A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 9. (Veszprém, 1970)

Sági Károly: Magyar néphagyományok a második világháború katonáinak tudatában

382. „Flórián hetiben" nem szoktak babot ültetni, hogy „ki ne égjen!" — Lukács Gyula, rk. fm. 1923, Budafa, Zala megye. 383. „Flórián hetiben" nem vetnek borsót, mert „kiég". — Lukács Gyula, rk. fm. 1923, Budafa, Zala m. JÚNIUS 24. SZENT IVÁN NAPJA 384. Szent Iván előtti este a románok és magyarok is „Szent Iván tüzet" csinálnak. Minden háznál szalmából máglyát készítenek és a hegyoldalból, meggyújtott szalmacsóvával adott jelre meggyújtják az első háznál a máglyát. Az égő máglya mellől tépnek egy marék füvet és azt kézbe fogva átugorják a fiatalok a tüzet és közben ezt mondják : „Csak a királynénak kellessen!" Ennek az az értelme, hogy ebből a fűből készített teával gyógyítják a rühességet. A mondás szerint, tehát csak a királynénak legyen szüksége erre az orvosságra. Közben a gazda, aki a tüzet csinálta, szentiváni almát és meggyet szór szét, amit a fiatalok összeszednek és megesznek. A tűz is eléggé lelohadt már ekkor. Előre elkészített vízzel leöntik a tüzet és az egybegyűlteket is. A szomszédba vonulnak, ahol a tűzgyújtás és cselekmény megismétlődik. „Ez a szokás az ördögűzést célozza. Román neve silitá, ami kényszerítettet jelent." A kopár mezőkön a biztonsági rendszabályok betartásával ekkor szokták felgyújtani a gazt, bokrokat. Ugyanekkor drótra kötött szalmát vagy olajos rongyot gyújtanak meg és azt a fejük felett csóválják. Ez a „fáklyázás". — Sata Mihály, rk. villanyszerelő, Pécska. 385. Mint az előző. — Fogarasi Sándor, ref. tisztviselő, 1921, Balázsfalva. 386. Szent Iván napján „cseresnyefa borit drótra fűzik". A kérget meggyújtják és a fejük felett csóválják. „Ez a lobogtatás." — Gelencsér Lajos, rk. fm. 1914, Rezi, Veszprém m. 387. Szent Iván napja Rezi község „fogadott ünnepe". 1866-ban ezen a napon leégett a falu. A negyekbe hajtott állatokat reggel rettenetes jégverés érte és javarészt meg is ölte. Azóta Szent Iván napján a hegyi kápolnában nagymise van. Mise után a gazdák a pincéknél vendégeskednek. A hegyőrök felírják azt, aki ezen a napon dolgozik. — Gelencsér Lajos, rk. fm. 1914, Rezi, Veszprém m. JÚNIUS 24. SZENT JÁNOS NAPJA 388. Keresztelő Szent János napja, június 24, Radon „fogadott ünnep". 1895-ben ezen a napon tökéletesen elverte a határt a jég. A katolikusok és evangélikusok egyaránt ünnepet tartanak ezen a napon. Ez a két vallásfelekezet van a faluban. A katolikusok mise után körmenetben mennek ki a „Mélyvölgybe", a jégverés emlékére emelt kereszthez. A pap itt prédikál, elmondja a mindenszentek litániáját, majd viszszamennek a templomba, ahol „Te Deum"-mal végződik az ünnepi szertartás. — Kökény Miklós, rk. tisztviselő, 1919, Rád, Nógrád m. JÚNIUS 29. PÉTER ÉS PÁL NAPJA 389. Péter és Pál napján aratóünnepélyt tartanak, amit „kenyeres búcsúnak" neveznek. — Maksa János, rk. fm. 1923, Ecséd, Heves m. 390. Ha Péter és Pál napján „megszólal a kakukk, sok eső várható!" — Somogyi Károly, ev. őrmester, 1920, Újkígyós. JÚLIUS 2. SARLÓSBOLDOGASSZONY 391. „Sarlós napja a község fogadott ünnepe." — Farkas Jenő, rk. fm. 1923, Zalatilaj, Zala m. 392. „Sarlós napján nem szabad kaszát fogni." — Sági Jenő, rk. fm. 