A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 2. (Veszprém, 1964)

Szodfridt István–Tallós Pál: A felsőnyirádi erdő cseres-tölgyesei

2. Potenillo-Quercetum deschampsietosum a felsőnyírádi erdőben. 2. Potentillo-Quercetum deschampsietosum im Wald von Felsőnyírád. 2. Pontentillo — Quercetum deschampsietosum dans la forêt de Felsőnyírád. 2. Potentillo-Quercetum deschampsietosum в фелшёньирадском лесу. gesen, annyi azonban biztosra vehető, hogy az őrségi és nyugat-bakonyaljai cseres-tölgyesek ide tartoznak. A Bakonytól nyugatra eső területek boreáliis, északi-kontinentális és atlanti növényfajokban való gazdagsága teljesen hihetővé teszi, hogy egy olyan szubkontinentális-szarmata társulás, mint a Potentillo-Quercetum a Kárpát-medencének ezen a részén megtalálható legyen, itt érve el elterjedésének déli határát. Célszerű lenne még a Borhídi által a somogyi Baláta-tó mellől leírt (1) Quercetum petraeae-cerris Soó (34)57 asphodeletosum Zóly/ap. Jáv. 40/44 és Quercetum petraeae-cerris Soó (34)57 pteridietosum Borhídi 58 néven ismertetett társulások egybevetése a nyírádiakkal. A Bakonyalján található állományokban készítendő további felvételek segítségével ez a probléma is minden bizonnyal megoldható lesz, s akkor tisztázhatjuk, hogy a Borhídi munkájában szereplő cseres-tölgyesek nem sorolhatók-e szintén a Potentillo-Quercetum társulásba ? A nyirádi cseres-tölgyesek két szubasszociációba oszthatók. Florisztikai összetételük és ökológiájuk alapján is jól elkülöníthetők egymástól. A mélyebb térszintben található szubasszociáció (lásd 1. sz. tabella) a Pócs által leírt őrségi Potentillo-Quercetum deschampsietosum-Ъа sorolható, ennek faciese, melyet a Molinia litoralis jellemez. (Ujabb megfigyeléseink szerint a Molinia-fácies (moliniosum litoralis) a Széki-erdőnek 1959-ben még kellően ki nem kutatott részein is előfordul, ugyanott a lombkoronaszintben — a nyirádi állományokhoz hasonlóan — a kocsányos tölgy is fellép. Mindez még szorosabbra fűzi a rokonságot a nyirádi, őrségi, valamint széki erdei állományok között.) A magasabb térszintű részek cseres-tölgyesei igen sok közös vonást mutatnak a Tallós által a Széki-erdőből leírt PotentilloQuercetum petraeae-cerris asphodeletosum Poa angustifolia-íáciesével (17), ezért a nyirádi állományokat is ide soroljuk. Tallós a széki-erdei Poa angustifoZia-típusú cseres-tölgyeseket kultúrhatásra vezeti vissza, nevezetesen a legeltetést jelöli meg, mint olyan hatást, amely révén az eredeti Festuca heterophylla típus a jelenlegi formáját nyerte Amíg azonban a Széki-erdőben a legeltetésre érzékeny fajok (Asphodelus albus stb.) eltűntek, addig ezek Nyirádon elég nagy számban képviseltek, ezért itt a legeltetés okozta kultúrhatást kisebb mértékűnek kell tartanunk. Az említett két szubasszociáció között számos differenciális faj segítségével tehetünk különbséget. A Potentillo-Quercetum deschampsietosum-Ьап a karakterfajok térhódítása jóval gyengébb, mint a P.—Q. asphodeletosum-Ъап. Viszont igen jelentős a lápi, mocsári fajok térfoglalása, elsősorban a Deschampsia caespitosa, Juncus effusus, Poa palustris, Potentilla erecta, Sanguisorba officinalis számaránya. A két szubasszociáció közötti különbséget mutatja a karakterfajok megoszlását feltüntető 3. sz. táblázat is. (A táblázatban a csoportrészesedést számoltuk ki.) A két szubasszociáció ökológiai adottságainak öszszehasonlítása céljából erdei fajaink ökológiai csoportjait használtuk fel (2). A kiértékeléshez a csoport-tömeg kiszámítását vettük alapul. Az ökológiai csoportok összeállítása termőhelyük vízgazdálkodása alapján készül. A termőhely vízgazdálkodására nézve a Majer által megkülönböztetett 8 fokozat — szélsőségesen száraz, igen száraz, 425