Népi vallásosság a Kárpát-medencében 7/II. Konferencia Sepsiszentgyörgyön, 2005. szeptember (Sepsiszentgyörgy-Veszprém, 2007)

V. Vallásgyakorlás, népi erkölcs - Peti Lehel: Offenzív mágikus rítusok a moldvai csángó falvakban

Népi vallásosság a Kárpát-medencében 7. Peti Lehel Offenzív mágikus rítusok a moldvai csángó falvakban 1. Bevezetés A moldvai csángó falvak kultúráját elemző etnográfiai irodalom lényeges tényezőként tartja számon az egyén társadalmi kiszolgáltatottságát, a közösség vezetőinek feltétlen tiszteletét, meghatározó kontroll szerepüket, valamint a világkép mélyen vallási hagyományokban gyökerező jellegét. Annak ellenére, hogy az utóbbi évek gazdasági/kulturális átalakulásai, a polgárosodással együtt jelentkező modernizáció az értékek és normák rendszerében is bizonyos fokú viszonylagosságot idézett elő, a társadalmi integráció mintázatai a moldvai csángó falvakban még mindig a hagyományos kulturális elvek alapján szerveződnek. Az emberek cselekedetei a közösség részéről vallási-morális megítélés alá esnek, csupán azoknak van határozott értékük, amelyek hagyományos magatartásokat követnek. A társadalmilag szabályozott viselkedés vagy magatartásmód (melyet a társadalom kívánatosnak, kötelezőnek tart) egyfelől kerete, megvalósulási formája, másfelől szabályozója az emberi viselkedésnek.

1 A szakrális világkép a társadalomban érvényes valamennyi szemiotikai rendszerben megtestesül,

2 amely egy közösség működését teszi lehetővé úgy, hogy tagjainak azonos normarendszert kínál. Az értelemmel bíró világszemlélet mint a dolgok jó, illetve szent rendjét igazolja és legitimálja a normák és szabályok hierarchiáját.

3 Ha valaki áthágja a normát, az a közösséget is érinti, mivel az egész rendszer válságát idézi elő, az egyéni akció szociális élménnyé válik. A normasértés egyik sajátos formája a lopás. Moldvában a lopás a legsúlyosabb bűnök közé tartozik, amelynek közösségi megítéléséhez a vallásgyakorlásból merített keresztény búnfelfogás, valamint ennek népi átértelmezése képezi a hiedelemhátteret: [Milyen bűnt csinál valaki, hogy a pokolra jut?] „Pokolra? Misére nem ménen szaha, nem imádkazik, szitkalódzik, részegezkedik. Ezek. Talvájság, lop! Furtul nu este iertat de la Dumnezeu niciodata. (A lopást soha nem bocsájtja meg az Isten.) Pana când nu dai înpoi datoria. (Addig, amíg nem adod vissza.) Nu e voie sä furi de la altul. (Nem szabad mástól lopni.) Fiecare trebuie sä munceascä ca sä aibä. (Mindenkinek meg kell dolgozni azért, hogy legyen.) Nu ca sä furi! (Nem hogy lopj!) Én ülök itt, s aztán menjek lopjak. Ala este scris, si acolo nu este iertat niciodata. (Az meg van írva és ott soha nem bocsátanak meg.) [És aki meggyónja?] Meg lehet gyónja, furtul nu este iertat niciodata (a lopást soha sem bocsátják 285