1923, Vöckönd, Zala m. JÚLIUS 28. SZENT ANTAL NAPJA 393. „Antal napját Nemesbükkön jég ellen ünneplik." — Sági János, zag. alkalmazott, rk. 1910, Nemesbükk. OKTÓBER 20. VENDEL NAPJA 394. „Vendel napja a község fogadott ünnepe." — Farkas Jenő, rk. fm. 1923, Zalatilaj, Zala m. 395. „Vendel napján, október 20-án nem fognak be hízóállatot." — Sági Jenő, rk. fm. 1923, Vöckönd, Zala m. 396. „Vendel napján befognak." — Jaskó Károly, rk. fm. 1923, Ecseg, Nógrád m. NOVEMBER 2. HALOTTAK NAPJA 397. „Mindenszentek másnapján" a házaknál kiosztják az ünnepről megmaradt „süteményeket". — Szőcs János, rk. cipész, 1923, Torja, Háromszék m. 398. Halottaknapján az ünnepről maradt ételeket elviszik a reggeli misére és a templomajtón belül kirakják a szegények számára. — Jaskó Károly, rk. fm. 1923, Ecseg, Nógrád m. 399. Mindenszentek napján „lepényeket" sütnek és halottak napján mise után a szegényeknek adják. Megmondják, hogy kiért adják a „lepényt", kérve, hogy imádkozzanak érte. Ezek a „lepények" kerek, fél-másfél kiló súlyú kenyerek. — Rokay Alajos, rk. fm. 1923, Gyergyócsomafalva. 400. Halottak napja előtt annyi „cipót" sütnek, ahány halottja van a családnak. Ezeket halottak napján a koldusoknak adják. •— Sandi Tibor, rk. fm. 1923, Futásfalva, Háromszék m. 401. Halottak napját követő reggel a „szent asszonyok" („templomos öregasszonyok") babot, lencsét, lisztet stb. kötnek kendőbe és a templomba viszik. Ezeket egy kiterített abroszra öntik és mise után a szegényeknek adják. „Ha máskor nem is, ezen a napon az összes cigány ott van a templomban!" — Vargha András, rk. fm. 1923, Szurdokpüspöki. NOVEMBER 17. GERGELY NAPJA 402. „Gergely napját Nemesbükkön tűz ellen ünneplik." — Sági János, rk. gazd. alkalmazott, 1910, Nemesbükk. NOVEMBER 25. KATALIN NAPJA 403. „Katalin kopog, karácsony locsog!" — Gelencsér Lajos, rk. fm. 1914, Rezi, Veszprém m. 404. Ha Katalinkor „megszólal a pacsirta, bő termés és korai nyár várható." — Somogyi Károly, ev. őrmester, 1920, Újkígyós. NOVEMBER 30. ANDRÁS NAPJA 405. „András napkor legveszedelmesebb a farkas!" — Szász Kovács Pál, ref. fm. 1923, Gernyeszeg. 406. Ha valaki András napján kenyeret pirít s a bal csizmája kapcájába teszi s egész nap böjtöl, ha éjjel feje alá teszi a kapcát a kenyérrel, meglátja álmában, ki veszi el feleségül, vagy ki lesz a felesége. — Szőcs János, rk. cipész, 1923, Torja. 407. Aki András napra virradó éjjel meg akarja látni álmában, ki lesz a felesége, vagy ura, előző nap böjtöljön. — Sandi Tibor, rk. fm. 1923, Futásfalva, Háromszék m. DECEMBER 13. LUCA NAPJA 408. Luca előestéjén „ki szokták nyírágazni" az ajtókat, ablakokat, hogy a „boszorkány meg ne nyomja őket". Ma már inkább csak a gyerekek csinálják! — Nagy Lajos, rk. fm. 1923, Nemesapáti, Zala m. 409. Luca napja előtti este minden ajtóra, még a tyúkól ajtajára is, fokhagymával keresztet rajzolnak, hogy „a boszorkány be ne tudjon menni". Ugyanekkor a gazdaasszony tűzifával megverdesi a „tyúklétrát" és közben mondja: „Kot, kot, kot, kotkodács, minden napra egy tojás." — Csépé Sándor, rk. fm. 1923, Hasznos, Heves m. 410. December 12-én, Luca előestéjén a ház összes ajtaját, melyek azokba a szobákba nyílnak, ahol a család aludni szokott, ugyanazon egy gerezd fokhagymával kereszt alak261