Tudomány és művészet Veszprémben a 13-15. században (Veszprémi Múzeumi Konferenciák 6. 1996)

Erdő Péter: Egyházi jogélet a középkori Veszprémben a Nágocsi Gáspár-féle kódex tükrében

be a bécsi egyetemre, majd Itáliában is tanult, és ott kánonjogi doktorátust szerzett, később az erdélyi püspök vikáriusa lett, azt követően pedig a bécsi egyetemen kánonjogot tanított. Ugyancsak Nágocsival egyidejűleg volt tagja a veszprémi káptalannak Károlyi Miklós és Budai Juncker János is, akik a padovai egyetemen jogot tanultak, továbbá a velencei származású HieronymusBalbus, mindkétjog doktora, valamint a Padovában kánonjogból doktorált Vitéz Mihály. Igaz, mindketten többnyire Veszprémtől távol tartózkodtak. Ugyanebben az időben olyan kiemelkedő kánonjogi képzettségű főpapok töltötték be a veszprémi püspöki tisztséget, mint a pádovai kánonjogi és római jogi doktor Vetési Albert (1458-1486) és az ugyanott kánonjogi doktorátust szerzett ifjabb Vitéz János (1489-1499). Noha Nágocsi képzettségéről és egyetemi tanulmányairól pontos adatok nem ismeretesek, alig elképzelhető, hogy ilyeneket - akár csak rövidebb ideig is - ne végzett volna. A hazai vikáriusok ebben az időben általában egyetemen képzett kánonjogászok, nem ritkán kánonjogi doktorok. Nágocsi mellett a káptalanban is számos ilyen személy van jelen. Igaz, 1492-ben, amikor Nágocsi vikárius lesz, a kánonjogban legtudósabb veszprémi kanonok, Mordusi Bertalan többnyire Veszprémtől távol tartózkodik, a másik kánonjogi doktor, Mileji János még nem perelte vissza veszprémi kanonokságát, melytől korábban megfosztották. Más kánonjogilag képzett veszprémi kanonokok (Szentgyörgyi András, Mileji Tamás) addigra már megváltak a vikáriusi tisztségtől. Úgy tűnik, Nágocsinak nem volt kánonjogból egyetemi fokozata, de annak már kisebb a valószínűsége, hogy egyáltalán ne látogatott volna egyetemet. A hazai kanonoki rétegben a kánonjogi ismeretek szükségessége ebben az időben már közmondásos volt. Az esztergomi vikáriusi bíróságnak az 1500-as években keletkezett legrégibb protokollkönyve például, melynek első része még a Mohács előtti időből való, olyan közmondásszerű szentenciát őrzött meg számunkra, mely az akkori káptalanokban minden bizonnyal közszájon forgott: " Szeresd a Decretumot, ha kanonokságot kívánsz" ("Dilige decretum si desideras... Canonica/tum/"). Nágocsi Gáspár kódexe (Veszprém, Püspöki Könyvtár, 37316) 292 levélből álló, 305 x 210 mm-es méretű papírkódex, mely - mint az elején (f.lr) és az utolsó írott oldal alján (f. 292r) bejegyzett évszámból tudjuk 1501-től 1503. április 17-ig készült. A mű végén a keltezés után a felette lévő sorok írójáéval azonos kéz így zárja a szöveget: "per me Caspar de Nagoch Canonicum Wespremiensem" (f. 292r), mely szó szerint ezt jelenti: "általam, Nágocsi Gáspár veszprémi kanonok által". Ezen a helyen általában a másoló 79