Népi vallásosság a Kárpát-medencében 7/I. Konferencia Sepsiszentgyörgyön, 2005. szeptember (Sepsiszentgyörgy-Veszprém, 2007)

II. Egyházművészet - Demeter Lajos: A háromszéki temetők jelképvilága

Népi vallásosság a Kárpát-medencében 7. ban itt találkoztunk vele. Az asszonyok gombfáját félhold alakban hátrahajló konty különbözteti meg, amely rendszerint kisebb kihajlásból indul ki."

50 Beszédes volt a fejfák magassága, vastagsága és a festése is. Egy 1827-es útleírás említi, hogy a köpeci temetőben két megölt sófalvi ember sírjára vörösre festett fejfát állítottak, ezzel fejezték ki, hogy a két áldozat erőszakos halállal halt meg.

51 Kovásznáról 1839-ből tudunk arról, hogy itt a verekedés közben meghalt fiatalnak vörösnyelű kopjafát tűztek a sírjára.

52 Kós Károly ugyancsak 1839-ből idézte az egyik székely rendelkezést, mi szerint „a ki viadal helyén leli halálát, annak vörös kopjafát ültetnek sírdombjához."

53 Apácán (Barcaság, Nagyajtával és Bölönnel szomszédos falu, az Olt folyó bal partján) a fiataloknak állítottak vörösre festett fejfát, hiszen az sem volt természetes, ha valaki fiatalon hunyt el.

54 Kalotaszegen a fiatalok fejfáját kék-vörös-zöldre,

55

Alsórákoson piros-fehérzöldre,

56 a Fekete-Körös völgyében

57 és a Szilágyság falvainak a legtöbbjében kékre festették,

58 Bodosban pedig egy-egy gyermek gombfáját az 1940-es években fehérre mázolták.

59 Erdélyszerte a temetőkben az idősek színe a fekete volt, de Alsórákoson például a gombosfákat fekete-fehérre, a Fekete-Körös völgyében sárgára festették.

60 Az 1970-es években a régi fejfákon már nyoma se látszott a festéknek. Az újabbak némelyikét lemázolták ugyan feketére, egy-két helyen barnára, sőt zöldre is, de ezt inkább az idő viszontagságai ellen, tartósítás céljából tették. Sepsiszentgyörgyön a szemerjai temetőben gépolajjal, fáradt olajjal kenték be a fejfákat, újabban pedig a legtöbb helyen az üzletekben vásárolható vegyszereket részesítik előnyben. 2. A keresztek, kőkeresztek Magyarország területén a kereszt, mint egyházi jelkép, a sírokon valamikor a XVI. század második felétől kezdett elterjedni, de térhódítása a reformáció-ellenreformáció idejére tehető. Pázmány Péter adta ki 1625-ben azt a rendeletet, hogy a katolikusok temetőikben a halottak fejéhez keresztet emeljenek.

61 Ez lehetett az az időpont, mikortól a katolikus és protestáns temetők elkülönülését a kereszt, illetve a fejfa jelezte. A reformáció térhódításakor Háromszéken „a régi hitet", vagyis a római katolikus vallást, az úgynevezett Szentföld falvai, a felső-háromszéki Futásfalva, Altorja, a most Kézdivásárhellyel egybeépült Kanta, Kézdiszentlélek, Szárazpatak, Kézdikővár (régi neve Peselnek), Kiskászon, Kézdiszentkereszt (régebb Pólyán), Bélafalva (régen Bélefalva), Kurtapatak, Esztelnek, Kézdiaimás, Csomortán, Lemhény, Bereck, Kézdimartonos, Ozsdola, Kézdisárfalva, Szászfalu, Hilib, Haraly, Gelence, Szentkatolna őrizte meg, Erdővidéken pedig a katolikus többség Baróton és Miklósváron maradt meg. A többi falvakba a XVIII. század második