László Péter szerk.: Pápai Múzeumi Értesítő 8. (Pápa, 2003)

LÁSZLÓ PÉTER: A pápa-ugodi Esterházy uradalom gazdasági szervezete a 18. század első felében

első adatunk. 1 Azt, hogy a semptei uradalomban is hasonló átszervezésre került sor, csak feltételezhetjük. Valószínű, hogy Dobóczky Ádám előléptetésével prefektussá, Szempcen is kineveztek külön tiszttartót, de hogy a dunáninneni birtokokon még hol volt tiszttartó, azt nem tudjuk. Bizonyos jelek arra mutatnak, hogy ahogyan a Dunántúlon két központ volt, Pápa és Devecser, úgy a Felvidéken, a dunáninneni részeken is két központ kezdett kialakulni. Szempc és Tallós. Rendkívül figyelemre méltó az a tény, amely fölött általában átsiklottak az ezen korszakkal foglalkozó kutatók, hogy az épülő pápai kastély úgynevezett Nádortermében, az akkori rendeltetése szerint díszebédlőjében a falakat négy nagyméretű reprezentatív festmény díszítette, amelyek minden valószínűség szerint az 1740-es évek legvégén, vagy az 1750-es évek elején, de még biztosan gróf Esterházy Ferenc tárnokmester megrendelésére készültek. A festmények Pápa, Devecser, Szempc és Tallós épülő, vagy tervezett kastélyait ábrázolták, általában abban a formában, ahogyan azok soha nem készültek el. Pápa esetében egyértelműen látszik, hogy a belváros szinte topografikus hűségű visszaadása mellett, magának a kastélynak az ábrázolása nem felel meg a mai valóságnak, vagyis azt az építészeti látványterv alapján festette meg a művész. A pápai kastély teljes, a terveknek megfelelő kiépítését gróf Esterházy Ferenc, majd az építész-tervező, Franz Anton Pilgram halála akadályozta meg. Hasonló lehetett a helyzet a másik három festmény, illetve azokon szereplő kastélyok esetében is. Világos az, hogy a festmények csak azon Esterházy megrendelésére készülhettek, aki mind Pápa és Devecser, mind pedig Szempc és Tallós birtokában volt, ez pedig csak idősebb gróf Esterházy Ferenc tárnokmester lehetett. Nem lehetett véletlen az, hogy Esterházy Ferenc éppen e négy helység kastélyát tartotta fontosnak megörökíteni és pápai kastélya dísztermében a falakon elhelyezni, mintegy reprezentálva egész uradalmát, összes birtokait. Nem kívánunk itt arra külön kitérni, hogy éppen a barokk korban mind az egyházi, mind a világi képzőművészeti ábrázolásoknak milyen erős szimbolikus értékük is volt, és sokszor a legapróbb részletekig mennyire tudatosan megtervezettek voltak annak érdekében, hogy a nekik szánt értelmet és jelentést kifejezzék. Akkor, amikor a Rákóczi-féle szabadságharc bukása után bekövetkezett békésebb korban gróf Esterházy József és Ferenc hozzájutottak birtokaikhoz és hozzákezdhettek azok rendbetételéhez, mint fentebb már utaltunk rá, uradalmaik központjában nem rendelkeztek a kornak megfelelő kényelmes, és fényűző életvitelükhöz illő lakóhellyel, kastéllyal. Ezt csak részben pótolhatták Bécsben és Pozsonyban meglévő palotáik, ahol egyébként az év legnagyobb részét töltötték. A középkori várak Európa-szerte nem feleltek már meg mint lakóhelyek az új követelményeknek. A háborúk elmúltával a védelmi szempontok háttérbe szorultak, s a tájra nyitott, széles ablakokkal, kényelmes lakószobákkal, reprezentatív feljárókkal, előcsarnokokkal, fogadólermekkel felszerelt kastélyok épültek, amelyek egyúttal a család gazdagságát és társadalmi rangját is hivatottak voltak reprezentálni. Volt, ahol a középkori várat építették át, mint Pápán, s volt ahol, vagy mivel annak romos állapota miatt ez már nem volt lehetséges, vagy mivel már elvesztette központi helyzetét, mint pl. Ugod és Gesztes esetében, új kastélyt építettek már más helyen. Egy-egy családon belül - így az Esterházyak esetében is - az öröklődések során a birtokok átcsoportosítása jött létre és új uradalmi központok alakultak ki, amelyek kiépítése szükségessé vált. A semptei urada73 Egy inscriptionalis ház ügyében 1761. december 16-án Pápán kelt levél. GEKM ltsz.: 63.10.2.54. 72