S. Lackovits Emőke: Az egyházi esztendő jeles napjai, ünnepi szokásai a bakonyi és Balaton- felvidéki falvakban (Veszprém, 2000)

A karácsonyi ünnepkör

megjelenő lángnyelveket, a Szentlélek jelképét mutatta. Természetesen mindkettőnek megvannak a művészi előképei. Pünkösd a nyár kapujában lévő jeles nap, a hozzá kötődő profán szokások még a tavaszköszöntő, évnegyedkezdő szokások körébe tartozóak. Céljuk volt a termés, az állatok szaporaságának biztosítása, mágikus és jelképes cselekményekkel a télnek, a bajnak, a betegségnek elűzése. Ezért járták végig, valósággal körbefoglalva a falut Vigántpetenden a haj liliomozó lányok, ami a zöldágjárásnak egy helyi változata és az 1990-es esztendőkben még élő szokás volt. A haj-liliomozáshoz a faluszéli bokrokról tördeltek zöld ágakat, majd velük mindig a sor elejére kerülő pár tartott kaput, amely alatt láncban előre haladva a többiek átbújtak. Ezt mindaddig ismételték, amíg a falun végig nem értek. A szokásnak meghatározott énekrendje volt meghatározott énekekkel: „Itthon vagy-e hidasmester? Itthon vagyok, csak most jöttem. Eressz által a hidadon! Nem eresztlek, mert leszakad. Ha leszakad, megragasztom. Mivel tudnád megragasztni? Úri gyönggyel, gyöngyvirággal. Haj liliomozás; Vigántpetend 1990. (Nagy vári Ildikó felvétele)