A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 9. (Veszprém, 1970)

Sági Károly: Magyar néphagyományok a második világháború katonáinak tudatában

választanak, éjfélkor pár legény társaságában felmennek a toronyba és ott szent énekeket énekelnek. — Daday Mihály, rk. fm. 1923, Nagytarcsa, Pest megye. 499. Karácsony előestéjén szokásos az ún. „Szűzgulya hajtás". Csordás és kanász este 10 óra felé együtt indulnak el a pásztorházból, bojtárjaik kolompokkal felszerelve követik őket. Ők helyettesítik most a csordát. A pásztorokon a szokásos hétköznapi felszerelés van. Megindulnak azon az úton, ahol „ki szoktak hajtani". Kanász tüköl, a csordás durrogat, éppen úgy, mint amikor „kihajtáskor" a gazdák tudtára adják, hogy kiengedhetik az állatokat. Minden gazda háza előtt megállnak, a tükölésre, a durrogtatásra előjövő gazdát saját gyártmányú versükkel felköszöntik, aki egy kalácsot és üveg bort ad nekik. Nagyobb gazdáknál a bojtárokat behajtják az udvarra, mint amikor a csorda érkezik meg. — Csizmadia Ferenc, rk. tanító, Nagykanizsa. 500. Szenteste a gyerekek elkérik a kanásztól az ostort és kolompokat és járják a falut. Egyik gyerek durrogat a kanászostorral, a többi meg kolompolva követi. Közben-közben karácsonyi énekeket énekelnek. Semmit nem kapnak ezért. — Sohár Elemér, rk. fm. 1923, Pórszombat, Zala megye. 501. „Karácsony böjtjén" kezdik a kondások és kanászok az „aprószenteket" hordani, minden házhoz, ahonnét „kihajtanak" visznek egy „piros gyűrűt" (vöröses fűzfavessző). Két-három napig tart, amíg az egész falut bejárják. — Jaskó Károly, rk. fm. 1923, Ecseg, Nógrád megye. 502. Karácsony böjtjén az első kanál ételt semmiből sem eszik meg, hanem összegyűjtve a tyúkoknak adják. — Lukács Gyula, rk. fm. 1914, Budafa, Zala megye. 503. Karácsony böjtjén mákostészta az ebéd. Vargha András, rk. fm. 1923, Szurdokpüspöki. 504. Karácsony első napján nem szabad mákot enni, mert a következő évben sok lesz a „balha". —- Kökény Miklós, rk. tisztviselő, 1919, Rád. Nógrád megye. 505. Karácsony első napján nem szabad diót feltörni, mert sok edény összetörik a következő évben. — Kökény Miklós, rk. tisztviselő, 1919, Rád. Nógrád megye. 506. Karácsony első napjára „fekete tyúkot" vágnak, hogy „sokat tojjanak a jövő évben a tyúkok". — Somogyi Károly, őrmester, 1921, Békéscsaba. 507. Karácsony napján nem szabad diót „feltörni, mert keléses lesz az ember". — Juhász Pál, rk. fm. 1923, Nagyiratos. 508. Karácsony böjtjén tilos a zsíros állat vágása. — Kovács József, rk. iparos, 1923, Szurdokpüspöki. 509. „Sóban-vízben bableves és mákostészta" az ebéd karácsony böjtjén. Ebéd előtt mindent az asztalra készítenek és ebéd alatt senkinek sem szabad felkelni, hogy „jól üljenek a tyúkok". Az ebédet egy „fél girizd" mézes fokhagyma megevésével kezdték meg, a másik felét meg eltették. Ezután mindenki vett egy szem diót és feltörte. A rossz dió azt jelentette, a feltörő beteg lesz, vagy meghal egy éven belül. A dió egy gerezdjét mézbe mártva a felét megették. Ezek okát elbeszélő nem tudja. A mézet eltették, amit ekkor az asztalra tettek „torokfájás ellen orvosságnak". Minden ételből mindenki félretett egy kanálnyit, amit „egy ruhába téve következő karácsonyig őriztek. Ez a karácsonyi morzsa." Hogy ez mire volt jó, nem tudja. — Gálfi András, rk. fm. 1923, Szapárliget, Arad megye. 510. Karácsony böjtjén és minden más böjti napon „árva ételek" szokásosak, amelyekben sem rántás, sem habarás nincs. Egyébként a hétfőt is megböjtölik a faluban a péntek mellé. — Mátyás János, rk. fm. 1923, Monó, Szilágy megye. 511. „Karácsony böjtjén" rendesen mákostészta van ebédre. A férjhez menendő lány lekapja az apja villájáról a tésztát és azzal kiszalad az utcára. Az első férfi keresztneve, aki arra jön, lesz az ura keresztneve is. — Csépé Sándor, rk. fm. 1923, Hasznos, Heves megye. 512. Karácsony böjtjén dió, fokhagyma, alma és szőlő van ebéd előtt. Ezek maradékát elteszik egy asztalkendőbe, amit „törölközőnek" hívnak. Ez a „karácsonyi morzsa". Ebédre savanyú krumplileves vagy bableves, általában savanyú levesek, mákostészta, meg krumplislepény van. Ez utóbbit a gyümölcsökkel eszik. Ebéd közben az apa az első pohár bornál felköszönti családját, kívánja, hogy „az egészség megmaradjon és még számos karácsonyt megérjenek együtt!" — Kovács József, rk. iparos, 1923, Szurdokpüspöki. 