A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 1. (Veszprém, 1963)

Koppány Tibor: A Balaton-Felvidék románkori templomai

A templomról okleveles említést nem ismerünk. A helyi hagyomány szenti akabi romnak nevezi, feltehetően egykori titulusa nyomán. Leírása: Nyugati oromfalából tekintélyes darab áll, többi fala lepusztult. (94. kép.) Irodalom: Entz—Gerő., 72.. Eri István: Nagyvázsony. Bp. 1959. 63. 95. kép. — Abb. 95. örvényes. tihanyi apátság története. I. 272—273., Semsey 131., Mendele Ferenc: örvényes község építőanyag- és építőszerkezeti vizsgálata. 1960. Kézirat. 94. kép. — Abb. 94. Nagyvázsony—Nemesleányfalu. 41. ÖRVÉNYES (veszprémi járás), templomromi. M. Jellege: A falunak a balatoni műút feletti dombon levő temetőjében áll, helyreállított rom. Története: A középkorban a tihanyi apátság birtoka, amely az 1211-es összeírásban már szerepel. A XIV. század elején a veszprémi káptalan itteni birtokait elcserélte az apátsággal, s így a falu egészben Tihany tartozéka lett. Ekkor helyi nemes birtokosai is voltak. A templom középköri okleveles említését nem ismerjük. Az 1740-es években újjáépítették és csak 1890-ben bontották le, hogy anyagából kálváriát építsenek. 1958-ban az OMF részleges kiegészítésekkel helyreállította Sedlmayr János tervei alapján. Leírása: Egyhajós, egyenes szentélyzáródású, keletéit templom, a szentély északi oldalán sekrestyével. Bejárata a nyugati oldalon volt. Hajójának falait a helyreállítás alkalmával tárták fel. Szentélye teljes magasságban, a diadalívvel és az e felett emelkedő oromfallal, a belső dongaboltozat indításaival és a sekrestye valamivel alacsonyabb falaival együtt a helyreállítás előtt is állt, a szentélyt védő tető viszont 1958-ban készült. (95. kép.) Irodalom: Holub III. 570., Genthon 1959, 232., Radnóti— Gerő 91., Entz—Gerő 76., Csányi K. 202—210., Erdélyi L,.: A 96. kép. — Abb. 96. öskű. 101