Népi vallásosság a Kárpát-medencében 2. A hasonló című, 1991-ben Veszprémban megrendezett konferencia előadásai és hozzászólásai (Veszprém-Debrecen, 1997)

Tánczos Vilmos Kolozsvár: A moldvai magyarok búcsúvezetői

ségre volt szükség. "Tanulás kell. S szeresd es. Ha szereted, megtanolod. На szereted, vezeted" - mondja Fikó Mihály, aki a nála valamivel idősebb Csernik Jánostól tanulta a búcsúvezetést. "Hát ő öregebb ember, s én menegettem vélle, s tölle mindent lefogtam... Ahodzs énekelte ő, udzs én es megtanoltam. Mindazt tudom, amit ő tud. Ahodzs ő lefogta öregektől, udzs fogtam le én es tölle."

24 Az 1914-ben született Andor János a Domokos Pál Pétertől is említett Neumann Péter bogdánfalvi papot,

25 valamint az 1940 előtt magyarul éneklő kántorokat, "deákokat" tekinti elődeinek, akiknek az énekeit megtanulta. Noha féltve őrzött énekeskönyvét, a Cantionale Catholicum 1806-os, IV. kiadását a Securitate a nyolcvanas évek végén elkobozta, még ma is ismeri és használja ezeket az énekeket. Egyik moldvai gyüjtőutam során

26 olyan szöveget és dallamot vettem fel tőle, amelyek Kájoni énekeskönyvében is szerepelnek.

26 Az ősi magyar egyházi zenekultúrát őrző "deákok" nemcsak tudásukat, hanem könyveiket is átörökítették. Domokos Pál Péter több helyen is említi, hogy Moldvában gyakran találkozott a Cantionale 111. kiadásával. (Ő feltehetően nem tett különbséget az 1805-ös III. és az 1806-os IV. kiadás között, hiszen a két könyv alakját, betűtípusát tekintve teljesen egyforma.) Azóta ez a könyv csaknem teljesen eltűnt, ami annak tulajdonítható, hogy a hatóságok és legelsösorban maguk a moldvai katolikus papok vadásztak rá. Fikó Mihály a maga példányát egy nyilvános autodafé előtt mentette meg, amikor a lujzikalagori templom padlásáról és a plébániáról összeszedett magyar könyveket elégették. A búcsúvezetők tulajdonában mégis maradtak meg könyvek, noha a magyar betű üldözése egyes falvakban (például Pusztinában) egészen szélsőséges formákat öltött. A Cantionale mellett a már említett Mennyei Szép Kuszorú és a Rózsáskert általánosan elterjedt lehetett. A két világháború közötti kiadványok közül gyakran fordul elő a P. Réthy Apollinár által szerkesztett Csíksomlyói kalauz, valamint Veress Ernő Erdélyi imádságoskönyvének különböző kiadása.

27 Ma már nehezen hisszük el, hogy a moldvai magyarságban nem is olyan régen még élt a vágy a magyar betű iránt. Ezt példázza az alábbi történet, melyben Andor János a tragikus sorsú P. Boros Fortunáttal való 1947-ben történt kolozsvári találkozását meséli el: "lén hosztam imakönyveket! Me ott vot Borosz Fortunát pap Koloszváron. lén elmentem, az beszélltem vélle. Me a niép itt a foluba rijám állott vót, hogy menjek sz keresszem meg. lén kimentem, de akkor a komonisztok má csúfolkodni fogtak vót. Ö ingem nem üszmert, ugy hogy mondta nekem, nincen, nem tud adni. - Atyám, ién itt ülök egy hiétig, sz usszem mének vissza keresztek sz könyvek niékül! Me ingem otthon várnak! - Akkor meggondolkozott, fiélt, hogy nehogy legyek 162