ezredét és a Balatonnál megnyitották 2

a csatorna zsilipjeit, melynek következtében a Sió vízszintje átlag 60 cm-rel emelkedett. A németek még tovább erőltették csapataik támadását — bár a főcsapás végleg elakadt Seregélyes—Kisláng térségében, mikor március 10-től kezdve, a német „Dél''-hadseregcsoport parancsnokságát a felderítés egyre nyugtalanítóbb adatai aggasztották. A felderítés adatai szerint a Velencei-tótól É-ra nagylétszámú szovjet csapatok nyomultak előre. Március 14-én a légifelderítés kb 3000 szovjet gépkocsiról adott hírt, melyek Ny-i irányban nyomultak előre Budaörs— Bicske—Csákvár—Zámoly térségében. Elsősorban gyalogság előnyomulását észlelték, harckocsit keveset láttak. A német felderítés a szovjet 9. gárda hadsereg előnyomulását észlelte, mely a szovjet főparancsnokság utasítása alapján március 8-án 24 órakor került a 3. Ukrán Front állományába. A hadsereg négy lövész hadtestét március 8 és 14-e között csoportosították át Nagykőrös—Kecskemét térségéből a támadás sávjába. (Gánt—Zámoly D) A hadsereg feladata március 16-án a megindulási körzetből előretörni a Balatonig, s ezzel elvágni a Sárvíz—Sió csatornák térségébe ékelődött német erők visszavonulását. (Összesen 7 páncélos — 2 gyalogos—, és 2 lovas hadosztály.) A német hadvezetőség felismerte a szovjet főparancsnokság szándékát. A német csapatokat fenyegető katasztrófa eljárítása miatt most egyszerre létfontosságúvá vált a Mór—Székesfehérvár közt húzódó arcvonal, melyet a támadásban részt nem vett IV. SS páncélos hadtest biztosított. A páncélos hadtest a következő formában védett : 3. SS „Totenkopf" páncélos hadosztály. (Mór DK—• Magyaralmás.) 2. magyar páncélos hadosztály. (Magyaralmás—Sárkeresztes DK) 5. SS „Wiking " páncélos hadosztály. (Sárkeresztes—Székesfehérvár.) A hadtest tartaléka : a magyar „Ney" SS ezred és egy harccsoport Mór, Mór DNy körzetében. (A hadtest összereje: 35 zászlóalj, 413 löveg és aknavető, 185 harckocsi.) A veszélyeztetett arcvonalat sietve megerősítették a 2. páncélos hadseregtől átirányított 92. gépesített dandárral és a 8. hadseregtől átvett rohamtüzér dandárral. Az átirányított erők azonban csak március 18-ra érkeztek a IV. SS páncélos hadtest védelmi körzetébe. A szovjet erők fenyegető felvonulása ellenére a németek tovább erőltették a III. páncélos hadtest támadását Székesfehérvártól D-re. Ezzel lekötötték a szovjet hadseregek pánlos erőinek zömét. így a felvonuló 4, és 9. gárda hadseregek állományában mindössze 197 harckocsi és rohamlöveg maradt, melyek kevésnek bizonyultak az elkövetkezendő napokban a gyalogság közvetlen támogatására. A szovjet csapatok támadását a szovjet 17. légi hadsereg és az alárendeltségébe tartozó ún. Vitruk altábornagy csoportjába tartozó kb. 900 harci repülőgép fokozódó tevékenysége vezette be. A Törökbálint és Ercsi térségében levő repülőterek ről felszálló szovjet csatarepülők és bombázók elsősorban harcászati célpontokat támadtak. Az ellenség hadműveleti jelentőségű célpontjaira nem sikerült döntő csapást mérni, mivel a németek főcsoportosításuk összpontosítási körleteit kiválóan álcázták. Enne! ellenére súlyos légitámadások érték a megye vasúti gócpontjait. Március 9-én súlyos nappali légitámadás érte Várpalotát, melynek során 140 német katona halt meg. Március 14-én 19 órakor egy 15 gépből álló kötelék támadta a Nemesvámos mellett levő német üzemanyag raktárakat. A légvédelem egy szovjet csatarepülőt lelőtt. A köz301