Márkusné Vörös Hajnalka - Mészáros Veronika (szerk.): Háztörténetek - A dunántúli németek kulturális jellemzői (Veszprém, 2006)

Reményi Antal: Az újkori Pula településszerkezetének kialakulása és változásai (1745-2000)

A pajta az átlagosnál nagyobb és magasabb építmény, az udvar felől is és a kert felől is nagy és magas kétszárnyú kaput építettek, s a takarmánnyal jól (magasan) megrakott szekér is befért. Ez a kapu a tetőig ill. a tetőt tartó gerendáig ért fel. A Fölső-soron a terepviszonyok miatt a hátsó pajtakapuk alacsonyabbak, s itt nem lehet kijárni kocsival. A téglalap alapú pajta három részre oszlott. Középen a két kapu közötti rész az úgynevezett szérű, ennek szélessége megfelel a kapuk szélességének. Régen itt folyt a kézicséplés, ha kedvezőtlen volt az időjárás, s a tsz előtti időkben itt csépelték ki kézicséppel a zsúpnak valót, melyből télen a kévék összekötözésére szolgáló szalmakötél készült. A szérű két oldalán volt egy-egy fiók, melyeket fal választott el attól. Ez a mintegy méter magas kőből készült fal azonban nem ért el az udvar felé levő kapuig, mivel egy keskeny nyílás (bejárat) volt e fal és a kapu melletti fal között. A két fiókban az állatok szálastakarmányát tárolták; az egyik oldalon a szénát és sarjút, esetlegesen a lucerna szénát. A másik oldalra került csépléskor a takarmány- (árpa-, zab-) szalma. A pajta szérű része az év nagy részében üres volt, csak a rossz, az őszi idő eljöttével tolták oda be a szekeret, lovas kocsit. Csépléskor a cséplőgépet a két asztag közé állították, s itt végezték el a gépi cséplést. A takarmányszalmát a pajta egyik fiókjába rakták, az alom szalmát pedig a pajta szérűjén áttolva a pajta mögött rakták kazalba. A csépléskor keletkező töreket és a polyvát, pelyvát külön-külön tárolták. A pajta tetőzetét a fiókok szélességében meghosszabbították elől (az udvar) és hátul (a kert) felé is. Ezek a kis helyiségek kb. másfél m szélesek voltak, kőfallal zárva, csak a kapuk felé levő oldalukon volt bejáratuk. A pajta mögötti kis toldaléképítményekben tárolták külön-külön a pelyvát és a töreket, s az udvar felőliekben pedig a kisebb mezőgazdasági eszközöket (szelelő-rosta, eke, fogas, stb.) tartották. A pajta udvar felőli részén is, és kert felőli részen is a fiókok falán mintegy másfél méter-szer másfél méter nagyságú nyílást hagytak régebben, s ezt vesszőfonással fedték, takarták, a takarmány utószáradását és a légjárást biztosítandó. A belterületi parasztudvarokat, ill. azok hátsó végét határoló, s egyúttal azokat védő pajták kezdetben jóval egységesebb rendben, esetleg előre meghatározott terv szerint építették. Eltérően mai megjelenésüktől. A Fölső-soron az egymáshoz építés jóval egységesebb. Ez esetleg magyarázható a kedvezőtlen időjárás (északi szél, hófúvás) és a vadak elleni védekezéssel is. A volt zsellértelkek esetében a pajták elhelyezése eléggé vegyes képet mutat. A telek kert felőli végében keresztben álló pajták csak a Fő utcában a templommal szembeni részen épültek (a 62., 64., 65. számú házaknál). A Kis utcában - a szalagtelkekre jellemzően - a soros udvari beépítés a gyakorlat; vagyis lakóház (szoba+konyha), istálló, pajta a sorrend. Ez az Alsó faluvégre is jellemző. A parasztpajták sorsa a mezőgazdaság 1959- évi erőszakos nagyüzemesítésével, a „szo-