Népi vallásosság a Kárpát-medencében 7/II. Konferencia Sepsiszentgyörgyön, 2005. szeptember (Sepsiszentgyörgy-Veszprém, 2007)

III. Szent szövegek, egyházzene - Medgyesy-Schmikli Norbert: XIX. századi népi kéziratos énekeskönyvek Gencsapátiból és Perenyéből

Népi vallásosság a Kárpát-medencében 7. a II. kézirat „Kereszt fa előtt" című, Üdvöz lígy Krisztusnak drágo Kereszté... kezdetű (nótautalás nélküli), Krisztus szenvedő tagjaihoz szóló 11 versszakos ének 8. strófájában: „Nizük mezítelen Egísz Szent testét - és ött Ezer nigy száz sebek heleit, - Ezeket írtunk szenvete - hogy lölkünket menyben vigye.

49 A motívum elsősorban Magdeburgi Mechtildis (1210-1289?), Ludolphus de Saxonia (1300-1378), Nagy Szent Gertrúd (1256-1302), Szent Brigitta (1303-1373) és Johannes de Caulibus (1300 körül) írásaiból származik. Ezt örökítették tovább a barokk kor lelkiségének alapművei, pl. a Martin von Cochem (1634—1712) művéből fordított Makula nélkül való tükör című Jézus- és Mária-életrajz (első magyar kiadása: Nagyszombat, 1712), a jezsuita Guilelmus Stanihurstus Dei immortalis in corpore mortali című elmélkedésgyűjteménye (Nagyszombat, 1731), és ennek magyar fordítása a ferences Ozolyi Flórián tollából {A halandó testben szenvedő halhatatlan Istennek Szentséges Históriája. Pozsony, 1727), vagy a ferences Aemilianus Nieberle Octava Seraphica című (Csíksomlyó, 1733) lelkigyakorlatos könyve. Kájoni János Hymnariumának (1659—1677)

50 egyik éneke is tesz utalást, miszerint Krisztus 5440 sebet hordozott. A csíksomlyói ferences gimnázium barokk szenvedéstörténeti színdarabjai közül az 1733, 1734 és 1736 nagypéntekén bemutatott passiójátékokban találunk pontos számokkal illusztrált adatokat Krisztus szenvedésére.

51 Abért éneke leginkább Kájoni adatához hasonló, de közvetlen kapcsolatot nem feltételezhetünk a források között. A közvetítő valószínűleg ebben az esetben is a búcsús ponyvairodalom volt. A népi kéziratosok egyik legősibb stílusrétegéhez tartoznak a Mária-altatók és a Mária-siralmak, melyekről monológikus előadásuk miatt közép- és barokk kori dramatikus előzményeket sejthetünk.

52 Az Abért-énekeskönyv (II. kézirat) Mikor Máriához az Isten angyala... kezdetű, 13 versszakos „advendi ínek"-ben (184-187.) az „így Szoly a máría Isten angyalánok" (5. vsz.), „a Gábriel angyal, nikie igy szollá" (8. vsz.) sorok egyértelműen dramatikus eredetre utalnak: az angyali üdvözletet (Lk 1,26-38) énekli végig, Mária és Gábriel dialógusát. „A menyei udvar, te rejád mutatott, - [...] az Égbéli sereg árul tanatskozott" verssorok a középkori misztériumdrámák ún. égi pör jelenetére utalhatnak. Az égi pörben az Atyaisten (Deus Pater) udvarában összegyűlnek az ószövetségi pátriárkákkal, prófétákkal és a bölcsességi irodalom alakjaival együtt egynéhány allegorikus figurák (pl. Misericordia, Iustitia, Innocentia, Sapientia, Amor, Dolor), és eldöntik, hogy Krisztusnak meg kell testesülnie, illetve - a XVII-XVIII. századi, főként ferences eredetű énekeskönyvek és iskoladrámák szerint - kereszthalállal kell megváltania a világot. A mennyei vita nemcsak a ferences Laskai Osvát nagypénteki prédikációjában (Biga salutis, Hagenau, 1506), hanem pl. az 1721, 1727, 1731, 1733, 1748, 1755, 1766 és 1767 nagypéntekén Csíksomlyón színre vitt passiójátékban is megtalálható,

53 de kutatásaink szerint eredete a VI. század