Népi vallásosság a Kárpát-medencében 7/II. Konferencia Sepsiszentgyörgyön, 2005. szeptember (Sepsiszentgyörgy-Veszprém, 2007)

IV. Vallásos népszokások - Vass Erika: A lélek színeváltozása a csíksomlyói búcsú példáján keresztül

Népi vallásosság a Kárpát-medencében 7. Vass Erika A lélek színeváltozása a csíksomlyói búcsú példáján keresztül Előadásom címe Bálint Sándor alábbi gondolatára utal: „A búcsújárás kivonulás az otthoni környezetből, ahol minden a földi munkára, feladatokra emlékeztet, szabadulás az emberi vonatkozások kötelékéből, fölülemelkedés a megszokott mindennapokon. A lelki magány paraszti keresése, a keresztény katolikus léleknek színeváltozása ez."

1 E gondolat szolgált számomra kiindulópontul, amikor a kutatásomat megkezdtem. A búcsújárás során ugyanis a hívek egy átmeneti rítus révén átélik a Szenttel való találkozást, ami segít a lélek megtisztulásában. A zarándoklat a résztvevők számára lehetőséget kínál a közösségi létben való feloldódásra, a mindennapok gondjai fölé emelkedésre és a lelki újjászületésre. Kutatásaim során a búcsújárást rituális előadásként értelmezem. Ebben a szimbolikus jelentőségű eseményben ugyanis a zarándokok mint egy kötött szerep játékosai az előírásoknak megfelelően viselkednek. A színpad és a nézőtér közti határ elmosódik, a játszók és a nézők csoportja szinte elválaszthatatlan, mintha mindannyian egy szent színház szereplői lennének. A zarándokok Krisztus és Szűz Mária fájdalmával azonosulnak, az ő történetükön keresztül jutnak el önmaguk mélyebb megismeréséig. Ez az azonosulás megmozgatja érzelmeiket, feloldja belső feszültségeiket.

2 Az alábbiakban a csíksomlyói búcsú példáján keresztül mutatom be, hogy mit jelent a lélek színeváltozása. Mi ösztönzi a résztvevőket arra, hogy évről évre megtegyék ezt a hosszú utat? Honnan az erő a fájós lábú idős asszonyok számára? Amikor velük beszélgettem, szemükben, hangjukon éreztem, hogy az Istennel való találkozás megadja számukra a kegyelmet, az erőt a mindennapok viszontagságaihoz. Ugyanakkor arra is kitérek, hogy tapasztalatom szerint ezt nem minden résztvevő éli át, s hogy számukra miért bír mégis jelentőséggel a zarándoklat. A csíksomlyói búcsún 1998 óta veszek részt. A többszázezer embert vonzó, egyszerre több helyszínen zajló pünkösdi búcsút egyedül természetesen lehetetlen vállalkozás lett volna dokumentálni. Ehelyett csak a gyimesi keresztaljákra koncentráltam: eddig nyolcszor tettem meg az utat a Gyimesekből a kegyhelyre, s négyszer vissza is. Mind a nyolc alkalommal gyimesi családoknál szálltam meg, és így résztvevő megfigyelőként végezhettem gyűjtést. Az évről évre való visszatérés lehetővé tette, hogy az apróbb részletekre és a változásokra is figyelni tudtam. A csíksomlyói búcsúról és ezen belül a gyimesiek részvételéről az utóbbi években számos tanulmány keletkezett.

3 Amiért mégis a kutatás mellett döntöttem, az egyrészt az, hogy én nemcsak a gyimesiekre figyeltem, hanem a hozzájuk rend207