Népi vallásosság a Kárpát-medencében 7/II. Konferencia Sepsiszentgyörgyön, 2005. szeptember (Sepsiszentgyörgy-Veszprém, 2007)

III. Szent szövegek, egyházzene - Albert Ernő: Káromkodás. Csíki és háromszéki adatok

Népi vallásosság a Kárpát-medencében 7. Albert Ernő Káromkodás. Csíki és háromszéki adatok Jókai Mór 1853-ban Háromszéki leányok címen történelmi elbeszélést írt. Cselekménye 1692-ben egyik tatárbetörés idején játszódik le. A háromszéki Uzonról, uzoni leányokról szól, akik azért, hogy a tatárok okozta kár helyreállításában szüleiknek segítsenek, Brassóban szolgálónak állnak. A bevezető sorokban Jókai azt írta a székelyekről: „.. .hegyeik levegője mennyországi, vizei kristály, boruk nem terem, ezért a mirigy sem sok tápanyagot talál közöttük, hogy pedig az Isten egyéb itt meg nem nevezett ostorait távol tartá tőlük, azt tulajdonítsák annak, hogy a székely nép nemcsak templomában, hanem szívében is viselé az Istent, elannyira, hogy káromkodást nem lehet hallani az egész Székelyföldön, hanem ha megharagíttaték a székely, annyit mondott: »hogy az Isten ne verjen meg!« még akkor is odatette azt, hogy »ne!«, meggondolván, hogy milyen nagy szerencsétlenség származhatnék abból, ha onnan elhagyná." Mivel a fenti sorok szépirodalmi műben találhatók, Jókai a szavak valós igazát hozzáfűzött jegyzettel is bizonyította: „Még most sem hallottam az egész Székelyföldön egyéb nemét a szitkozódásnak ennél, azzal a kis különbséggel, hogy most már fölöslegesnek tartatik a mentő »ne« igécske közbeszúrása. (J. M.)."

1 Azt azonban hozzá kell tennünk, hogy Jókai Mór 1853-ban május 9-én Nagyváradon, 11-én Kolozsváron tartózkodott, 17-én indult a Székelyföldre, Marosvásárhelyen is megfordult, 20-án Szőkefalván, ma Székely udvarhely része, tartózkodott, majd Homoródalmásra, az Almási barlangba látogatott, azt követően Vargyason, Baróton, Kisbaconon át keresztülhaladt a Hargitán, s Verebesre, Tusnádra érkezve a Szent Anna-tóhoz, Bálványosvárhoz látogatott. Sepsiszentgyörgyön lerajzolta a vártemplomot, Uzonban is pihent, aztán Brassó, Fogaras, Nagyszeben következett, s május 28-án már ismét Kolozsváron nézte felesége szereplését a színházban. így tehát a Székelyföldön olyan 6-7 napot töltött.

2 E rövid idő alatt Jókai keveset ismerhetett meg a székely emberek tulajdonságaiból. Annál jobban ismerte a Székelyföldet, elsősorban Háromszéket báró Apor Péter (1676—1752), aki Altorján született, egy ideig Háromszék főkirálybírája is volt, s ugyanakkor kora legjelentősebb emlékiratírói közé tartozott. Megfigyeléseit máig ható írásban rögzítette. Jókai Székelyföldre látogatása előtt több mint 100 ével, 1736-ban írta meg főművét, a Metamorphosis Transylvaniae címűt. 43