Népi vallásosság a Kárpát-medencében 6/I. Konferencia Pápán, 2002. június (Veszprém, 2004)

Szent szövegek, imádságok, imaalkalma, Szenttisztelet - Erdélyi Zsuzsanna: Az archaikus népi imádságműfaj terjedési iránya

Népi vallásosság a Kárpát-medencében 6. gúzsnak érezte. Jóllehet székesegyházaiban fölhangzó gregorián dallamindáin ő is kúszott a Magasságos felé, de kisközösségi, vagy egyéni áhítatai során saját nyelvén kötetlen formában szárnyaltatta gondolatait. Ezek ad hoc sorokba tömörülve különös versformát jelenítettek meg, amelyet ma — Vargyas Lajos igaz örömére — gondolatnyomatékos verselésnek neveznénk, és nagyon modernnek tartanánk. A hirtelen fölbukkanó imádsághagyománnyal adódó kérdések tisztázására, amint említettem, először idehaza néztem szét. A hazai nemzetiségek körében nyert gyűjtési eredmények kétséget kizáróan jelezték, hogy az egykor elhagyott anyaországban is éltek a mai imádsággyakorlat alapjául szolgáló műfajok, szövegek. Vagyis a középkor második felére végleg kereszténnyé vált Európa népei a nagyböjthöz, nagyhéthez kötődően kialakították a maguk önkifejezési eszköztárát, másként szólva nemzeti nyelven közlekedhettek az égiekkel földúsított érzelmeik lendületében.

6 Tehették ezt a karácsony glóriás ujjongásában és a nagyhét kollektív gyászában. E nemzeti nyelvű óhazái költészet meglétére utalnak pl: hazai „sváb'jaink szövegei, a középkori „leis"ekkel kapcsolatot mutató imádságfunkcióban élő „Liidlain"-jai. Az ember csodálkozik, hogy későközépkori német vallási énekek szövegrészei nemrég gyűjtött németnyelvű imáinkban is föllelhetők meglehetősen szétszórtan, szerte az egyes szórvány közösségekben. E tény adott szöveg esetében általános óhazái ismertség jele. Hogyne lenne a jele, ha nemcsak Mosonban, Szatmárban, Békésben fordul elő, hanem a szerbiai Bánátban, vagy Morvaországban, netán a volgai németek használatában is. Tallózva a német vallásos költészet és az egyházi népénekek anyagában, meglepődve fedeztem fel szövegegyezéseket a történeti népénekek és a sváb gyűjtési anyagom között. A XV — XVI. századi emlékek bizonyos motívumai, szakaszai jelentek meg a XX. század végén gyűjtött imádságokban, imafunkcióban éltetett énekekben. A folyamatosság századokon átnyúló ívét jelzi, hogy nevezett történeti énekekben, emlékekben még az azokat megelőző századok is nyomot hagytak és akár XIV. századi vezeklő-ostorozó közösségek szava-hangja is beleolvadt a későbbi nemzedékek fájdalmas énekeibe. Mi több az új hazában magukkal vive ott tovább szárnyalt és az új szomszédokhoz is eljutott. A Limburgi Krónika /1336-1398/ őriz egy kis vezeklő-éneket, amelynek motívumai hol itt, hol ott bukkannak fel a népi imádságokban. Mindamellett megtalálhatjuk egy Luzernben őrzött, évszám és helynélküli, feltehetően XVI. századi kötetnek 8 szakaszos énekében Das heylige Creutz Lied címmel. E Szentkereszt Ének nem pusztán az említett vezeklő-éneket szállítja az időben tovább, hanem több olyan motívumot is őriz, amelyet imádsággyűjtéseink során váltott szövegkörnyezetben rögzítettünk. 453