Schleicher Vera - Tóth G. Péter (szerk.): Térjünk a tárgyra! (Veszprém, 2003)
adódóan egyedi, megismételhetetlen műveket gyűjt. „Különleges" tárgyának kiválasztásában tehát a művészettörténészt egészen másféle szempontok vezérelték. Míg Mészáros Mari alkotása a múzeumunk arculatának alakításában a maga egészében meghatározó szerepet játszó üveggyűjtemény reprezentatív darabja, addig Nagy Sándor, Csikasz Imre és Raffay Béla műve a helyi — veszprémi — vonatkozásuk miatt felértékelődő műtárgyak sorába tartozik. Ez utóbbi szempont játszott szerepet a Györötskey-család hagyatékából származó tárgyak valamint — részben — a Jókai-relikviák kiválasztásában is, felfedve azt a folyamatot, melynek során egyes tárgyakat csupán ismert személyekkel való kapcsolatuk tesz különlegessé. E tárgyak értelmezése viszont a személyre vonatkozó újabb és újabb, egyre árnyaltabb ismeretek megfogalmazására készteti a kutatót. Különleges tárgyaink egy másik típusa a nem egyedülálló, de kifejezetten ritka műtárgy, amelynek példányait számszerűen tartja számon a tudomány. E csoportba sorolhatók a múzeum könyvtárában őrzött ősnyomtatványok, az avar kori síp vagy I. András király billoga. Az országosan számottevő párhuzamokkal rendelkező művelődéstörténeti emlékek esetében kitüntető szerepet kölcsönözhet a tárgyaknak az „elsőség" dicsősége. így kerülhetett ritkaságaink közé a hazánkban legkorábbinak számító reneszánsz feliratot rögzítő ún. Vetési-kő. Egyes tárgyakat a bennük rejlő történelmi idő, a „datálhatóság" ténye emel a különlegességek sorába. A későbbi századok leletanyagában már tucattárggyá váló honfoglalás-kori ólomkereszt a magyarság hitvilágában bekövetkezett fordulópontra utal; a Perczel Mór hagyatékából származó tárgyi emlékek a magyar történelem tragikus-dicső korszakára való utalásukkal nyernek szimbolikus jelentőséget; a szentgáli tárgyegyüttes pedig a helyi közösség életének kritikus időszakát fogja át. S végül helyet kapott válogatásunkban néhány olyan tárgy is, melynek kalandos sorsa arra a véletlenszerűségre szeretné felhívni a figyelmet, amelyet, bár hétköznapi létünkben természetesnek fogadunk el, nem szívesen látunk a tudomány fellegváraiban. Az elődöktől ránk maradt, ám mindennapi életünkben még makacsul kísértő tárgyak titokzatos, kiszámíthatatlan sorsának bizonyságául tárjuk közönségünk elé a véletlenszerűen megtalált, majd nemrégiben ellopott nagydémi lararium, az istállóablakban kallódó őskori kultusztárgyak, a leégett temetőből előkerült fejfák vagy a padláson porosodó Krisztus-szobor sorsát. différent aspects in selecting 'the unique' exhibits. While Mari Mészáros's work of art is a representative piece of the glass-collection determining the museum's image in its entirety, the work of Sándor Nagy belongs to the art pieces to be assessed due to its local— Veszprém-related—atmosphere. This latter aspect played an important role in the selection of objects deriving from the Györötskey family's legacy, and, to some extent, in case of Jókai relics as well. It revealed the process in which certain objects become special and known to the public just for their relation to well-known persons. The analysis of such objects drives the researcher explore more subtle features to the person. Another type of special objects is the type of non-unique, but definitely rare works of art, which are registered and numbered in the field of science they belong to. This type includes pieces of art such as ancient printed papers stored in the library of the museum, a whistle from the Avar-period, or a brand of András I. In case of pieces of culture-historical memories with national parallels, the fame of 'primacy' may give an object a distinctive feature. That is how the Vetési-stone recording the earliest-known Renaissance inscription became a nice piece of our rarities. The fact of 'datability', the historic time comprised in the object rises a crucifix made of lead from the Hungarian conquest, things of use of the Szentgál hunt, or the Perczel-legacy into the circle of special objects. Though lead crucifixes were common in the collections of finds deriving from the coming centuries, they indicate a turn in the Hungarian's belief in the period of conquest. The collection of objects from Szentgál spans over a critical period of the local community. The relics from the legacy of General Mór Perczel gain symbolic significance due to a reference to a glorious-tragic period of the Hungarian history. Finally, some other objects came into the selection, whose adventurous past and strange history intends to highlight the accidentality that certain objects are welcome in our everyday life, but we reluctantly see them in the citadels of science. To prove the accidental and mysterious fate of some objects, we invite the public to see the history of the found-and-stolen lararium from Nagydém, ancient cultic objects thrown about in stable windows, wooden grave-posts discovered in a cemetery burnt to ashes in Monoszló, or an 18th century sculpture of Christ found in a dusty attic. SV
