Hudi József - Tóth G. Péter (szerk.): Emlékezet, kultusz, történelem- Tanulmányok az 1848/1849-es forradalom és szabadságharc 150. évfordulója alkalmából (Veszprém, 1999)

Emlékezés, emlékezet... - Hegedüs Zoltán: 1848-1849 emlékezete Mosón vármegyében

zetét megbontani, hanem a jogrendben keresi azt. Az 1848 megteremtette jogállamot a műveltségnek kell benépesítenie szabad emberekkel.

10 Magyaróvár két középiskolája, a polgári leányiskola és a kegyesrendi főgimnázium házi ünnepélyeket tartott. Utóbbiban az egyik tanár mondott erősen hazafias, a magyarság tragédiákkal terhes sorsát taglaló beszédet. A mi Walhallánk, Pantheonunk, Westminsterünk nem más, mint az a hely, „hol sírjaink domborulnak". Ahogy Prométheusz ellopta a tüzet, mi úgy loptuk be magunkat Európa szívébe, hogy tanuljon tőlünk a „szláv, a germán és a román törzs". Míg azonban a titán máját csak egy sas marcangolta, a mi szívünk „egy kétfejű sas csőrétől vérzik". Párhuzamba állította a Messiás karácsonyi születését március tizenötödike hármas jelszavával, a tizenkét prófétát a 12 ponttal, végül „ Tyrtaiost " Petőfivel. A városi megemlékezést a Széchenyi Kör rendezte; a műsorban bemutattak egy, a bánkódó Hungáriát ábrázoló élőképet, majd kuruc dalokat énekeltek. Külön ünnepelt a férfidalárda és az iparoskör. A környékbeli falvakban szintén igényes megemlékezéseket tartottak, több helyütt alkalmi színdarabokat adtak elő. A tudósítók külön kiemelték Mosonszentjánost és Mosonszentpétert, e két jobbára németek lakta községet, ahol fellobogózott utcákon az iskolás gyermekek magyaros öltözetben vonultak az ünnepélyre. Nemesvölgyön, a megye egyik határszéli, németajkú községében, melyhez még a rendesebb út is Ausztria felől vezetett, az iskolában szép, magyar nyelvű ünnepélyt rendeztek. Nem maradtak rejtve azonban a visszásságok sem: a pándorfalusi plébános gyászmisét celebrált az ünnep alkalmával, Puskin - ahol egyedül a plébániára nem volt kitűzve lobogó - pedig a káplán hazaküldte a gyerekeket és a három faluból összegyülekezett híveket." Októberben a legtöbb helyen szokás szerint gyászmisét mondtak a vértanúk emlékére. Említést érdemel, hogy az óvári gazdasági akadémia hallgatói régebbi időszakban ilyenkor koszorút helyeztek az elesett Soós János nemzetőr sírjára, ám ez a kegyeletes szokás később feledésbe merült.

12 Békeidőnek tekinthető az 1914-es év első fele is. A márciusi vezércikk jó összegzését nyújtja a forradalomról való közvélekedésnek: az emberek már megérteni sem igen képesek az akkori lelkesedést, annyira más viszonyok között élnek. Vannak még ugyan „kesergőkurucok" és „sütkérező labancok", ám a nagy többség bölcsen halad előre, az idealizmus helyét gondolkodásukban a realizmus foglalta el. A hazaszeretet erős ugyan bennük, de a pillanatnyi helyzet nem követel áldozatokat.

13 Az iskolák és az egyesületek a megszokott keretek között emlékeztek meg március idusáról. Számos egylet és kör közös vacsorával tette emlékezetesebbé az ünnepet. Ahol volt rá mód, énekkar és zenekar is közreműködött, de ha mégsem, egy-egy hangszeres szóló akkor is elhangzott. A ránk maradt műsorokat tanulmányozva megfigyelhető, hogy ritkán szerepelt bennük a forradalommal kortárs költő verse. Inkább akkori szerzők műveiből válogattak, például Erdélyi Zoltán: Március 15., Feleki Sándor: Márciusi ibolyák, Sas Ede: Március 15., Tóth Kálmán: Előre, Kozma Andor: Karthágói harangok, Jakab Ödön: Március