513. Amit „karácsony és új év böjtjén" esznek és van, az „egész évben lesz!" Ezért aztán egy „szakajtó kosárban" öszszekevernek minden szemesterményt, az asztal alá teszik és újévig ott hagyják. Ekkor minden állatnak adnak belőle. „Jobb lesz az évi termés!" — Szabó László, rk. fm. 1923, Tiszaőrs. 514. „December 6-án meghalt az anyósom. Szenteste azért számára is tettünk tányért az asztalra. A tányér mellé szájával lefelé fordított poharat tettünk. Az üres tányérba minden ételből vetettünk egy kanálkával." — Bokor Ferenc, rk. gyári munkás, 1913, Salgótarján. 515. Csizmadia családja földműveléssel foglalkozik, náluk van szokásban, hogy szenteste és húsvét előestéjén vacsoránál a család halottainak emlékére üres tányért tesznek az asztalra. Ezekbe az üres tányérokba minden fogásból mindenki tesz egy kanálnyit. Csizmadia mesélte, hogy érdeklődvén a szokás okáról, azt a választ kapta, hogy „ezeken a napokon mindenkinek meg kell kapni a maga részét!" Az ételeket, amik így összegyűlnek, a tűzbe vetik. Minden ételből és italból vetnek a tűzbe is. — Csizmadia Ferenc, rk. tanító, 1920, Nagykanizsa. 516. Szent esti vacsoránál azoknak a családtagoknak, akik távol vannak, szintén tesznek tányért az asztalra. Erre minden ételből tesznek egy kanálkával. Az így összegyűjtött ételeket papírba téve félreteszik és ha valaki megbetegszik, ennek a füstjével megfüstölik. Beteg állatokat is így gyógyítják, és pl. „tehén tőgyére igen jó, ha gyulladásban van!". — Jaskó Károly, rk. fm. 1924, Ecseg, Nógrád megye. 517. Karácsony böjtjén nem reggeliznek és nem vacsoráznak, csak az éjféli mise után egy üres tányért is tesznek az asztalra és addig senki sem kezd enni, amíg az ételből egy kanálnyit az üres tányérra nem tett. Az így összegyűlt ételkeveréket az állatokkal etetik meg. „Ez így szokás nálunk, hogy mire jó, nem tudom!" — Nagy Lajos, rk. fm. 1923, Nemesapáti, Zala megye. 518. Szent este vacsoránál nem kel fel a gazdaasszony, hogy „jól üljenek a tyúkok". — Morva István, rk. fm. 1923, Csömör, Pest megye. 519. Karácsony böjtjének estéjén lehet más is, de savanyú gomba leves és bobajka feltétlen van! — Szuhodi Miklós, rk. fm. 1923, Vivitány, Zemplén megye. 520. Szenteste diót esznek vacsorára. Akinek rossz a diója, amit elsőnek tör fel, beteg lesz, vagy meghal egy éven belül. — Jaskó Károly, rk. fm. 1923, Ecseg, Nógrád megye. 521. Szentesti vacsoránál vizet, bort, süteményt, kalácsot, „egyszóval mindent tesznek az asztalra, hogy a jövő évben mindenből legyen". — Tóth Gyula, Bézs. 522. Karácsony böjtjének estéjén szénát és súlykolófát szoktak az asztal alá tenni. — Juhász Pál, rk. fm. 1923, Nagyiratos. 523. Karácsony böjtjének estéjén sást hintenek az asztalra és így terítik le az asztalt. „Ez egész karácsonyban így marad". — Tóth János, rk. fm. 1910, Zemplénagárd. 524. Satáéknál a szentesti vacsorát egy gerezd mézbe mártott fokhagyma megevésével kezdik meg. „Ez valami betegség ellen van!" Ezután feltörik a teríték mellé előre elkészített diókat, amiket az elbeszélő édesanyja válogatás nélkül rakott ki. Akinek az első feltört diója rossz, az „beteg lesz, vagy meghal egy éven belül!" Egy gerezd diót is elfogyasztanak mézbe mártva. „Általában mindent mézzel esznek ezen a napon cukor helyett, mivel a méz sok virág porából van és fűbe-fába adta Isten az orvosságot!" Ezután mindegyik testvér vesz egy almát és annyi részre vágja ezt, ahány testvére van, az almaszeleteket pedig kiosztja testvéreinek. „Azt tartják, ha valaki eltéved és nem találja meg a helyes utat, azokra gondol, akikkel almát felezett, biztosan megleli a jó irányt!" — Sata Mihály, rk. villanyszerelő, 1923, Pécska. 525. Elbeszélő családja földműveléssel foglalkozik. Szenteste a vacsoránál egy szál gyertyát tesznek az asztalra. Aki felé legtöbbször hajlik el étkezés közben a gyertya lángja, azt tartják, egy éven belül meghal. — Csizmadia Ferenc, rk. tanító, 1920. Nagykanizsa. 269