Népi vallásosság a Kárpát-medencében 7/II. Konferencia Sepsiszentgyörgyön, 2005. szeptember (Sepsiszentgyörgy-Veszprém, 2007)

IV. Vallásos népszokások - Veres Emese Gyöngyvér: Konfirmáció a barcasági csángó gyülekezetekben

Népi vallásosság a Kárpát-medencében 7, Mivel akkor nem kutatóként, hanem hívőként vettem részt ezen az istentiszteleten, a döbbenetem és csalódottságom a teljes szubjektivitásig, szinte etnocentrikusságig fokozódott, és eszembe sem jutott megkérdezni - esetleg utólag -, hogy mit éreztek azok a gyerekek azon a napon, miként ünnepeltek családon belül, ott pótolták-e az ünnepet, mit jelentett számukra egyáltalán az a pünkösdi nap? Ott és akkor csak arra tudtam gondolni - a külsőségekből kiindulva -, hogy vajon mitől fogják érezni ezek a gyerekek, hogy ez a nap valamit megváltoztatott az életükben, hogy ez egy fontos mérföldköve létüknek. Az összehasonlításomban fel sem merült akkor, hogy esetleg a barcasági konfirmációk is csak külsőségekben gazdagok. Mindenesetre - mindezek következtében - azon a nyáron tudatosan kezdtem foglalkozni a témával. Bár a kutatásom témái között a konfirmáció addig is szerepelt, 1996-ig csak azokat az anyagokat gyűjtöttem össze és dolgoztam fel, amelyek véletlenül kerültek elő. A továbbiakban nem a konfirmáció rítusát szeretném ismertetni, hanem kiemelni egy elemét, mégpedig a viselet kérdését. Fontosnak tartottam, hogy ezzel a kérdéssel foglalkozzam, egyrészt, mert már az előkerült fényképek

4 (a legrégebbiek a századforduló környékéről származhatnak) lényeges változásokról tanúskodnak. „A vizsgált társadalmi rétegek kutatásához elengedhetetlen fontosságú, hogy a használatukban lévő fényképeket is figyelembe vegyük, hiszen ezek nemcsak életmódjukról, hanem életviteli modelljeikről is tájékoztatnak." — írja Kunt Ernő.

5 Esetünkben a fényképeken az öltözet változásával fogható meg leginkább a barcasági csángók identitástudata is. Mivel ma a konfirmáció két nap zajlik, a kikérdezésen — amely egy szokásos esti istentisztelet egyébként -, a lányok fekete vagy sötétkék ruhában jelennek meg, a fiúk, pedig öltönyben vannak. Másnap, virágvasárnap a lányok fehér ruhában, koszorúval a fejükön jönnek a templomba. „Két rend ruha volt. Tetőtől talpig teljesen újba voltunk öltöztetve. Szombaton vizsgára fekete cipő, sötétkék ruha és tavaszi kabát. Virágvasárnap, pedig tiszta fehérbe. No, ha mindenkinek nem volt fehér cipője akkoriban, ment azzal a feketével, amiben volt szombaton." (1995: id. Kalit Mihályné, Hosszúfalu, sz. 1925). „Eletemben még olyan boldog nem voltam még soha, mikor konfirmáltam. Akkor voltam a legboldogabb. Szép ruhám volt, szép cipőm volt, nagynénémnek a menyasszonyi ruhájában konfirmáltam, ennek, aki 8-ban született. Az a nehéz selyem volt. Belül matt volt, s kívül fényes. Avval konfirmáltam. Szép koszorúnk volt akkor is, mint most. Olyan apró bogyókkal. De nem a virágüzletből, hanem mi csináltunk." (1999: Veres Kata, Bácsfalu, sz. 1923) „Az öltözéket szokás szerint a nagykeresztszülők

6 biztosítják a konfirmandus számára" (2000: Huszár Edit, Hosszúfalu, sz. 1984). „Fehér ruhában voltam, lerakott szoknya, az a szövet, pliszált'. Nekem 198