Népi vallásosság a Kárpát-medencében 6/I. Konferencia Pápán, 2002. június (Veszprém, 2004)

A mindennapok és az ünnepek vallásossága, Szentelmények - Kisfalusi János: Adatok a görögkatolikusok vallásos ünnepi szokásaihoz

Népi vallásosság a Kárpát-medencében 6. A Pászkaszentelés A Tretyakov képtárban van egy kép, amely bemutatja, hogy a pópa házról házra járt pászkát szentelni. Mindenhol megkínálták, és a festő azzal gúnyolta ki, hogy hímes tojással a kezében fekszik a földön. Olyan nagy ez az ünnep, hogy szentelt eledelekkel táplálkozunk. A húsvéti pászkának külön nagy kerek tepsije volt, amiben sütötték. Ezt a kalácsot csak húsvétkor hívták pászkának. Külön, nagy húsvéti abroszban vitték a kosár mellé. A kosárban sonka, bárányhús, kolbász, sárga túró, vaj és tojás volt. Ezeket szentelte meg a pap. Szentelés után versenyezve szaladtak a kosárral, mert aki első a kosárral, első lesz a munkával is! Mindenki azt hitte, hogy húsvétkor nyitva van az ég. A gazda ennek a nyitott égnek az áldását vitte a mezőre. Bejárta a határt, hogy szálljon rá a feltámadt Krisztus áldása. Később ezt a papoktól is kérték, de a papnak húsvétkor van a legtöbb munkája, ezért eltolódott ez a határjárás a húsvét utáni időkre. A húsvét legkésőbbi időpontja április 25., Márk napja. Eddig, vagy ezen a napon tartották a búzaszentelést. Sok helyen a templomban, vagy a templomkörben végezték el. A pap a világ négy tája felé fordulva mondja el az áldásimákat, és szenteli meg a határt. A végén mindenki tép a megszentelt búzából, vagy vesz egy pár szálat az előre szedett búzaszárakból. Sokan esznek belőle, hogy egészségesek maradjanak, mások az állatoknak adnak, hogy betegség ne érje őket. A Kádár-korszakban ezt is, meg minden vallási megmozdulást tiltottak. A húsvéti ünnepkör a mennybemenetel — Áldozócsütörtök — ünnepével ér véget. A pap elteszi a sírleplet az oltárról, és ettől kezdve visszatér a régi köszöntés: „Dicsőség Jézus Krisztusnak!" Még régebben a háznál az utcán és a mezőn is így köszöntötték egymást: „Krisztus közöttünk!" Felelték rá: „Van és lesz!" Sok helyen már több szokást elhagytak, de a köszöntés a tiszta, egyvallású falvakban ma is így van! Hát legyen is köztünk ez a diadalmasan Feltámadt Krisztus, amíg csak élünk! 342