Schleicher Vera - Tóth G. Péter (szerk.): Térjünk a tárgyra! (Veszprém, 2003)

A SZENTGÁLI VADÁSZTÁRSASÁG ÉLETÉRE UTALÓ TÁRGYAK A néprajzi gyűjtemény „ritkaságaiként" bemutatott tárgyaink mint „használati tárgyak" első pillantásra nem feltétlenül tűnnek ritkaságnak. A jellegzetes észak-dunántúli zöldmázas korsók típusába tartozó olvasóegyleti boroskorsóhoz hasonló edényből csak múzeumunk közel 90 darabot őriz, a keményfa bútor faberakással történő díszítése — bár a magyar népi kultúrában nem kifejezetten jellemző — éppen a Bakony térségének jellegzetes bútorkészítő eljárása. Szintén gyakori tárgynak tekinthető a tülökből kialakított kürt, melynek párhuzamait — a kanászkürtöket — az egész magyar nyelvterületen megtalálhatjuk. Ami e tárgyak együttesét mégis különlegessé teszi, az az általuk hordozott jelkép- és utalásrendszer, mely Szentgál település máig meghatározó jelentőségű identitás-elemére: a királyi vadászmúltra mint kiváltságok forrására mutat rá. A hajdani vadászbíró tulajdonát képező, a „királyi" vadászatok kezdetét jelző kürt (1841) valamint a minden bizonnyal céhláda mintájára használt vadásztársasági láda (1844) abban az időszakban készült, amikor a szentgáli kisnemesek még valóban vaddal adóztak a királynak, és — utolsóként a hajdani privilegizált vadászfalvak közül — joggal használták a „királyi vadász" címet. Ezzel szemben a legkidolgozottabb vadászati tematikát hordozó korsó (1865) akkor került ki valamely helyi fazekas műhelyéből, amikor a nemesi privilégium forrásául szolgáló vadászat már csak mint a múltbeli dicsőség emléke táplálhatta a szentgáli nemzetes réteg önérzetét. A tárgyak segítségével tehát azt a társadalmi-történeti átalakulást kísérhetjük figyelemmel, amelynek során a hajdani nemesi vadászat egyszerű orwadászattá minősül át, a Nemes Vadász Kompánia helyett pedig a szentgáli Olvasó Egylet biztosít kereteket a volt nemesi réteg intézményesült különállásának a helyi közösségen belül. SV A Szentgál, Horhi és Csepel falubeli királyi vadászok V. Ferdinándtól nyert kiváltságmegerősítő oklevele, 1836. (Veszprém Megyei Levéltár, Szentgál község feudális kori iratai IV. 402, Oklevelek)