A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 6. (Veszprém, 1967)

Baki Ernő. Nyárád földrajzi nevei

Nyarad földrajzi nevei /. A vizsgált terület: Nyárád község Veszprém megye északnyugati részében, Pápától mintegy 10 km-re, a Győr— Pápa— Szombathely útvonal mentén helyezkedik el. Szomszédos települések: Mihályháza, Kistimapuszta, Borsosgyőr, Pápadereske, Dáka, Nagyalásony, Dabrony, Nemesszalók. A falu történetéről, főképpen régebbi történetéről nem sokat tudunk. Okleveleinkben 1347-ben említik először. Akkor magister Chenig birtoka volt. 1488-ban már mint nagy falut emlegetik Szapolyai István birtokai között. A falu a középkortól kezdve Ugod várának tartozéka, majd a 17. század második felében a pápai uradalom része lesz. Urai : a Csoron majd az Esterházy családok. 1552-ben a még helyben lakó jobbágyok is elmenekültek a törökök elől, és üresen hagyják a falut. 1556-ig minden évben megismétlődik a „futás", és többet élnek az erdőben, mint tűzhelyeik mellett. Később, Buda felszabadulásakor, és az utána következő korokban is nagy népi veszteség érte Nyárádot. Sőt a török kiűzése után se sokat változott a helyzet. A megélhetési lehetőségek kedvezőtlenek. A határt még a 18. században is kétnyomású gazdálkodási móddal munkálják. Egyedüli megélhetési lehetőség a földmunka. Az állattenyésztés csak kisegítő foglalkozás. Legelőjük saját határukban, meg az antalfai és petendi pusztákon elégséges. 1801-ben a jobbágyok birtokában 3144 juhot írtak össze. Sertéseiket a Bakony makkjára hajtották. Egy gazda állománya átlagban 13 darab (1734). Kisebb jelentőségű a szőlőművelés. Szőlőhegyük a 17. században gondozatlanság miatt elpusztult. Újra nem telepítették. Valószínű, hogy a talaj nem volt alkalmas a bortermelésre. A pénzkereset csekély, legfeljebb fuvarozás Pápára, ahová áruikkal piacra járnak. Adózásuk hagyományos. Szerződésük még 1786-ban sincs. 1705-ben pénzadót még nem fizetnek, csak robotot szolgáltatnak : az uraknak kilencedet, a győri püspöknek tizedet adnak. Peres ügyeik az Esterházy család pápai úriszékének joghatósága alá tartoznak. 1768-ban eltörölték a kilencedet. Igaz, továbbra is jobbágyok maradtak, de helyzetük javult. Valószínű ennek köszönhető, hogy népesedése ekkor vett nagyobb lendületet. Az emelkedés azonban nem sokáig tartott. 1785 — 1829 között ismét csökken a falu lakossága, s csak kb. száz év múlva állapodik meg, a vándorlások lecsillapodásával és a természetes szaporulat következtében. A népesedés számának alakulását befolyásolták a területszervezési intézkedések is. 1928-ban a Böröcz-majort Nyaradhoz csatolták, az addig Nyaradhoz tartozó Nyires-majort Dákához, 367 kat. holdat pedig Dabronyhoz és Nemesszalókhoz csatoltak. A község Pápa város közelsége ellenére lassan iparosodik. A vallási villongások Nyárádot sem hagyták érintetlenül. A lakosság csaknem kivétel nélkül református volt, de miután a falu katolikus földesúr kezébe került összeütközések történtek. Katolikus plébánost hozatott ide. A református templomot elvették a hitújítók, helyette egy fatemplom épült. A türelmi rendeletig a szomszédos faluba — Mihályházára — jártak templomba. Az adatokból úgy látszik (L. az adattári részben a megfelelő helyen!), hogy a 16. század végéig a falu nevének két változata élt egymás mellett: Nyárágy és Nyárád. Csak a 17. század végétől kezdett megszilárdulni a mai alak. Magyar eredetű név. Valószínű, hogy nyárfaerdővel szegélyezett vízfolyás melletti települést jelentett. 1945-ben megváltozott a helyzet itt is. A föld a dolgozók kezébe került, akik végre elkezdhették a szebb és jobb életre való berendezkedést, melynek alapja most is a földművelés és állattenyésztés. A falu régi elkülönülése katolikus és református részre, a tsz-ek alakulásakor is érezhető volt. Külön alakult egy „katolikus" és egy „református" termelőszövetkezet, Aranykalász és Egyetértés névvel. Néhány év után a tsz-ek vezetői, de a járási vezetőség is úgy látta, hogy a fejlődés nem engedi meg az ilyen elkülönülést, s 1962ben az egyesülési javaslatot a tagok elé bocsátották, akik „Egyetértés" néven egy új termelőszövetkezetet alakítottak. Ma már a falu déli részén egy szépfekvésű, hatalmas majorral rendelkeznek, amelyet a falun áthaladó főközlekedési úttal műút köt össze. A közös gazdálkodásra való áttérés sok nehézséget hozott magával (gépek, gazdasági épületek hiánya, munkaerőhiány, stb.). Nem volt problémamentes ezek megoldása. Időbe tellett, de többnyire sikerült. Ha lassan is de gyarapodott a tsz vagyona. Az állami segélyek, a tsz-rendelkezések segítenek visszahozni a fiatalokat. Egyre többen látják biztosítottnak jövőjüket a tsz-ben, s így „menhelyükről" a gyárakból visszatérnek falujukba, Nyaradra is. A felszabadulás utáni fejlődést a falu kulturális és építkezési mozgalmán keresztül lehet lemérni. 1948ban a volt jegyzőirodákból átalakítással kultúrházat építettek. 150 férőhelyes és egy nagy színpada van. Itt rendezik a községi ünnepeket és gyűléseket. Hetente kétszer — vasárnap délután és este — filmvetítés (keskeny) van, amelyet elég szép számmal látogat a falu lakossága, főként a fiatalok. 1956 után egy klubhelyiséggel bővült, amely egyben könyvtár is. Hetente kétszer tartanak összejöveteleket a fiatalok. Irodalmi és sportvetélkedőket rendeznek. Az oktatás terén is hatalmas változás következett be. Eddig (1945) két — kéttantermes — iskola volt a 287