Selmeczi Kovács Attila (szerk.): Lélek és élet. Ünnepi kötet Lackovits Emőke tiszteletére (Veszprém, 2006)

Selmeczi Kovács Attila: Egy Fertő melléki község hagyományos gazdálkodása a visszaemlékezések tükrében

végéig a szemnyerés hosszadalmas munka volt. A kisebb gazdák és zsellérek kézicséppél verték ki a szemet a gabonájukból. A nagyobb gazdák lovakkal nyomtattak?

5 Az 1890-es években már feltűnt az első járgányos cséplőgép a faluban. De nagyobb eseménynek számított, amikor 6-7 gazda összetársulva 1906-ban benzinmotoros gépet vásárolt. Ezzel a jóval nagyobb teljesítményű géppel már sok gazda termését el tudták csépelni. „A cséplődob beállt a pajta-anyába, úgy, hogy a szalma kiment a kazalhelekre. A gép kívül vót a pajta előtt." A zsellérek, részesaratók gabonáját is elcsépelték. Az aratóknak a tó alatt volt egy szärä, cséplőhely, oda vitték a gabonájukat, ahol a gép elcsépelte. „Minden tizenötödiket vették vámnak. Pl. ha 15 mázsát lemértek, abbul egy mázsa a gépé lett. Mindig részibe ment a fizetség, részibe csépültek."

36 A pajta egykor a takarmánytermesztésben is szerepet kapott. Ugyanis minden gazda „ahány hód födje vót, annyi marhát tartott. Két tehene vót még annak a zsellérnek is, akinek egy-két hód födje vót. A takarmány nagyon kellett. Egy évbe négy ökröt is meghizlalt egy gazda."

37 A századforduló körüli statisztikai felmérés 720 szarvasmarhát mutatott ki Fertőendréden.

38 E szerint minden gazdaságra átlag 3 állat tartása jutott. Természetesen ez a gazdaságok mérete szerint jóval aránytalanabbul oszlott meg. És ha ehhez hozzáadjuk az évenként eladásra felhizlalt ökrök számát (3-5), nem is túlzás a holdak szerinti állatlétszám egy-egy gazdaságban. „Nagy ökröket tenyésztettek: párba 18-20 mázsás ökröket. Vót amikor egy tizenegy mázsát is nyomott."

39 Nemcsak tartással, hanem hizlalással, állatkereskedéssel is foglalkoztak, hasonlóan a szomszédos falvakhoz. „Csikót vettek Somogyba, Baranyába, meghizlalták egy hónap alatt, még a háztúl is elvitték a kereskedők. A Rábaközbe megvette a sovány marhát az endrei ember és meghizlalta. A soproni vásáron vagy háztól adták el a kereskedőknek. A drezdai szállítás idejin vót, hogy 70 darabot is átvettek a falubul."

40 Az állatok hizlalása számos Sopron környéki faluban szokásos volt.

41 Ennek hagyományáról Kiss József, a vármegye ismertetője a következőképpen emlékezett meg: „Fő igyekezete mindenkor az, hogy vásárláskor nagy, széles és tagos marhát vehessen, melly nagy és nehéz lévén, ha meghízik, a' fáradság' 's költség' bérét annál bizonyosabban megadja."

42 Az állatok tartására és hízlalására a községi legelő és a közös rét nem volt elegendő.

43 A 15 hold körüli gazdák meglehetősen korán áttértek a takarmány termesztésre, azonban égy-másfél holdnál nagyobb területet nem tudtak lucernával, lóherével bevetni. Ezért rászorultak arra, hogy az uradalomba járjanak szénakaszálásra. Amint Pogácsa Károly mond35 Egy korai leírás szerint ,,A' Vármegyének felsőbb felében a' gabonát csépelik, az alsóban, nevezet szerint a' Rábaközben, nyomtatják." A kézicséplés részletes leírását is adja Kiss 1833. 14. 36 Fücsök Lajos közlése. 37 Pogácsa Károly közlése. 38 MKOMS I. Budapest, 1897. 187. 39 Pogácsa Károly közlése. - Hasonlóra utal Kiss 1833. 16. 40 Pogácsa Károly közlése. - A lótartás Sarródon volt a legnagyobb mértékű. Elő 1937. 123. 41 Vö. Varjú 1969. 297. 42 Kiss 1833. 16-17. 43 1895-ben Fertőendréd 56 kh réttel és 656 kh legelővel rendelkezett. MKOMS I. Budapest, 1897. 187. - 1909-ben csaknem felére csökkentek ezek a számok a szántóföld bővítése és az erdőtelepítések miatt: a rét 26 kh, a legelő 372 kh. Vö. Sopron vármegye adóközségeinek területe és kataszteri tisztajövedelme mívelési áganként és osztályonként az 1909. évi V. t.-cikk alapján végrehajtott kataszteri kiigazítás után. Budapest, 1914. 49. 1935-ben 22 kh rétet és 177 kh legelőt tartottak nyilván. MSK új sorozat 105. kötet. Budapest, 1935. 139.