Márkusné Vörös Hajnalka - Mészáros Veronika (szerk.): Háztörténetek - A dunántúli németek kulturális jellemzői (Veszprém, 2006)

Schleicher Vera: Haza-történet. Egy kitelepített család házzal kapcsolatos életstratégiája

barkaszálak, mint abban az időben, amikor azok a tizenegy marha egészségét voltak hivatottak biztosítani. A régi ház lebontásával és ugyanakkor a régi gazdasági épületek megtartásával kialakuló új élettér, vagyis a régi és új kombinációjából álló mai telek egésze tölti be azokat a funkciókat, amelyeket a fenti gondolatmenetben a házaspár életstratégiájának tulajdonítottunk: a gyógyítás és ezzel összefüggésben az új identitás megteremtésének funkcióját. A gyógyítás folyamatán azonban nem egyszerűen az elszenvedett nélkülözések kárpótlásaként megteremtett kényelmet kell értenünk. Köztudott tény, hogy a Kádár-korszak semmilyen formában nem vállalta a svábokat ért politikai sérelmek orvoslását. Az itt maradt másodrendű német nemzetiségű állampolgároknak maguknak kellett megtalálni az öngyógyítás lehetőségeit az asszimiláció útján vagy a korábbi gazdasági hatalom és kulturális fensőbbrendúség újrateremtésével. 1966-ban, tizenhét évvel a vagyonelkobzás után a házaspár élete gyakorlatilag nullponton volt, ugyanazon a szinten, mint annak idején betelepedő őseiké. Volt lakhelyük, de nem voltak tulajdonosai házuknak, művelték a földet, amely azonban nem volt sajátjuk. A telepesek szorgalomból, takarékoskodásból, kitartásból és munkabírásból összegyúrt sajátos mentalitása lépett működésbe, amelyhez a közvetlen mintát Grób Antal tulajdonságai és magatartása adta. Ebből a mentalitásból született az új ház, és született újjá a felszántott gyümölcsös helyén a pajta mögött az elveszített káposztáskert is. A haza Ez az öngyógyítás egyben kollektív gyógyulás is volt: az építkezés mintát teremtett, s a 70-es évek közepére a sváb asszonykórus minden tagja új típusú „ockaházban" lakott Gannán. A gannai kockaház természetesen ugyanúgy nem etnikus sajátosság, mint a bővített, kétsoros, háromablakos ház volt, hanem gazdasági tényezőkre visszavezethető fejlettebb építészeti típus. Az adott környezetben és kontextusban azonban feltétlenül hozzájárul a (szintén gazdasági tényezőkre visszavezethető) sváb öntudat és identitás megjelenítéséhez. Ugyanakkor gyógyítást jelent az újrafogalmazott otthon a külföldre került gannaiak számára is: a Grób-ház, amely az átépítés után is megőrizte a Grób háznevet, a benne lakó Grób Annával azon kevés folytonosságot képviselő helyek egyike, amely a régi hazából megmaradt, s ahová bármikor haza lehet térni.

20 20. Mát engem nem is tudnának úgy hívni, hogy Máhigné. Én a Grób Náni vagyok! És ha jönnek hozzánk, úgy mondják: an Grop. Hogy: a Gróbéknél!" Az 1967-ben emelt új épület megőrizte, pontosabban megörökölte a régi háztól a „Grób-ház" nevet. A házneveket nem feltétlenül az aktuális tulajdonos