S. Lackovits Emőke: Az egyházi esztendő jeles napjai, ünnepi szokásai a bakonyi és Balaton- felvidéki falvakban (Veszprém, 2000)

A karácsonyi ünnepkör

ték. Az újbort ezen a napon szentelték meg, amely a XI.- XIII. sz.-tól ismert szokás és szertartás, összefügg a szent legendájával (áldás a kehelyre, borcsoda!), valamint a szentek tiszteletére a templomban tartott áldomás és szerctetlakoma szokásával. Az egykori áldomásból lett a szentelmény.

136 A szokás a magyar nyelvterületen a XV sz.-ra nyúlik vissza. A borral való köszöntést, áldomást Szent János áldásának mondják.

137 A magyar nyelvterület bortermő vidékein Szent János napján szenteltették a bort. A vizsgált térségben azonban ma már ezt a szokást sem gyakorolják általánosan, még olyan bortermő területen sem, mint a Somló vidéke. Magyarpolányban úgy mondták, hogy „ma kell a bort fejteni, mert ma van Szent János". A bor szentelésére a reggeli misén került sor. A borosgazdák egy-egy üveg bort vittek a templomba és az oltár mellé elhelyezett kis asztalra tették. Ilyenkor Szent János apostol miséjét mondták, az Evangélium Szent János könyvéből volt. „Szent János, áldunk tégedet..." - énekelték Magyarpolányban. A mise keretében áldotta meg a pap a bort és a mise végeztével mindenki elvette az üvegét, hazavitte. Ma már az esetek többségében csak asszonyok visznek bort szenteltetni ott, ahol még gyakorolják a szokást. Ebből a szentelt borból pohárba kiöntve, a család minden tagja kapott egy kortynyit, még a gyermekek is néhány cseppet, majd a gazda a maradékot széttöltötte a hordókba úgy, hogy minden egyes hordóba jusson a szentekből. A szentelt bornak, mint szentelménynek, gyógyító erőt tulajdonítottak. A Somló vidékén úgy tartották, hogy aki szentelt bort iszik, nem fájdul meg a feje. Általánosan ismert volt, hogy fülíájás esetén szentelt bort csepegtettek a fülbe, a fájós fogra pedig rátartották, bízva a szentelt segítségével történő gyógyulásban. Lesencefaluban, továbbá Reziben a karácsony vigíliáján üvegbe töltött és Szent János napon megszenteltetett borból a család minden tagja ivott egy kortyot, a maradékot pedig eltették és a későbbiekben gyógyszerként használták. Városlődön a szentelt borral sütötték meg (tésztájába beledagasztva) a sótlan, kovásztalan kenyeret az ún. Neujaehrchel-t (újévecske). Újév napján apró kockákra vágva a család minden tagja kapott belőle, hogy erősödjenek a hitben és megvédje őket a betegségtől. Utóbbi miatt adtak belőle egy-egy darabkát az állatoknak is.

138 A Szent János-napi szentelt bort a német közösségekben Johannes Wái (Johannes Wein) : János-bor névvel illették. A szentbékkállai szőlősgazdák ezen a napon egy venyigét (venyicse) levágtak a tőkéről, amit a szobában vízbe állítottak és kihajtásából a várható termésre következtettek. Dörgicsén az e napon megszentelt borból eltettek valamennyit és Vince napon (január 22.) kivitték a szőlőbe. Körbejárták a szőlőtáblát, majd a szentelt borból kereszt alakban meghintették a bőséges szüret és a kártevők elűzésének reményében.