Szerecz Imre (szerk.): Richard Bright utazásai a Dunántúlon 1815 (Veszprém Megyei Múzeumok Igazgatósága, 1970)
Most visszatérek a gróf keszthelyi intézetére. Még azon délelőtt folyamán, amikor a gróf magunkra hagyott, elmentünk a Georgiconba. Az épületben tantermek, szertárak, mindenféle gyűjtemények és az ösztöndíjasok szobái sorakoznak. A földszinten béresek laknak családjaikkal. Mindegyiknek külön lakása van. Ez nagy haladás a magyar gazdaságokban általánosan uralkodó azon szokáshoz képest, hogy a cselédeket mind egy nagy szobába telepítik, hol az egyik család az egyik sarokban tanyázik, a másik a másikban és így tovább, minden elkülönítés vagy elvonulhatási alkalom nélkül. A Georgiconban számos kisebb szoba van, amely egy nagy terembe nyílik. Mindegyikben egy-egy család lakik. A szobákat két kemence fűti; ezek a külső teremben állnak s a lakók itt főzik ebédjüket s melegítik vizüket. A nagy terem egyúttal műhely is, amelyben mindenféle bognárés kádármunka készül. Megnéztük a növénytani és a veteményes kertet, a magyar és külföldi gazdasági szerszámok gyűjteményét, majd megtekintettük a gróf nemesített birkáit és a hatalmas aklokat. A gazdasági újításoknak ezen gócpontján is észre lehetett venni a magyar gazdaság nagy elhanyagoltságát. Fedetlen szénakazlakat találtunk, a gabonát lovakkal vagy ökrökkel tipratták és olyan cséphadaróval csépelték, amely ahelyett, hogy egész hosszával esett volna a szalmára, a végén súlyos ólomgolyóval volt ellátva, ez azután szétzúzta azt a néhány kalászt, amelyre rázuhant. Tizenkét órakor ebédelni hívtak. A pénztáros és egy katonatiszt, aki sorozó körútján Keszthelyt tette meg főhadiszállásává, várakoztak a grófra. Ebédünk kitűnő ételekben bővelkedett, a tálalás német módon történt. Az egyes fogásokat, miután egy mellékasztalnál felvágták - ha arra szükség volt, ami ritkán fordul elő -, inasok kínálják végig. A feketekávé után a gróf elvezetett a könyvtárba, melybe egy fegyverteremnek berendezett előszobán keresztül jutottunk be. A könyvtár egy fényes terem, körös-körül erkéllyel és roskadásig rakva minden nyelven írt könyvekkel. A főhelyen egy ekét őriznek itt: avval az ekével szántott egy barázdát János főherceg és ugyanazt a szertartást végezte a nádor is, amikor meglátogatta áz intézetet. Ezen alkalommal a tanulók az ünnepi napra írt és az intézeti karnagytól megzenésített költeményeiket énekelték. Azután megint a Georgiconba mentünk. Megnéztük az ösztöndíjas tanulók rajzait, vázlatait, tervezéseit. Majd az erdei faiskolát tekintettük meg. Itt beszélgetés közben megálltunk egy fákkal körülvett gyepszínpad előtt, amely a gróf felvilágosítása szerint pásztorjátékok előadására van szánva. De abban a pillanatban dudaszót hallván a gróf felkiáltott: „Itt is vannak; most megláthatja, milyen előadást gondolok." Csakugyan vagy tizenkét fiatalember, magyaros bőrdolmányban és nadrágban, csizmában és nagy prémsapkában, minden oldalról a színpadra vonult. A grófi erdészeti iskola növendékei voltak, s egy dudás jött velük. Mindegyikük nagy botot szorongatott. Azonnal nemzeti táncba kezdtek. Tánc közben hol körben mozogtak, hol diadalmasan rázták botjukat a levegőben, majd földhöz vágták, majd újra felvették. Tenyerükkel csizmájukat verdesték és hangos csattanással összeütötték bokájukat.
