Népi vallásosság a Kárpát-medencében 2. A hasonló című, 1991-ben Veszprémban megrendezett konferencia előadásai és hozzászólásai (Veszprém-Debrecen, 1997)

Kríza Ildikó Budapest: XIX. századi halotti búcsúztatók

Ugy tűnik, hogy a faluban nagyon fontos szerepe volt a búcsúztatásnak, még sincs adatunk arra, hogy a tanító egyik társának, földesurának, plébánosának vagy más elöljárójának verset írt volna. A XIX. században keletkezett 114 búcsúztatóból mindössze kettő kivétel van. Az egyik, legrégebben 1859-ben - keltezett vers, amit tanító társának írt Kiss István még fiatal kezdő tanító korában. A másik kivétel, amit a gazdatiszt búcsúztatására írt. Itt viszont más kézírással beírta, hogy külön az elhunyt még életében megkérte, hogy halála esetén a temetésen őt is búcsúztassa el a kántor. Ezek a közvetett adatok tükrözik azt a tendenciát, ami szerint az egyház az egyesszám első személyben való búcsúztatást helytelenítette, ellenezte, sőt tiltotta. Éppen ezért a századfordulón a korábban oly általános szokás már egyre kevesebb faluban, eldugottabb vidéken élt, ott, ahol a közösség elvárására a kántor vagy más versfaragó vállalkozott erre a feladatra.

19 A halotti búcsúztatók társadalmi funkciója több oldalról is megragadható. Az a szempont, amiről Kunt Ernő szól, mindenképpen egyik legfontosabb.

20 Az érzelemkeltő, hatástkeltő feladat mellett azonban más tényezőket is figyelembe kell venni. A múlt század végén a virrasztás szerepe egyre kevesebb helyet kapott. Márpedig a sírás, siratás mind pszichológiai, mind társadalmi szempontból nélkülözhetetlen.-1 A visszaemlékezések szerint az a szép temetés, ahol hosszasan megsiratták az elhunytat. Ha azt mondják, még egy könynyet sem ejtettek, el sem hiszik, hogy részvétet váltott ki. A pap is akkor beszél "szépen", ha könnyeket csal a jelenlévők szemébe. Amikor a halott nevében a kántor megszólal és búcsúzóan megszólítja egyenként a hozzátartozókat, akkor sorra mindenki elérzékenyül, a közösség pedig elvárja, hogy hangos sírással érzékeltessék mennyire fájdalmas a búcsúzás. Ez az érzelmi hatáskeltés, személyes hangvétellel, nevek említésével, pozitív emberi tulajdonságok említésével, megdöbbentő képek megalkotásával fogalmazódik meg. A versek harmadik részének ezek a legfőbb sajátosságai. A verseket Felsőnyéken mindig énekelték. A dallamot ad notam jelzet mutatja, de azt, hogy melyik közismert katolikus énekeskönyvre utal, azt eddig még nem sikerült feltárni. Valószínű, nem minden esetben volt világos ez már a szerző számára sem, hiszen egy 1880. január 28-án írt búcsúztató mellé később azt írta: "Ezt valami jó kis eredeti dallamon mondtam el akkor, s most utólag sehogy sem jut eszembe. Keresendő neki saját dallam". A háromsoros 13, 13, 12-es szótagszámú ének így kezdődött: Fáradt testem nyugodni tért a föld ölébe Sok volt itt a fáradalom sok a szenvedés. Nyugalomra hajtom fejem, sirom már kész. 485