Márkusné Vörös Hajnalka - Mészáros Veronika (szerk.): Háztörténetek - A dunántúli németek kulturális jellemzői (Veszprém, 2006)

Sz. Tóth Judit: Megújuló szokások a Pilis-hegység német közösségeiben. Farsangtemetés

ezzel hinti a „szenteltvizet". A borbély fehér köpenyes, kezében tálkában hab, széles lapos ecset hozzá. Az özvegy és az öt siratóasszony férfiruhára felvett eredeti viseletdarabokban van, kötény, fejkendő, berlinerkendő, kezükben cseppfogós gyertya. Ők viszik a koporsót is. A halott fiatal férfi, régi szabású fekete öltönyben, fehér ingben, fekete nyakkendőben. Fa mosóteknőben fekszik, csak kis párna van a feje alatt. Minden szerepet férfiak játszanak. A szereplők a nemzetiségi egyesület vezetőjének családtagjai, illetve az egyesület oszlopos tagjai. Kellékek száma minimális, egyszerű, az öltözködés alig kíván előkészületet. A játék menete: A sváb zenekar a színpadon játszik, a jelen lévők táncolnak. A farsangi bál résztvevői a fiatalabb korosztály tagjai - a hófúvásos idő miatt az idősebbek nem jöttek el. Éjfél előtt, kb. fél 12 tájban a zene elhallgat, az előtérből bejön a terembe a temetési menet: legelöl a madaras a kalitkával, majd apap és a ministráns. Négy gyertyát tartó siratóasszony hozza a teknőben fekvő halottat, utánuk két siratóasszony és a borbély. A teknőt a földre teszik, fejnél kicsit megemelve, hogy jól látható legyen. A pap és a ministráns a halott fejéhez áll. A pap rövid szöveget olvas fel helyi sváb nyelvjárásban arról, hogy az elhunyt mennyit ivott, evett, részeges gyermeket nemzett. Ugyanezt elmondja magyarul is. Közben az asszonyok és az özvegy siratják, jajgatás közben egy-két pajzán mondat is elhangzik. Ezután az özvegy magyarul búcsúzik elhunyt férjétől, különösen annak férfiasságától. Az előlépő borbély szintén a halott sliccére keni a habot, ott igyekszik borotválni, közben pár sváb mondattal kommentálja. Végül a pap felszólítja a jelen lévőket, hogy a megboldogultat kísérjék utolsó útjára. Gyászzene mellett az asszonyok viszik ki a koporsót, ugyanúgy, ahogyan bejöttek. A bál résztvevői követik őket. Vége van a farsangnak, a bálnak, még éjfél előtt mindenki haza indul. A felújított halottas játékok közül a vörösvári a legrövidebb változat, külső jegyeiben és tartalmában ez emlékeztet leginkább a hajdani farsangtemetésekre. Jellemzői: a kizárólag férfi-szereplők, a jelen lévő obszcenitás, minimális kellék, a jellegzetes időpont. A rögtönzéses szöveg, mókázás ma valószínűleg kevesebb, mint a hajdan, az 1950 előtt gyakorolt játékban lehetett. A legfontosabb, hogy ebben a viszonylag egységes, zömében német származású, katolikus közösségben még él a szokás eredeti jelentése: a farsang, a mulatságok lezárása, a csöndes böjti időszak kezdete. Visegrád A legtöbb szereplőt felvonultató játék a visegrádi változat, egyedül itt szerepel kórus is. Szerencsére rendelkezünk egy szokásleírással 1960-ból, melyben német ének-szövegek is vannak. Ez alapján van lehetőségünk összevetni a jelenlegi farsangtemetést a régivel. A szokást az 1940-es évekig gyakorolták, majd 1959-60-ban kezdték el újra a korábbiak