Veszprém megye évszázadai. Kiállítás a Veszprém Megyei Múzeumi Igazgatóság gyűjteményeiből (Veszprém, 2000)

ruházat, díszített textíliáikat pedig a gazdag fehérhímzések jellemezték az általánosnak mondható piros keresztszemes ékítmények mellett. Míg a németség házaiban a gazdagon díszített festett, intarziás bútorok uralkodtak, addig a szlovákok a legarchaikusabb formákat és díszítőmotívumokat őrizték meg. Viseletükben mindkét nemzetiségnél a régies parasztingvállas fehér vászonviselet mellett a parasztpolgári ujjasos öltözetek is megjelentek. Ezek a viseleti együttesek a magyarok öltözetére jellemző elemeket gazdagon tartalmazták, azonban színeikben és viselési módjukban a nemzetiségi hovatartozástjelezték. A terület lakóinak gazdálkodását az ökológiai viszonyok határozták meg elsősorban. A kedvezőtlen talajadottságok miatt a szántóföldi művelés a jó termőföldű területekre korlátozódott, míg a dús legelőkön és a makkban gazdag erdők környékén virágzó állattartás alakult ki. Az 1809. évi francia háború során megyénk területét is megszállták idegen csapatok, hiába állította ki a vármegye lovasezredét és a 9. nemesi gyalogzászlóaljat. A nyár végétől a megyéből visszavonuló francia ezredek novemberre az országot is elhagyták. A 18. század végi Európa nagy átalakulások korát élte. Magyarország a rendi sérelmek talajáról kiindulva a nemzetté válás útját járta. A felvilágosult eszmék elsősorban az irodalomban hatottak, ahol a magyar nyelv fejlesztése és ápolása állt a középpontban. E szellemi mozgalom megyénkbeli vezéregyénisége Batsányi János volt. Ide kapcsolódott Péteri Takács József, Ányos Pál, Berzsenyi Dániel, Pálóczi Horváth Ádám. Bognár céhkorsó, Veszprém, 1721. A reformkorban, amikor egyértelműen a nemzeti érdekek védelme került előtérbe, meginduló fürdőéletével Balatonfüred vált a szellemi pezsgés egyik színterévé. A magas szintű szellemi életnek jelentős helye volt a papai református Főiskola. Tarczy Lajos, Márton István, Bocsor István professzorok európai színvonalú magyar nyelv tanítása meg is hozta a gyümölcsét, Jókai Mór és Petőfi Sándor 11