A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 7. (Veszprém, 1968)

Csapody István–Szodfridt István: Emlékezés Tallós Pálra (1931–1968) - Papp Jenő: Beszámoló a Bakony természettudományi kutatásáról 1965–1967

gozó munkában, szakemberek százait tanította növényismeretre és az Országos Erdészeti Főigazgatóság felkérésére szerepet vállalt a hazai erdőgazdasági táj csoportok és tájak erdőtipológiai kimunkálásában. Ebbe a témakörbe sorolhatjuk a Felsőnyirádi-erdő vegetációjának, növényi ritkaságainak felfedezését, feldolgozását. Flórisztikai téren jelentős a Magyarországra új növényfajok leírása (Carex Hartmani, Koeleria pyramidata) számos ritka növényfaj megjelenésének ismertetése (Hemerocallis lilio-asphodelus, Carex lasiocarpa, C. Buekii, Calamagrostis canescens, Calluna vulgaris, Salix aurita, Betula pubescens, stib.). Flórisztikai felfedezéseivel jól igazolta, hogy a Felsőnyirádi-erdő nemcsak földtörténeti, hanem flórisztikai vonatkozásban is jégkorszaki reliktumnak tekinthető. Növénycönológiai téren elért eredményeit társszerzőségben több tanulmányban dolgozta fel. Kimutatja, hogy a Felsőnyirádi-erdő cseres-tölgyeseinek fajai váltakozó vízgazdálkodásra utalnak, s emiatt jelentősen eltérnek a hegy- és dombvidéki cseres tölgyesektől. A ligeterdőket és láperdőket elemző tanulmányban új szubasszociációt ír le, amely a Felsőnyirádi-erdőben gyakori vízállások szélén zonálisan jelenik meg (Salicetuin cinereae salicetosum rosmarinifoliae). Közlésre vár ugyanezen terület magas sasos, láp- és mocsárréti társulásainak részletes leírása, kiértékelése. A publikációs lehetőségek hiánya miatt még nem jelenhetett meg a sziki erdők egyik utolsó tanújának, a szentmargitai erdőnek növénycönológiai feldolgozása sem. Tudományos tevékenységének másik területén, a lepidopterológiában vizsgálódásait az az alapelv vezérelte, hogy az egyes növénytársulásokhoz szorosan kapcsolódnak bizonyos lepkefajok. Legjelentősebb műve a két fenyőfői erdeifenyves erdőtípus lepkefaunájáról írott tanulmánya. Ebben elsőnek szolgáltatott adatokat egyes erdőtípusok lepkefaunájának tömegviszonyairól s egyben megtalálja azokat a faji különbségeket, amelyek a növényzeten kívül szintén alkalmasak az őshonos és a mesterséges erdeifenyvesek elkülönítésére. Munkáját új módszerekkel valósítja meg, ezért dolgozatát ebben a témakörben úttörő jelentőségűnek tarthatjuk. Gyakorlati irányzat tükröződik a hazai rovarkárosítók fellépésére vonatkozó kutatásaiban. Az erdészeti rovarkárosít ók előrejelzésének kidolgozása az ő nevéhez f ű z ő d i k. Ez volt kandidátusi disszertációjának témája is. Sajnos a teljesen kész értekezés benyújtására már nem maradt ideje, csak sikeres vizsgái és a munkahelyi vita során kivívott elismerő vélemények tanúskodnak arról, hogy a megérdemelt tudományos fokozat elnyerésétől mindössze a formai eljárás választotta el. Botanikai és zoológiai munkásságát megemlékezésünk végén felsorolt részletes bibliográfia tartalmazza. A számos publikáció alapos és elmélyült szaktudását, rajongó tárgyszeretetét, tudományos kutatómunkára való alkalmasságát és rátermettségét dicséri. Azt viszont már csak a hozzá közelállók tudják, hogy művész-szüleitől örökölt, szépségre szomjas lelkével milyen érzékenyen és felkészülten merült el a zene világában. Már egyetemista korában népdalokat gyűjt, lelkes híve KODÁLY munkájának, és elmaradhatatlan látogatója a hangversenyeknek. Előadást tart az Állami Népi Együttes tagjainak CARL ORFF mai német zeneszerző munkásságáról, kellemes énekhangján szűkebb baráti körben terjeszti a magyar vokális zene kiemelkedő alkotá3. Utolsó gyűjtőúton Boros Ádám professzorral a Felsőnyirádi-erdőben, 1967 október 20-án (fotó: Szabó László) 3. Letzte Sammeltour mit Professor Adam Boros im Wald von Felsőnyirád (20. 10. 67) 3. Performing his last collection trip in the Felsőnyirád Woods together with professor Adam Boros, on October 20, 1967. 3. Пал Таллош вместе с профессором Адамом Борошом 20-го октября 1967-го года в Фелыыёпирадском лесу во время последнего сбора материалов. 19