Márkusné Vörös Hajnalka - Mészáros Veronika (szerk.): Háztörténetek - A dunántúli németek kulturális jellemzői (Veszprém, 2006)

S. Lackovits Emőke: Köznapok és ünnepek a házban. A dunántúli németek lakáskultúrája, életmódja, szokásai - különös tekintettel a Bakony, Balaton-felvidék német közösségeire

ják előmozdítani. Az énekes-szöveges rész gazdag, nagyszerűen felépített, hosszú, egymáshoz kapcsolódó szövegrészekkel, amelyben észrevehető az egyházi hatás.

36 Ugyanígy megvolt a maga Christkindli játéka Gántnak, Vértesboglárnak, Szárnak, Újbaroknak, Mezőfalvának, Pusztavámnak. Egy részük több szereplős, más részükben csak a fehér ruhás Christkindli járt az ajándékokkal. Részben advent utolsó napjaiban, részben pedig karácsony vigiliáján.

37 A karácsonyi asztalra terített abrosznak szentelményi erőt tulajdonítottak, ezért alája különféle terményeket tettek. Városlődön a szabad ég alatt egy csomó szénát helyeztek el ilyenkor a Szent Család szamarának. December 26-án az Istvánokat, 27én pedig a Jánosokat köszöntötték, nemcsak a Veszprém megyei, hanem a Fejér megyei német családokban is. Ezen a napon szenteltették ugyanakkor a bort, aminek gyógyító, bajt elhárító erőt tulajdonítottak. A németeknél már egészen korán, kereszténység előtti germán hatásra népszerű volt a téli napforduló idejének közelében a Stephansminne, különösen pedig a Johannisminne, vagyis István és János tiszteletére az emlékivás. A bakonyi német falvakban a Szent János napi szentelt bort Johannes Wái (Johannes Wein) névvel illették, a család minden tagja ivott belőle egy kortyot, a többit pedig a hordókba öntötte a gazda, de el is tettek belőle, amit gyógyszerként használtak. A bor megszentelése december 27-én a reggeli mise keretében történt, az oltár elé kitett kis asztalra helyezték el a boros üvegeket. Ugyanígy történt a móri, gánti, vértesbogiári és mezőfalvi németeknél is.

38 Itt a szentelt bort Johannessegen-nek mondták. Városlődön a szentelt borral sütötték meg a sótlan, kovásztalan kenyeret, a Neujaehrchel-t (újévecske), amit újesztendő napján apró darabokra vágtak, a család minden tagjának adtak belőle, hogy erősödjenek a hitben és megóvja őket a betegségtől. Egészségüket megőrzendő még az állatoknak is juttattak belőle. December 28-án, Aprószentek napján a legények, sőt a legénykék is megfonták a 4-6-8 ágú fűzfakorbácsot, amellyel elmentek a lányokat, fiatal asszonyokat korbácsolni, hogy a betegséget, a rosszat, az ártó erőket távol tartsák, kiverjék belőlük. Városlődön a szomszédokat, rokonokat keresték fel a vesszővel a következő mondóka kíséretében: „Frisch und g' sund, frisch und g' sund beisst dich kein toter Hund!" (Fürgén, egészségesen, fürgén, egészségesen és nem harap meg a döglött kutya) Pulán a következőket mondták: „Frisch und gesund, bleibt ganzes Jahr gesund!" (Frissesség és egészség, maradj egész esztendőben egészséges!) Itt még a fonóba is elvitték a korbácsot. 36. S. Lackovits 2000: 43-47. 37. Gelencsér-Lukács 1991: 143-151. 38. Gelencsér-Lukács 1991: 156.