Népi vallásosság a Kárpát-medencében 7/I. Konferencia Sepsiszentgyörgyön, 2005. szeptember (Sepsiszentgyörgy-Veszprém, 2007)

II. Egyházművészet - Szőke Anna: Útszéli keresztek Kishegyes település területén

Népi vallásosság a Kárpát-medencében 7. Szőke Anna Útszéli keresztek Kishegyes település területén A keresztállításra vonatkozó adatok, alapító okiratok nem szerepelnek a kishegyesi plébánia adattárában. Ennek egyik oka az 1981-ben keletkezett tűz, amikor a plébániaépület nagyobb része megsemmisült, a másik, hogy a rendszerváltást követő években helytörténészek keresték fel az akkori lelkészt, Tóth József atyát, aki a megmaradt értékes iratokat, fényképeket a kutatók rendelkezésére bocsátotta, így történhetett, hogy nyoma veszett a História domusnak is. Szülőfalum sohasem bővelkedett vallási szimbólumokban és a napjainkban még meglévő emlékjelek is pusztulófélben vannak. Ezeket szeretném írott és képi anyag formájában átmenteni az utókornak. Munkámban szándékosan használom azokat a sajátos kifejezéseket, amelyek Kishegyes vallási szimbólumrendszerében a mai napig közszájon forognak, illetve a lokális kultúra tartozékai. így például az „út menti keresztek" kifejezés a lakosság körében nem ismeretes, csak faluszéli, faluvégi keresztekről beszélnek A településről kivezető utak kezdetét, s egyben a faluvégét az utak szélén, az utolsó háznál felállított keresztek jelölték. Az 1980-as évekre e keresztek falut lezáró jelentése több helyen érvényét vesztette, mert a település térbeni terjeszkedésével (nem a lakosság növekedésével) az új lakónegyedek kívül kerültek a XIX. században felállított és akkor még sokrétű tartalommal bíró keresztektől. Kishegyes szabadtéri emlékei közül a keresztek azok, amelyek a település valamikori vallásosságára emlékeztetnek. A faluban más szabadtéri szoborállításnak nincs hagyománya - ez alól csak a templom előtt található két szobor a kivétel - amit részben a falu mindenkori szegény gazdasági helyzetével is magyarázhatunk. Mai szemmel nézve is épületeiről, főutcájáról, temetőjéről az egyszerűség tükröződik. Kishegyes telepes falu volt, 1769-ben Békésszentandrásról érkeztek az első, többnyire nincstelen telepesek. Napjainkban is a Délvidék legszegényebb települése. Mint bevezetőmben említettem, nem ismerjük kellőképpen a szenteket ábrázoló szobrok és keresztek történeti előzményeit, de a fellelhető levéltári anyagok is visszaigazolják a falu gazdasági helyzetét. Az 1819-ben felállított nyolc fakereszt is a falu gazdasági helyzetéről tanúskodik.

1 Az útszéli kereszt funkcionális szerepet töltött be és szorosan kapcsolódott a faluból kivezető utakhoz. A falut lezáró keresztek az ott elhaladót arra figyelmeztették, hogy új, ismeretlen kimenetelű út, munka, tevékenység előtt áll. Ennek 357